2018. február 7., szerda

Szobatisztaság - nálunk így sikerült! | #momlife


Azt szokták mondani hogy "jaj az esküvőjén már úgyse pelenkában fog megjelenni" vagy valami ilyesmi, mégis mi anyák hajlamosak vagyunk túlparázni ezt is mint minden más (fontos) dolgot a gyermekünkkel kapcsolatban. Persze én könnyen mondom mert túl vagyunk rajta, de azért nálunk sem volt ez egyszerű menet.


Mivel mi már végigmentünk a leszokás folyamatán igy tudok némi tapasztalatot átadni arról hogy nálunk hogyan mentek a dolgok. Még mielőtt valaki azt hinné itt az elején hogy minden úgy ment mint a karikacsapás, megnyugtatok mindenkit nem igy volt. Nálunk is voltak balesetek, én is mostam ágyneműt, voltam kiborulva hogy miért nem megy még, közösen sírtunk a gyerekkel és a többi. Mert bizony ez egy idegőrlő folyamat, nálunk pedig ekkor érkezett a kistesó aki plusz hátráltató tényező volt ebben, ha szabad ilyen csúnyán fogalmaznom. Pedig ez volt, mert ugye ha a kicsinek szabad akkor neki miért nem? Szerencsére ezt a kérdéskört nagyon hamar leküzdöttük, de lássuk akkor nálunk hogy volt ez a folyamat.

Bevallom őszintén én nem vagyok az a "vegyük le róla a pelenkát lesz ami lesz" tipus, soha eszembe nem jutott hogy pelenka nélkül rohangáljon a szobatisztaságra még csak gondolni sem akaró gyerekem. Ennek egyetlen oka hogy utálom ha pisis lesz "minden", kiráz a hideg annak a gondolatától hogy egy egész adag a kanapén landoljon mondjuk. Tehát ez az én lustaságom átka mondjuk igy. Szóval soha nem volt nálunk pelusnélküliség a kezdetek kezdetén. Pedig mikor kertes házba költöztünk és eljött a nyár sokat voltunk kint, Szofi ekkor múlt másfél éves és kapott is bilit, amit néha használatba is vett. De csak kint, ha mondjuk pancsoltunk és nem volt rajta semmi. De amúgy nem szólt soha hogy kellene valami. Aztán eljött az ősz, a bili beköltözött a fürdőszobába és a kezdeti kis sikerek teljesen eltűntek, esze ágában sem volt még csak játszani se a bilivel. Nálunk nem volt plüssállat biliztetés, sőt, mikor 2 éves elmúlt vettem egy "bilikönyvet" tele matricákkal, de az is teljesen hidegen hagyta. Ugye ez úgy működött volna hogy egy aranyos történet elmeséli hogy a nagylányok milyen ügyesen járnak wc-re (nem bilire!) és ha neki is sikerül akkor ragaszthat egy matricát. Ez abszolút nem ösztönözte semmire.

Bevallom én itt elengedtem a dolgot, tudtam hogy oviba úgyse veszik fel ősszel és már "nagyon terhes" is voltam, nem tudtam erre koncentrálni. A bilikönyvben egyébként volt egy kis füzetke amiben arról is szó volt hogy vajon a szülő készen áll-e a szobatisztaságra való szoktatásra? És hát egyértelmű volt hogy én sem vagyok most abban az állapotban hogy erre tudjak fókuszálni, nem álltam rá készen. Aztán megszületett Fanni.

Gondolom ez is közrejátszott abban hogy még csak akkor sem szólt mikor már a pelenkában volt a termés, ha nem vettem épp észre hogy mondjuk nagydolog történt akkor képes volt akár egy órát is üldögélni benne. Nos, azt hiszem nem kell mondanom egy gyakorlott anyukának sem hogy mekkora meló volt letakaritani a popót...Törlőkendő nagyhatalom lettünk, tizesével vettem a csomagokat és próbálgattam a különféle pelenka márkákat hogy melyik az ami egyáltalán még feljön Szofira. Ő ugyanis elég nagy termetű, a legtöbb bugyipelenkát úgy kellett felrángatni rá. Szerencsére a Libero pont akkoriban újitott és a 7-es mellett kijöttek egy 8-as mérettel is, amit végre ő maga is kényelmesen fel tudott húzni magára. Ez szerintem nagyon fontos, hogy a gyerek olyan könnyedén vegye magára a pelust mintha egy kis bugyit húzna fel, igy nem lesz számára macera és kudarcélmény ha esetleg le akarja tolni.

Azt gondolom mondanom sem kell mekkora macera két gyereket pelenkázni. Mire az egyikkel végeztem már jött a másik, ráadásul Szofi általában ellenállt, elszaladt mikor mondtam neki hogy ki kell cserélni a pelusát. Idegörlő hetek következtek, tényleg inkább órákat töltött el benne minthogy szóljon legalább utólag. Közben azért biztattam hogy szóljon, nézegettük a matricákat, meg különböző jutalmakat helyeztem kilátásba, mint például anya fürdőgolyói...Vettünk olyan bilit is ami fellépőként is funkcionálhat, összehajtva bili, de ha széthajtjuk akkor kis létra lesz belőle ami wc-szűkitőben végződik, felmászhat rá, tök poénnak tűnt nekünk, őt hidegen hagyta (ekkor még). Aztán lehet hogy rossz döntés volt, vagy ilyet ilyet nem szabad mondani gyereknek, de ráálltam arra hogy minden teli pelusnál azt mondtam hogy most nagyon szomorú vagyok és bemegyek a fürdőbe megmutatom a bilinek is és együtt sirunk. Volt hogy bele is tettem a teli pelenkát a bilibe hogy egy kicsit "meg tudja szeretgetni" ami az övé lett volna. Aztán elkezdte ő is mondani hogy most szomorú lett a bili, ki kell cserélni a pelust, most már legalább nem szaladt el előlem, ki tudtam nyugodtan cserélni, utána meg persze megmutatni a bilinek, együtt sirni vele, vigasztalni, ilyesmi. Volt hogy együtt mentünk wc-re, végre legalább elkisért és leült a bilire de persze nem volt semmi, segitett papirt tépni és lehúzni a wc-t, örültem hogy legalább ennyire érdeklődik. Kérdeztük hogy akar-e a fellépővel a nagywc-re ülni de teljesen elutasitotta, igy ezt nem erőltettük. Aztán egyre több mindenki lett szomorú a pelenka miatt, apa, a nagyszülők, a boltos néni meg a szomszédok és az óvónénik is. Persze ezt ne úgy képzeljétek el hogy lépten-nyomon ezt hireszteltem mindenkinek, ezek csak otthon hangzottak el, például igy: " Az óvónéni most biztos szomorú mert igy még nem mehetsz az oviba játszani." Szerintem nagyon fontos hogy a gyereket ne szégyenitsük meg ezzel (sem) és ha rosszul esik neki a dolog akkor családon belül se beszéljünk a szobatisztaságról. Nálunk is volt olyan párszor hogy megkért, ne mondjuk el az apának.

Azt is olvastam hogy nagyon fontos tudatositani a gyerekben hogy hogyan működik a teste, mit és hol kell éreznie ha wc-re kell menni. Megbeszéltük hogy az ételekből kaki lesz, az innivalóból meg pisi. Ez nagyon tetszett neki, a mai napig eszébe jut és mondja is, van hogy elbizonytalanodik még: "Anya, lenyeltem a rágót, mi lesz belőle?" :) Próbáltam körülirni az érzést, hogy mit kell figyelnie mikor jelez a teste hogy menni kell. És egyszer csak megtört a jég, nem tudom megmondani pontosan hogy mitől, de nyár közepe felé - kb 2,5 éves volt akkor - elkezdett szólni a nagydolognál. Eleinte nem mindig jött össze elsőre, volt hogy vissza kellett menni akár háromszor is mire sikerült, de sikerült végre! Ilyenkor alap hogy megdicséri az ember, de el kellett mondani a nagyinak is - igen, felhivtam mert kérte a gyerek -  és persze megbeszéltük hogy a bili most nagyon boldog és az óvónéni is az lesz mert igy végre mehetsz majd játszani. Jöttek a matricák, a finomságok, az ajándék mese. Emlékszem, olyan aranyos volt ahogy mondta: "Anya, most pisi is jött a bilibe, megérdemlek egy Túró Rudit?" Hát naná hogy megérdemelte! Nyugi, egy nap általában csak egyszer volt ilyen, még mielőtt valaki azt hinni hogy a gyerek hetekig csokin élt...És hogy egy kicsit előreszaladjak az időben, természetesen minden ilyet elhagyott már, nincs szüksége már jutalmakra. Én azt mondom, nyugodtan jutalmazzuk meg a gyermeket ha sikerül neki a dolog, mert mikor természetessé válik a folyamat már úgysem lesz szüksége jutalmakra! 
Ezután viszonylag hamar eljött az az idő is mikor a pisinél is szólt, igy augusztusban a nyaralásra már úgy tudtunk menni hogy nem kellett úszópelus, imádtam! Persze kicsit macerás is volt a parton biliztetni de nem nagyon érdekelt, meg amúgy is gyerekes strandon voltunk.

Egyébként én jobban örültem volna ha egyből a nagy wc-re szokik rá, de esze ágában sem volt. Sőt, minél többet mondogattuk hogy próbálja ki, annál inkább ellenállt a dolognak és a végén már lehúzni sem akarta, pedig előtte mindig jött és segitett benne. Szerintem hagyni kell a gyereknek választási lehetőséget a bili és a wc között, mert lehet hogy neki elsőre komfortosabb egy pici "lyukas székre" ülni mint a nagy és hideg wc-re. Persze nekünk felnőtteknek ez is plusz macera ugye mert a bilit is le kell takaritani minden használat után, de előbb alakuljon ki a rutin úgy voltam vele, aztán majd meglátjuk. Végül nálunk a fellépős wc szűkitő hozta meg a sikert mert egyik nap apának eszébe jutott hogy lehetne a fürdőben is egy "mászóka". Ez persze egyből tetszett Szofinak, hogy fel lehet rá mászni, egyedül, önállóan, és végre kapható volt a dologra hogy a nagy wc-t használja.

Az esti szobatisztaságról...
Ezzel viszonylag könnyű dolgunk volt, ugyanis Szofi sosem volt az az alvás közben pisilős (a nagydolog pedig még babakorában sem került a pelusba este), szóval viszonylag hamar beállt a száraz pelus időszak estére. Mikor már nappal stabilan szobatiszta volt megkérdeztük tőle hogy kipróbáljuk-e este is a pelusnélküliséget. Eleinte azt mondta nem, aztán egyszer igent mondott és attól kezdve anélkül aludt. A kiságyában nem volt nagy baleset, ellenben a miénkben...egyszer előfordult egy olyan hogy átjött szólni (apának szokott egyébként) hogy pisilni kell de azzal a lendülettel be is vetette magát közénk, és hát....rohantam a törölközővel na. Ekkor megkérdeztük hogy szeretne-e újra pelusban aludni és igent mondott. Tudom, vannak akik szerint nem szabad sosem visszaadni a gyerekre a pelenkát, de szerintem egy lehetséges "baleset" ténye sokkal rosszabbul hat rá, főleg ha nem is ellenkezik a pelenka ellen, sőt, még ő kéri!
Szóval megint pár hétig pelusban aludt, egyáltalán nem zavarta, és pár hét után ismét nem kérte. 

Egyébként nálunk is voltak azért apróbb balesetek, volt hogy nem csak a ruházata lett érintett benne hanem bizony a szőnyeg vagy épp a fotel is kapott belőle, hát ez ilyen sajnos, nem lehet teljesen kivédeni sajnos. Szerintem még igy is "olcsón" megúsztuk". Hát igy alakult nálunk a szobatisztaság bevezetése vagy elérése, igazából tuti tippel nem tudok szolgálni, mint ahogy fentebb olvashattátok is :) Talán tényleg igaz hogy meg kell érnie a gyereknek a szobatisztaságra, és akkor minden megy majd magától! 


Ha van bármi tippetek a szobatisztasággal kapcsolatban irjátok meg, mert lehet még másnak jól fög jönni!



2 megjegyzés:

kisnagy kaland írta...

Jó, hogy megírtad ezt a bejegyzést, köszönöm, hogy megosztottad Velünk Nálatok hogy ment. Szerintem a legtöbb anyuka, ha fel kell sorolnia melyik "feladattól" tart a gyermek első 3-4 évében, az első 5-ben tuti ott a szobatisztulás. :D
Mi még előtte állunk, de tavasszal 2 éves lesz Dani így lassan aktualizálódik hogy jobban elkezdjünk foglalkozni az üggyel, és bevallom, én is izgulok, és kicsit félek, hogy megy majd. Igyekszem figyelni a gyerekre, követni az Ő jeleit, miközben azért terelgetem is a pelus elhagyás irányába. Remélem könnyen megy majd. :)

Beautycrumbs-Anett írta...

kisnagy kaland: igen, ez tuti legtöbbünknél para, mondjuk én jobban féltem attól hogy nem tanul meg beszélni :) igy utólag azért már ez vicces :) Sok sikert kivánok Nektek, remélem könnyen megy majd.

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
 

Beautycrumbs Copyright © 2011 -- Template created by Beautycrumbs -- Powered by Blogger