Ma véget ér életem eddigi legboldogabb éve, ez az első olyan év amit sajnálok picit hogy vége lesz de persze remélem hogy a következő is legalább ennyire jól fog telni. Bár most hogy igy végiggondolom hogy mik történtek velem/velünk 2015-ben, nagyon nehéz elképzelni hogy a következő év még ennél is jobb/szebb/izgalmasabb lehet. De meglátjuk, terveink azok vannak és ha már a felét sikerül valóra váltanunk akkor nem fogunk panaszkodni 2016-ban sem!
Próbáltam rövid lenni a havi áttekintésnél de a decemberrel bajban voltam, annyira csodás volt ez a karácsonyi időszak hármasban hogy legszivesebben minden gondolatot, érzést leirnék de talán majd egy külön, karácsonyos posztban. Lássuk tehát hogyan telt az elmúlt évünk és ezzel együtt nagyon boldog új évet kivánok minden kedves olvasómnak!
Január
Megszületett Szofi. Ezzel együtt egy új "létforma" is, a család. Mondhatom hogy minden tekintetben megváltozott az életünk, más lett a fontossági sorrend. Az az igazság hogy minden körülötte forog mióta csak itt van közöttünk, mindent hozzá igazitunk és igyekszünk úgy élni hogy neki jó legyen. Sok mindenről lemondtam miatta de sok mást viszont kaptam helyettük és igazából egyáltalán nem bánom hogy véget ért a "régi" "önző" életem amiben csak az számitott hogy én mit akarok. Eleget éltem már úgy, örülök hogy minden percem egy ilyen kis tündér tölti ki. Nagyon sokat változtam a közel egy év alatt, már nem számit ha napokig nem jut idő magamra vagy megint nem jutottam el téli csizmát venni vagy épp fodrászhoz. Majd jön egy alkalom mikor beleférnek ezek is, addig meg ezek nélkül is boldog vagyok.
Február
Igértem hogy majd irok a szülésről és a kezdeti nehézségekről de nem fogok (legalábbis jelenleg még nem) legyen elég annyi hogy eléggé depis voltam még februárban is, gyakorlatilag végig sirtam ilyen-olyan okok miatt, pedig azt hittem laza vagyok és el tudok engedni dolgokat, de nem. Sokat olvasgattam akkoriban erről a témáról de feldolgozni igazából a párom segitett. Azt tudom hogy a 6 hetes kontrollra nem igazán akartam elmenni, egy percre sem akartam magára hagyni Szofit és már majdnem sirva jöttem haza pedig másfél óra alatt megjártam. Nagyon nehéz időszak volt ez nekem és igazából semmit nem csináltam csak "úgy voltam".
Március
A március már egész nyugisan telt, szerencsére sokkal jobban voltam és kezdett kialakulni a kis közös életünk. Először mentünk el kettesben szinházba Szofi születése óta, nagyon furcsa volt, mondhatni rossz érzés. Sirtam is a szünetben meg haza is telefonáltunk hogy mi a helyzet - persze semmi baj nem volt. Ekkor már világossá vált hogy az őszi utazásra nem tudjuk itthonhagyni, nagyon hiányzott mindkettőnknek. Persze ettől függetlenül jól esett egy pár órára kikapcsolódni és feltöltődni, kicsit újra egész embernek érezni magamat.
Április
Itt egy kis lejtmenet jött megint mikor a 3 hós státuszon gyógytornászhoz küldték Szofit. Végül jól sült el a dolog mert egy kedves orvoshoz kerültünk és igazából semmi extrát nem kellett csinálnunk vele csak sokat hason tartani. Aztán szépen el is kezdte tartani a fejét és nem lett gond vele. Persze ez engem eléggé megviselt mert akkoriban már ezerrel kaptam a "jaj az enyémnek ekkor már 6 foga volt" és "az enyém ekkor már oda-vissza forgott" stb kedves megnyilvánulásokat. Meg is fogadtam hogy bármilyen problémánk van azt csak azokkal fogom megosztani akik közel állnak hozzám. Nincs nekem szükségem az ilyen "kedveskedésekre". Azóta nálunk is minden rendben van kifelé, a család meg tud a "kis zűrökről". Mondjuk a blogon irtam már ezt-azt, például az orrvérzéses párnikról :) de nem szeretnék annyira elmenni babás irányba a posztokkal hogy allergiás pöttyökről, beszakadt körmökről meg lila puklikról irjak. Mert persze ilyenek is vannak/lesznek nálunk is.
Május
Az első nagy családi esemény amire már Szofival mentünk, bátyám születésnapja volt ebben a hónapban. Kb 15-en voltunk de sok volt az ismeretlen ember, ezért kicsit féltünk hogy hogyan fogja viselni de teljesen jól ment minden. Mosolygott mindenkire, nem félt és még szépen el is aludt délután a nagy beszélgetés közepette, szóval jól éreztük magunkat nagyon.
Június
Ahogy egyre melegebb lett az idő úgy kezdtem el egyre jobban szenvedni a panelban. Sokat gondolkodtam hogy előző nyáron hogy birtam ki de egyszerű, akkor még dolgoztam és mire 7 körül hazaértem már örültem ha alhatok. Nem kellett egész nap itt senyvedni. Persze lementünk sétálni meg mentünk erre-arra de a nap nagy részét akkor is otthon töltöttük, meg azért egész nap ülnék a parkban, plázában, utcán stb. Borzasztó ez az érzés hogy mennél, menekülnél valahova el de nem lehet mert az az igazság hogy volt hogy a parkban sem volt jobb... Szemét sok helyen, hajléktalanok, az üvöltő gyerekek és ugató kutyák...még csak az sem lehetett hogy esetleg elalszik Szofi a babakocsiban, na nem mintha nagyon mutatott volna hajlandóságot erre....
Július
Szinte csak vegetálással telt, próbáltam ép elmével túlélni a meleget. Sokat fagyiztunk, sétáltunk amikor csak lehetett és elkezdtük tervezgetni a nyaralást. Akkoriban még csak itthon pancsoltunk a kádban, azt nagyon élvezte Szofi ezért biztunk benne hogy a "nagy vizet" is szeretni fogja. Előtte persze beszéltem erről a védőnővel mert megoszlanak a vélemények az élővizet illetően hogy szabad-e babát vinni bele, de ő azt mondta vigyük nyugodtan. Kb ekkor kezdtünk el házakat is nézni mert én még egy nyarat itt nem birok ki, sajnos azóta is csak a "nézés" fáziban vagyunk de nagyon remélem hogy nyárra sikerül valami...különben....nem tudom mit csinálok...
Augusztus
Nyaralás! Nagyon vártuk mindannyian, párom 3 hét szabin volt amiből egyet a Balatonon töltöttünk a másik kettőben pedig közösen megállapitottuk hogy jó lenne a következő nyarat már nem itt a panelban várni. Sokat gondolkodtam hogy az előző évben hogy birtam ki, középidős várandósan ráadásul aztán rájöttem megint hogy dolgoztam és gyakorlatilag az egész napot a légkondis irodában töltöttem. A nyaralás egyébként csodás volt, Mindhárman nagyon élveztük, sokat pancsoltunk, mentünk minden felé, életem legszebb nyaralása volt. Mikor hazajöttünk eldöntöttük hogy belevágunk a babaúszásba mert Szofinak nagyon bejött a pancsolás és nem bántuk meg, szuper hétvégi családi program lett belőle.
Szeptember
Már nagyon vártuk hogy történjen valami előrelépés Szofi mozgásfejlődésében mert minden jel arra utalt hogy hamarosan....aztán szeptember 1-én ült fel szépen először teljesen magától és nem is dőlt el hosszú percekig. Olyan cuki volt! Aztán olyan hirtelen történt minden, egyre feljebb kapaszkodott, húzta magát és egyszercsak fel is állt. Persze itt is megkaptam "az enyém már félévesen állt" megjegyzéseket de ez van, az enyém meg 2 hónaposan átaludta az éjszakát, ennyi, azóta nem kérdezte meg mi van velünk :)
Október
A nagy utazás! ITT irtam róla részletesen is milyen volt, nagyon izgalmas és hihetetlen még mindig hogy belevágtunk, holott tudom hogy mások sokkal nagyobb, és "keményebb" utakat is bevállalnak babával. Egyébként azóta eltelt kb két hónap és állithatom hogy már most nehezebb vele bárhova is utazni mint akkor, mert most már menne, fogna, pakolna és tapizna mindent, igazi kis felfedező, teljesen ki van zárva hogy bárhol is elücsörögjön órákig. Szóval egyelőre még nem tervezzük a jövő évi utazást :)
November
Novemberben eljutottunk szinházba kettesben, szuper este volt. Mostmár nem sirtam a szünetben :) de azért párszor rápillantottunk a telefonra hogy nem-e jött valami üzenet...nagyon megszoktam hogy mindig itt van velem és rossz érzés ha egyedül megyek valahova. Bár bevallom javarészt babás programjaink vannak igy jön velünk Szofi is :) Novemberben van egyébként a szülinapom, idén 33 éves lettem de nincs bajom a korommal, sőt, mondhatom hogy 33-nak is érzem magam és ez sem zavar. Úgy érzem ugyanis hogy az életben mindent elértem amit akartam és nem hiányzik semmi. Megvolt a tanulás, a bulizás időszaka, az önmegvalósitásé és a "csak magamra koncentrálásé" most pedig babázok, elvagyok és ennyi. Boldog vagyok igy ahogy vagyok.
December
Én mikulászacsit úgy bontogatni még senkit nem láttam ahogy Szofi nagy kikerekedett szemekkel nekiesett a "hagyományos" nejlon csomagoknak. A miénket is szétfosztotta örömmel. Szuper volt a karácsonyi készülődés minden perce. Mikor először elmentünk a feldiszitett Duna plázába még azt hittem majd zavarni fogja a sok villogó fény meg diszes karácsonyfa, de áhh....teljesen megveszett értük úgyhogy minden héten elmentünk egy kis sétára, egyszer elkövettem azt a hibát hogy kivettem a kocsiból...alig birtam utána menni, a kocsiba meg ott volt minden cuccunk...Maga a karácsony fantasztikus volt, erről majd külön posztban irok.
A blog szempontjából ez az év is úgy telt ahogy az előzőek, úgy érzem a lelkesedésem is ugyan olyan mint azelőtt csak az időm lett sokkal kevesebb. Sajnos olyan is volt hogy a szabadidőmet inkább másra forditottam. Történt pár olyan dolog a blogvilágban ami nem tetszett, vagy épp elgondolkodtatott, de úgy vagyok vele hogy én csinálom a blogom ahogy tudom, ahogy nekem jó, és részemről mások is tegyék nyugodtan ezt. Nem kell egyformának lennünk, sőt, aki meg állandóan másokkal foglalkozik az előbb-utóbb elveszti a "blogvarázst". Egyébként meg - get a life!
Igazi trolljaim idén sem voltak, csak nemigaziak a videóimnál. Hogy unalmas a hangom, miért nem nézek a kamerába. Ezekre már annyiszor reagáltam hogy az utóbbiakra már nem volt kedvem. Lehet hogy unalmas a hangom a videókban de tényleg nem kötelező nézni és nálam az affektálás, megjátszás rosszabb helyen szerepel mint az unalmas hang... az meg hogy nem nézek a kamerába...a lencse mellett van a kamera kijelzője kihajtva, azt szoktam nézni, kb 2 cm, nem hiszem el hogy ez idegesitőbb mint mikor valaki ide-oda kapkodja a tekintetét az ablak-tükör-polc-akármik közt. Szóval ennyi, igyekszem persze jobb lenni de alapvetően én most elégedett vagyok a bloggal és úgy általában önmagammal is. Remélem hogy ez az új évben is igy lesz, vagy maximum még jobbra fordul.
Köszönöm hogy itt voltatok velem ebben az évben, hogy olvastatok, néztetek, kommenteltetek és lájkoltatok. Legyen olyan a 2016-os évetek amilyennek tervezitek, boldog új évet mindenkinek!
