Igaz, még adós vagyok az egyel ezelőtti elolvasott könyvem véleményezésével is, ami késik nem múlik, érkezni fog az is. De annyira a hatása alá kerültem ennek a könyvnek, hogy még most, hogy friss az élmény, megpróbálom szavakba önteni miről is szól ez az egész.
Ezt a könyvet egyébként kb 5 perc alatt sikerült kiválasztanom, ugyanis a gyermekeimmel mentem könyvesboltba...Fanni is szabadon mivel nem vittem babakocsit. Így az egyik szemem a nagyon, a másik a kicsin, a harmadik nemlétező szememmel pedig próbáltam felmérni a Libri önfejlesztő kínálatát, és lekaptam random könyveket és belelapoztam. Sikerült pont egy nagyon motiváló - minden fejezet elején lévő - kis idézetbe belelapozni, és bingó, ment a kosárba és jöttünk is haza. Ennyire egyszerűen választok én könyvet!
A mindennapi bátorságról...
Én mindig is azt gondoltam, hogy a bátorság velünk született tulajdonság, és én valahol a sor végén állhattam, mikor ezt osztogatták. Ha végignézek az életemen rengeteg mindenhez nem volt meg a kellő bátorságom, és ezek tényleg a leghétköznapibb dolgok. Nyilván, egy részüket idővel leküzdi az ember (bár telefonálni még most sem szeretek...) hiszen a kellő élettapasztalattal a hátunk mögött a legtöbb ilyen félelem elmúlik, de vannak amik elkísérnek és persze újak is születnek helyettük. Mihez kell a hétköznapokban bátorság? Például hogy odaállj a főnököd elé és fizetésemelést kérj, vagy elmondd neki az új ötleteidet. Vagy hogy kimenj az utcára olyan ruhában ami neked tetszik, és ne azt figyeld mit szólnak hozzá mások. Hogy merj olyan életet élni, amilyet szeretnél, hogy kövesd az álmaidat és elindulj egy úton. Ha már tudod mik a terveid, a céljaid, hogy merre akarsz előre haladni, akkor ez a szabály segíthet abban, hogy el is indulj, megtedd a szükséges lépéseket.
Mi a szabály lényege és hogyan működik?
Egyszerű mint az egyszeregy :) visszaszámolsz 5-től és usgyi, belevágsz abba, amit épp elterveztél. Nekik kéne állni otthon tornázni... visszaszámlálás... felállsz és csinálod. És ez mindenre így van, mert hogyan is működnek az elhatározásaink? (egyébként ez a rész volt a kedvencem a könyvben, ahol arról írt a szerző, hogy hogyan gondolkodunk, és hogy minden ember így gondolkodik, mindenkinek ott van az a bizonyos visszatartó hang a fejében...) Megszületik egy remek ötlet a fejünkben, aztán jön a kishitűség és sorra gyártjuk magunknak az indokokat, hogy miért nem fog működni a dolog. Hagyjuk magunkat az érzelmeinktől vezérelni, és már előre attól félünk, hogy milyen rossz érzés lesz, ha végül tényleg nem sikerül a dolog. A könyv hoz rengeteg hétköznapi példát is a szabály használatára, amit az írónő kapott a felhasználóktól, ezeket olvasni elsőre furcsa volt, és végigfutott az agyamban, hogy kihagyom őket, de rengeteget tesznek hozzá a könyvhöz és a szabály megértéséhez. Nagyon jó volt látni/olvasni, hogy a világ más tájain is ugyan azokkal a hétköznapi dolgokkal küzdenek mások, mint amikkel én. Hogy ők hogyan használták a szabályt a hétköznapi életükben, nem a világ megváltására, hanem csak hogy jobban, gördülékenyebben menjenek a dolgaik. Elég ha kicsiben kezdi az ember, és megtapasztalja hogyan működik ez az egész, a könyvben a reggeli felkelést hozza első példaként. Nekem így sikerül reggelente fél órával előbb felkelni, és nem az ágyban fetrengeni még percekig és nyomkodni a szundi gombot.
Ami még nagyon tetszett a könyvben az az, hogy nem állítja azt a szerző, hogy a szabály használatával csak és kizárólag 100% biztos döntéseket hozunk, és hogy utólag sosem fogjuk azt gondolni, hogy nem kellett volna. Az élet tele van nehéz döntésekkel, amiket igenis meg kell fontolni és át kell gondolni, a szabály csak abban segít, hogy ki tudd mondani azt, amit érzel, és le tudd tenni a voksodat amellett, ami neked a legmegfelelőbb. Utólag ér azt gondolni, hogy megbántad, hogy esetleg rossz döntést hoztál, vagy éppen azt érezni, hogy fáj ez az egész (például, mikor véget vetsz egy párkapcsolatodnak, az tipikusan egy ilyen helyzet, ahol az érzelmek még hetek múlva is talán azt mutatják, hogy fáj a dolog).
Nekem miben/hol segített ez a könyv?
Először is a reggeli felkeléssel kezdtem én is a gyakorlást. Eddig "csak úgy" felébredtünk amikor akartunk, ennek ugye hamarosan muszáj lettem volna amúgy is véget vetni, hiszen hamarosan munkába állok újra. Így a kb 7 órai magamtól történő ébredést felváltottam a 6.30-as ébresztőórára. Nem mondom, hogy egyszerű volt, mert imádok reggel lustálkodni, főleg mert reggelre a lányok is a mi ágyunkban kötnek ki, így vagy úgy :) de ennek véget kell vetni, és a gyakorlat azt mutatja, hogy sajnos még ez sincs elég korán. Amúgy a szervezetem hamar hozzászokott az ébresztőhöz, és már fél 7 előtt kicsivel magamhoz térek alapból, olyankor kihasználom azt a pár percet és megszeretgetem a lányokat amíg alszanak, aztán már csörög is az ébresztőóra, és egyből pattanok ki.
Hihetetlen távolságokat mentünk a gyerekekkel BKV-val. Tudom, másnak ez semmi, de nekem ez egy óriási kihívás volt, és épp ez a szép ebben a szabályban, hogy ilyen hétköznapi apróságokban is segít, ilyeneken lehet vele a legjobban gyakorolni. Mert a gyakorlat itt is létfontosságú, hogy elhidd, működik, és az egész tőled működik! Szóval fogtam a két gyereket, babakocsit otthon hagytuk, hogy bármilyen terepen (járda, lépcső, mozgólépcső, magas busz) tudjunk nyugodtan közlekedni, és elindultunk. A város egyik feléből a másikba. Volt olyan hogy másfél óra alatt értünk oda az uticélunkhoz.... és igen, ezt kicsit megbántam, de ez van, megcsináltam, két gyerekkel, egyedül. Pedig azelőtt nem nagyon mertem velük tömegközlekedni, főleg nem úgy, hogy a kicsit ne tudjam sehová betenni, vagyis babakocsi nélkül. Csak gondoltunk egyet és elmentünk apa elé a munkahelyére (város másik fele), voltunk Óbudán könyvvásárban és megnéztünk pár messzebbi játszóteret is. Szuper volt!
Rengetegszer ültem autóba, olyan helyzetekben is, ami kívül esik a komfortzónámon, olyankor is, amikor nem volt kedvem, és többször vezettem egyedül, akár ismeretlen helyre is. Persze, nem a világ végére mentem, de annak aki régóta követ és olvassa a blogom, annak nem meglepő ez. Megnéztem térképen hová kell mennem, beültem a kocsiba és már ott is voltam, kerületen belül, fél óra, egyedül, szuper érzés volt!
A blogos dolgaimban is szuper előrelépéseket tettem, jobb, számomra kedvezőbb együttműködések, új ismeretségek, izgalmas projektek, sok új lehetőség is megtalált, mióta a könyvet forgatom. Könnyebben túlteszem magam a sikertelenségen is, 5-4-3-2-1 és újra nekilátok, máshogy, máshol. A jövőben pedig remélem sikerül valóra váltanom az álmomat, és létrehozni valami olyasmit, ami eddig csak a fejemben létezett, de mindig lebeszéltem magam róla.
Kinek ajánlom ezt a könyvet?
Tényleg mindenkinek, aki úgy érzi elakadt, akinek hiányzik egy kis motiváció a mindennapjaiba és esetleg hajlamos a halogatásra. Mert néha tényleg csak annyi kell, hogy nekiálljunk és csináljuk!
Ti mit olvastatok utoljára?
Anett
