2019. május 30., csütörtök

A legegyszerűbb és legfinomabb banános palacsinta avagy babacsinta!


Keresem, kutatom, kísérletezem az olyan recepteket, amik pofonegyszerűek, nagyon finomak, és némiképp diétásak is. Imádok sütni, bármilyen sütit, legyen az hagyományos, családi recept, vagy épp ilyen, reform finomság! Ez az én mindent beledobálok és finom lesz banános palacsintám, amit babapalacsintának is hívhatunk, vagy viccesen babacsintának!



Tényleg nagyon egyszerű, mert összeöntöd amit "gondolsz", nincs kőbe vésve hogy milyen sűrítőt használsz, milyen tejterméket használsz vagy épp teszel-e bele tojást, garantált hogy ha nem is elsőre, de második próbálkozásra bármilyen összetétellel tökéletes lesz. 

Íme az én verzióm:


  1. Előveszem a botmixert/merülőmixert/kézimixert ki hogy nevezi, és az edénykéjében elkezdem kimérni az összetevőket. Kevés koszos edénnyel jár a folyamat, ezt külön imádom benne!
  2. Én dupla adagot készítek mindig, vagyis ahány tojás annyi banán elvet követem. Tehát 2 banánhoz két egész tojást ütöttem fel, egyenesen az edénykébe. 
  3. Jöhet a sűrűje, amitől palacsintás lesz az egész. Én nem szeretem azt a verziót ahol csak tojás és banán van a tésztában, az nekem nagyon banános omlett... Ezért én mindig teszek bele valamilyen lisztet, most teljes kiőrlésűt használtam. Ebből kb 4 púpos evőkanálnyi kellett, de ennek a mennyiségét mindig fokozatosan növelem, menet közben látszik ugyanis, hogy mennyit vesz fel még a folyékony rész.
  4. Én tejjel is lazítom kicsit a tésztát, nálunk már mindkét gyermek fogyaszt tejterméket, szeretik is nagyon, így sima tejet használtam, de gondolom növényi tejjel is működhet, de amúgy el is hagyható (ezt próbáltam és jó volt úgy is)
  5. Mehet a mixelés! Pár perc alatt a kések szuper tésztát kevernek nekünk!




Én általában a tejet apránként adom hozzá, már a mixelés folyamatában, így egyértelműen látszik hogy mennyit vesz fel a tészta. De ha beleöntöm az egészet, akkor is korrigálható még a dolog utólag egy kis liszttel, nem kell pánikba esni, tényleg elronthatatlan.



Én szeretem, ha kicsik, de tömörek az így kapott palacsintáink, szóval kisebb adagokban, kettesével sütöm ki őket. Egy kis olajat teszek az első kör alá, utána már nem szükséges, nekem nem ragad le így. Beleöntöm egyenesen a serpenyőbe a masszát, nagyon picit rázogatom hogy elterüljön, de azért maradjon "magassága" is, és lassú tűzön szépen átsütöm mindkét oldalát. A fordításnál vigyázni kell, mert hajlamos a szakadásra, de mivel méretében kicsiket sütök, így ez nem jelent problémát nálam.


A banán miatt nagyon finom magában is, de simán pici fahéjjal megszórva is akár, vagy a hagyományos lekváros/kakaós formában is fogyasztható. Jó étvágyat!




Melyik palacsinta fajta a kedvencetek?
Anett

2019. május 29., szerda

Rendhagyó food haul - miért vettem macskakaját? (VIDEÓ)


Sziasztok! Rég volt már food haul a csatornán és mivel szeretitek ezért igyekszem majd minden hónapban hozni nektek egy ilyen videót. A májusit most sikerült csak elkészítenem...



Az egy dolog hogy a videót felveszem de mire sikerül megvágni...na az nem aznap van sohasem. Nagyon irigylem azokat a videósokat, akik az egész folyamatot le tudják tolni egy "szuszra" avagy egy napban. Nekem nagy csúszásaim vannak ilyen téren (is) de remélem nem gond hogy a menüterveim csak pár héttel később látjátok. Igazából teljesen mindegy a kaják szempontjából hogy mit mutat a naptár :) A videót itt tudjátok megnézni:




Ti szoktatok menütervet készíteni?
Anett

2019. május 23., csütörtök

Ragyogó arcbőr és smink pár lépésben!


Sziasztok! Ma a ragyogó arcbőrről és egy hozzá passzoló könnyű sminkről lesz szó, ami akár a Cannes-i filmfesztiválon is megállná a helyét. A L'Oreal 22 éve hivatalos partnere ennek a fesztiválnak és idén készítettek ehhez egy külön kollekciót is, amiben nem csak sminktermékek hanem arcápoló termékek is helyet kaptak. Mert ugye a szép smink alapja a gondos arcápolás! De akkor vágjunk is bele!


 Szerencsére ma már a vörös szőnyegen is egyre kedveltebb a naturális vonal a sminkek terén, így ha az arcbőrünk rendben van, akkor már csak egy ütős rúzs és egy szempillaspirál is elegendő, hogy ragyogjunk akár a hétköznapokban is. Nálam ez a vonal a nyerő amúgy is, mert szeretem az arcápolásra helyezni a hangsúlyt a sminkelés helyett, és nagyon szeretem a feltűnőbb rúzsokat is, a szempillaspirál pedig alapkellék.


A készülődést tehát az arctisztítással kezdtem, amihez a L'Oreal Smooth Sugars Clearing scrub arcradírt használtam, ami a mitesszerek nagy ellensége. A cukornak köszönhetően nagyon gyengéden tisztít, nem karcol, lemosáskor a finom cukorszemcsék hamar feloldódnak. Nem mellesleg mennyei kiwi illata van, ami a bőrön is megmarad, és extra frissességet ad a nap hátra lévő részére. 


Második lépésként jöhet a hidratálás, amihez a L'Oreal Hydra Genius arcápolót használtam, abból is a normál - kombinált bőrre valót. Ezt egyébként már hetek óta használom, így bátran kijelenthetem, hogy ez egy igazi nyári, frissítő arcravaló, remek hidratáló hatással, amit az aloe verának és a hyaluronsavnak köszönhet. Az illata elsőre ugyan kicsit zavart, nekem túl "zöld" és sokáig érezhető is a bőrön, de hozzá lehet szokni, és nyáron talán az orromnak is jobban esik majd ez a fajta orrbamászó frissesség. Reggel és este javasolt használni, és én is így teszek vele, egyáltalán nem nehezíti el a bőrt, hamar beszívódik és már kezdődhet is a sminkelés!


A kollekcióban két rúzs van, L’Oréal Paris Limited Edition Cannes 2019 Color Riche néven futó kollekció vörös rúzsa a 357 Red Carpet nevet kapta, hidratálja és ápolja az ajkakat, öröm felkenni és viselni, a rajta lévő minta pedig szemet gyönyörködtető. A rúzs állagra kicsit keményebb fajta, nem az a típus ami kenődésre hajlamos, szatén fényűnek mondanám. Tartóssága átlagos, ivást bírja, és nagyon szépen, egyenletesen kopik. Mondjuk a fogakra hajlamos felkenődni... :)


A kollekcióban lévő másik árnyalat a 303 Rose Tendre, ami egy hideg fényű, világos babarózsaszín árnyalat. Rajtam kicsit furán mutat, mert a bőrömmel nem harmonizál, de nyáron vékonyan felkenve ajakápolóként el tudom magamon képzelni. Amúgy tetszik ez a hideg fény az ajkaimon, de nekem egy pinkesebb árnyalat állna jól szerintem.

A kollekcióban helyet kapott még egy szempillaspirál is, a L’Oréal Paris Limited Edition Cannes 2019 Million Lashes, ami csodás új külsőt kapott a fesztivál tiszteletére. Apró tüskés keféje minden szempillát szétválaszt, és egyesével bevon ezzel az extra fekete festékkel. Szinte észrevehetetlen viselni, mondjuk én észreveszem, mert hozzáérnek a pilláim a szemüveglencséhez, akkorára nőnek tőle! Nem pereg a nap folyamán és lemosni is nagyon könnyű, akár egy sima arctisztító-víz kombináció is elég neki.




Ti milyen sminket képzeltek el a vörös szőnyegre?
Anett



*a termékeket a Notino-tól kaptam tesztelésre


2019. május 22., szerda

Mi van a táskámban? - 2019 #mamitatyi (VIDEÓ)


Sziasztok! Rég mutattam már meg mi van a táskámban, így most ez következik!



A beauty cuccok szép lassan kikoptak, és átvették a helyét mindenféle hasznos, anyukás, gyerekes holmik. Ez most egy olyan pakk amivel mondjuk az oviba indulunk, vagy játszótérre esetleg vásárolni. Tehát nem egy egész napos tevékenységre készülünk vele!




#könyvélmény | Ez az egy életem van! Kihozom magamból a legjobbat?


Sziasztok! Kiolvastam egy újabb szuper motivációs könyvet, ez most kicsit más volt mint az eddig olvasottak, hiszen egyrészt nem anyukás érintettségű a tartalma (tehát ettől sem leszek szuperanyu) másrészt pedig inkább arról szól, hogyan ismerhetjük meg magunkat, mint a világunk egy fontos alkotóelemét, hogyan működünk a lelkünk/érzéseink szintjén, illetve hogyan tehetjük teljessé az életünket.



Amiért elkezdtem ezt a könyvet olvasni, az az volt, hogy kicsit közelebb kerüljek Istenhez. Vagy megértsem, hogyan kapcsolódhatok hozzá, hogyan is működnek a tanításai. Ez most lehet kicsit furán hangzik, mivel nem tudjátok rólam hogy vallásos vagyok-e, hiszek-e Istenben, szoktam-e imádkozni meg ilyenek. De higgyétek el, ha elolvassátok e könyv ide vonatkozó fejezeteit (V. és VI. rész) már nem is lesz lényeges hogy igen vagy nem a válasz, hiszen olyan átfogó és mindenre kiterjedően részletes leírást kapunk a kapcsolódási pontokról és hogy miből és hogyan is épül fel a "tudatunk", hogy mindegy minek nevezzük igazából, Istennek, Buddhának, Karmának avagy sorsnak, mind egyfelé mutatnak.



Azért ezen elméletek befogadásához kell nem kevés nyitottság és befogadókészség, de mivel a Buddhizmus egyes elméleteit is egész jól befogadtam, így nem jelentett számomra különösebb gondot ehhez a könyvhöz is nyitottan állni, legyen szó benne akár a halál utáni élet elméletéről. Ez a rész például az egyik kedvencem volt, ezt a gondolkodásmódot tudom leginkább elfogadni a halál utáni élettel kapcsolatban, nagyon jól körülírja a szerző hogy miért és hogyan lehet több életünk is. 

A könyv segít tisztábban látni milyen tevékenységi körök állnak hozzánk közel, persze a végső következtetéseket magunknak kell levonni az érdeklődési körünknek és személyiségünknek megfelelően. Sokan vagyunk úgy azzal hogy a gyerekként kiválasztott szakmánk nem éppen passzol hozzánk és szeretnénk a hivatásunk terén is megtalálni önmagunkat. Illetve arra is felhívják a figyelmünket, hogy az élettapasztalattal az ember látóköre jócskán kitárul, így nem tragédia, ha az eddig biztosnak hitt útirány mégsem vezet célhoz. Csak merni kell lépni, megtalálni az utunkat, legyen szó akár munkáról akár a magánéletről. A könyvben több példát is olvashatunk, ki hol és hogyan jött rá mi a számára helyes ösvény, ezekből a történetekből láthatjuk, másnak sem volt ez fájdalommentes vagy épp veszteségmentes felismerés. 



Összességében ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik érzik, változtatni szeretnének az életükön, de esetleg még nem jutottak el arra a pontra hogy ezt meg merjék lépni. Vagy épp irányt változtatnának de sok a bizonytalanság, amivel egyedül nem tudnak megbirkózni. Párkapcsolati nehézségekben is segíthet felismerni, hol mentek félre a dolgok, de mint minden esetben, itt is magunknak kell megtalálnunk a kivezető utat. Az én személyes kedvenceim azok a fejezetek voltak, amik az Isteni énünkkel kapcsolatosak, sokkal befogadhatóbb volt számomra ez, mint amit eddig bármilyen vallásos eredetű előadásban hallottam. 


Ti mit olvastok mostanság?
Anett



*a könyvet a szerző véleményezésre bocsátotta rendelkezésemre


2019. május 14., kedd

#könyvélmény | Michelle Obama - Így lettem


Nem is tudom hol kezdjem...talán ott, hogy bár sokan ajánlottátok nekem ezt a könyvet olvasásra, magamtól talán sosem vettem volna kézbe. Egyrészt életrajzi művet sosem olvastam még, és nem is igazán vonzott ez a műfaj, elképzelni sem tudtam milyen lehet valakinek az életét könyvben olvasni. Másrészt tartottam tőle hogy túl sok politikai érintettsége van a műnek, és engem nem igazán érdekel ez a téma. Szerencsére párom meglepett ezzel a könyvvel, igazán bánhattam volna, ha kimarad az olvasólistámról.




Valakinek az életéről olvasni kicsit olyan "izé" nekem, mert lehet hogy túl száraz az egész, ledarálja az itt tanultam, ebbe szerettem bele, ott dolgoztam kötelező elemeket és a maximális izgalom hogy megbüntették gyorshajtásért. Vagy lehet hogy túl extra az élete és ki sem látszik a menő dolgokból, 5 diploma könnyedén, rengeteg utazás, siker mindenhol, ami persze szuper, de mindenképp irigységre adhat okot. Ezzel szemben van ez a nő, aki Amerika első számú színesbőrű first lady-je és tulajdonképpen olyan átlagos ámde irigylésre méltó az egész élete, hogy csak na! Nem fogok most sem olvasónaplót írni, inkább kiemelek belőle tanulságos, hétköznapi és kedvenc részeket.



Hétköznapi


A könyv a gyermekkoránál kezdődik, olvashatunk a családjáról, annak hátteréről, az Amerikában eléggé jelen lévő rasszizmusról, a gyermekként megélt félelmeiről és az édesanyjához fűződő igen erős, szerető és támogató kötelékről. A családjának pont ugyan azokkal a problémákkal kellett megküzdenie, mint mondjuk itthon egy átlagos magyar családnak. A családfő betegsége és ezzel kapcsolatos nemtörődömsége, a kiszolgáltatottság, a taníttatási dilemmák mind részesei lehetnének akármelyikünk életének. Több olyan momentum is van az életében ami az én életemben is pont ugyan így jelen volt. A legkedvesebb "közös emlékünk", mikor apa régi autójába beültünk és csak mentünk, igazából semerre, céltalanul, csak egy fagyiért, mert másra nem tellett, és nekünk ez volt a vakáció. Vagy az idősebb fiútestvér védőszárnya, akire bármikor bármiben lehet számítani. Rengeteg olyan élethelyzet van az életrajzában, amivel könnyű azonosulni, és így nagyon olvasmányos, könnyen befogadható lesz az egész sztori. Azt hihetnénk, hogy az Obamával közös életét áthatja egy rózsaszín köd, hogy náluk minden cukormázból van, pedig nem. Őszintén ír a kapcsolatuk kezdetén benne felmerülő ellenállásról, arról hogy az ő házasságukban is volt mélypont, ahol még tanácsadó segítségét is igénybe vették, és hogy a gyermekvállalás sem ment gördülékenyen nekik. Természetesen mesél a kampányról is, hogy milyen áldozatokat kellett meghoznia azért, hogy a férjéből politikus majd pedig államfő lehessen. Szinte teljesen feladta magát ezért, a férjéért, mert hitt benne és támogatni akarta, majd pedig, mikor a férje elérte a célját, sikerült újra felépítenie önmagát is.

Tanulságos


Számomra nagyon becsülendő volt számos "kedvezőtlen" dologhoz való hozzáállása. A rengeteg nehéz helyzet, mikor nemcsak feketeként, hanem nőként is hátrányos megkülönböztetés érte, és mégis könnyedén sikerült kezelnie ezeket. Vagy mikor Obamával csak a hétvégéik voltak közösek, mégis együtt voltak, együtt maradtak, szerették egymást és a közös jövőre koncentráltak. És persze az a rengeteg lemondás, amit meg tudott tenni a férje karrierjéért, szintén nagyon becsülendő és elgondolkodtató volt számomra. Sajnos hajlamos vagyok a legkisebb lemondást is néha tragédiaként felfogni, ami tudom hogy nem jó hozzáállás, és nem előremutató, de talán a következő ilyen helyzetben eszembe fog jutni hogy bizony van akinek ennél ezerszer nagyobb áldozatot is meg kell hozni a közös cél érdekében. Egyébként ezt szerettem igazán ebben a könyvben, hogy hétköznapi szituációkra ad csodálatos megoldási lehetőségeket, ihletet a jobb gondolkodásra, hogy néha máshogy is hozzá lehet állni dolgokhoz.

Kedvenc


A hétköznapi történetek és az őszinteség volt ami leginkább tetszett a könyvben. Nagyon becsülöm benne, hogy firs lady-ként bár lemondott a saját karrierről, mégis megtalálta a saját útját, ami a politika mellett haladt, hiszen elszakadni tőle nem tudott soha, semmilyen téren. Érdekes volt olvasni, hogy a média és egyéb kívülálló személyek milyen aprólékosan bele tudtak kötni tényleg mindenbe ami vele/velük kapcsolatos volt, kezdve a ruházkodásával vagy épp a gyerekek szabadidejével kapcsolatosan. Ami nekünk hétköznapi embereknek csak egy ártatlan cselekedet, ott az ő világukban egy csámcsognivaló bulvárcikk lenne. Ez valahol megdöbbentő azért. Nagyon tetszett az is a könyvben hogy őszintén mesélt benne a családi kapcsolataikról. Hogy az Obama nagymama milyen fontos volt nekik, hogy mennyire igyekeztek a gyermekeiket hétköznapi módon kezelni és nevelni, és furcsa volt olvasni hogy például egy olyan szokványos történés, hogy megnézzék a gyerekek előadását, mekkora szervezést és felhajtást vont maga után. Természetesen a legjobb részek közt volt az is, mikor a Fehér Házban véghezvitt projektjeiről írt, azt tudtam róla hogy nem volt az a kanapén ülő First Lady, de nem gondoltam hogy tényleg ennyi mindent vitt véghez, ilyen sok nemes ügy mellé oda tudott állni, összhangban mindezt a férje politikai nézeteivel és előrehaladásával. 


Érdekes olvasmány volt tehát számomra ez a könyv, minden tekintetben egy más világot mutat be, de soha nem "feladósan vagy lemondóan" hanem mindig bizakodva és pozitív hozzáállással. Érdekes volt belelátni egy kicsit a politikai életbe, vagyis inkább ami mögötte van, hogy mekkora csapat együttműködése szükséges egy sikeres kampányhoz, vagy magához az ország irányításához. Meg persze azt is jó tudni, hogy a nagy emberek sem tökéletesek ;)


Ti olvastátok már ezt a könyvet? Tetszett?
Anett

2019. május 13., hétfő

Így jártam a Pixibag-el... (VIDEÓ)


Sziasztok!
Ősrégen nem volt már ilyen meglepetés csomag kibontogatós videó a csatornán, mondjuk én nagyon szeretem ezeket nézni és készíteni is, nem tudom Ti hogy vagytok vele, bár mostanában elég ritkán rendelek ilyesmit. 



De most kivételt tettem a Pixibag-el, mert a Glamour napokra nem jutottam el drogériába, meg igazából még azóta se nagyon, csak a gyerekekkel, és az azt jelenti hogy gyorsan összekapkodom ami kell aztán usgyi... Szóval hiányzott már valami beauty újdonság a kis lelkemnek, így megrendeltem ezt a csomagot. Hogy mi volt benne és mi a véleményem róla azt az alábbi videóban láthatjátok.





Ti megrendeltétek? Tetszett?
Anett

2019. május 7., kedd

Silcatil lábhámlasztó zokni | Teszt #ittatavasz #jönanyár


Sziasztok!
Az első melegebb napokon előpakoltam a szandálokat, felpróbáltam őket, majd gyorsan el is tettem mindet. A lábaimat ugyanis eléggé megviselte a téli, bakancsos időszak. Az egy dolog hogy fehérek mint a kórház fala, de körmeimre is ráfért volna egy kis pedikűr, hát még a talpamra! Előkaptam hát a lábhámlasztó zoknit, és lesz ami lesz alapon felpróbáltam. Ugyanis már vagy fél éve árválkodik a szekrényben, de eddig nyuszi voltam kipróbálni. Eddig!


Sajnos az én lábam is csúfítja bőrkeményedés, szerencsére tyúkszem nincs rajta, egyébként ez a hámlasztó zokni azt is tudná kezelni. Szóval kerestem én is egy olyan hatékony, otthoni megoldást a bőrkeményedésre, ami kényelmes és hosszan tartó megoldást biztosít a problémámra. 

A Silcatil bőrhámlasztó zoknit a lábfej bőrének puhítására és hidratálására találták ki. Hogy is néz ki ez a gyakorlatban? Az összetevőket bogarászva és elemezve úgy látom, a hámlasztást a szalicilsav végzi főként, amihez a glikolsav és a tejsav is hozzásegít. A hidratálásért pedig az urea, glicerin és a levendula olaj felelős. Vagyis miután az elhalt hámréteget "leoldotta" a lábunkról, az új bőrt visszahidratálja. Nem vagyok egy gyógyszerész, csak a teszt és az összetevők listája leegyszerűsítve ezt a folyamatot mutatja.


A kezelés folyamata:


  • a dobozból kivéve a két zokni szárát ollóval le kell vágni,
  • mindkét lábunkra egy-egy bőrhámlasztó tasakot felhúzni és a mellékelt ragasztócsíkkal bezárni bokánál,
  • ezután rendes zokni fel lehet rá húzni a kényelem kedvéért, mert amúgy nagyon csúszós és zörgős a viselete,
  • két órán keresztül kell fent hagyni a lábakon, a tökéletes eredmény érdekében,
  • aztán le kell öblíteni a bőrön maradt hatóanyagot a zuhany alatt, majd pedig várhatjuk a végeredményt, ami 7-10 nap elteltével "alakul ki"




Én sajnos nem tudtam teljes két órát fent hagyni a lábamon, mert Fanni pont aznap döntött úgy, hogy csak 1,5 órát alszik ebéd után, pedig van hogy 3-at is tud, na mindegy. Szóval kb 20 perc hiányzott még a hatóidő lejártáig, de nem bírtam tovább és levettem. Mivel hallotta hogy valami csörög-zörög a talpam alatt ahogy járok, így állandóan azt akarta taperolni, jobbnak láttam levenni.

Amúgy a zokninak nem túl magas a szára, így készülni kell arra hogy esetleg kiszivárog belőle a hatóanyag. Én részben kanapén ülve töltöttem az idejét, ha kinyújtottam a lábam tettem alá törölközőt, mert úgy egyértelműen szivárog. Méretét tekintve elég nagy darab, szerintem simán jó akár 44-es lábméretre is. A hámlasztóban töltött idő alatt nem éreztem semmilyen kellemetlen dolgot, nem volt égő érzés vagy bizsergés a talpamban.


Innen csak erős idegzetűek görgessenek tovább...bevallom őszintén egyáltalán nem akartam a hámlás folyamatát dokumentálni képi formában, de mivel egy kép többet mond ezer szónál, így egy kicsit mégis kivételt teszek. Nálam a 3. napon indult el a folyamat. Éreztem hogy egyre szárazabb érzése van a talpamnak, tudjátok, amikor hozzá ér például a lepedő és olyan sima érzés, illetve a lábujjaim mozgatásakor, ahogy egymáshoz értek, nagyon száraznak éreztem. Harmadnap a talpam felső része kezdett el hámlani majd következő napra a lábujjaim felé is elindult ez a folyamat. Direkt pici képet teszek be, kattintásra megnő, ha valakit ez tartana esetleg vissza a kipróbálástól, hogy a lehámlott rész alatt mondjuk milyen a bőr, nem-e vérzik vagy nem lesz-e irritált, nos nem. Nálam legalábbis nem jelentkeztek ilyen tünetek, a friss bőr szép rózsaszín és puha volt, egyáltalán nem fájt maga a hámlás. Persze ha elkezded letépni ott, ahol még nem akarja elengedni, az elég fájdalmas! A folyamat hátralevő részéről viszont nem szeretnék képet mutatni, nyugodtan megszorozhatjátok ezt még úgy tízszer...


Nálam kb 10 nap alatt "múlt el" teljesen a hámlás, vagyis akkor tűnt el a bőrkeményedéseim kb 70%-a. Mert ugye az is fontos tulajdonsága ennek a terméknek hogy mennyire hatékony. Nos, én elégedett vagyok vele, mert a kiinduló állapotom egy viszonylag elhanyagolt bőrfelület volt, amin mondhatjuk hogy egy fél éves bőrkeményedéssel kellett megküzdenie. Be kell lássuk, ez nem csodaszer és nem helyettesíti tökéletesen a pedikűrös munkáját, de mégis sokkal jobb lett a helyzet a talpamon. Ha rendszeresen elvégzi az ember a lábápolás ezen részét, akkor szerintem fenntartható vele egy nagyon szép állapot. Elméletileg havonta célszerű alkalmazni, de szerintem az túl gyakori, nekem a 2-3 havonta történő hámlasztás lenne az ideális.



Ti próbáltatok már ilyen lábhámlasztó zoknit, vagy kipróbálnátok?
Anett



* A terméket a Notino-tól kaptam tesztelésre!

2019. május 6., hétfő

Kollektív haul videó!


Sziasztok!
Mostanában nem volt ilyen vegyes zsákmányos bejegyzés vagy videó itt nálam, úgyhogy azt gondoltam, ha már a Glamour napi zsákmány kimaradt nálam, akkor összegyűjtöm miket vásároltam az elmúlt hetekben/hónapokban.



Néhányat már láthattatok Instagramon rajtam - ruhákra gondolok főleg, de pár beauty újdonság is felbukkant már ott ezek közül. A videót itt tudjátok megnézni:

 

Beautycrumbs Copyright © 2011 -- Template created by Beautycrumbs -- Powered by Blogger