#könyvélmény - Modern Istennők kézikönyve

Már meg is van az idei első kiolvasott könyvem! Na jó, kicsit csaltam, mert még tavaly elkezdtem olvasni, de mindegy is, mert az biztos, hogy az év folyamán még elő fogom venni! Ebből szerintem máris egyértelmű lehet, hogy nálam betalált ez a Modern Istennők kézikönyve!

Mivel sokan érdeklődtetek felőle, így gondoltam hozok róla egy rövid kis összefoglalót. De nem amolyan "tartalomjegyzéket", hanem arról szeretnék írni hogy nekem miben segített, mit adott ez a könyv, és hogy miben várok még tőle támogatást. Remélem hasznos lesz számotokra ez a kis összefoglaló és kedvet kaptok majd hozzá, mert tényleg nagyon motiváló a tartalma.

Kezdjük az elején, a címe alapján én biztosan nem vettem volna meg magamnak, mert nem vagyok az az "Istennő típus" és soha nem is játszottam még csak kislányként sem se királylányosat se semmi ilyesmit. Mivel önbizalomból sem vagyok épp eleresztve, ezért álmaimban sem gondoltam magamról soha hogy Istennő lennék, hogy Modern Istennő, na az meg végképp nem! Ezt a könyvet a Cosmopolitan Blogger Day-en kaptam az egyik workshopon, amin maga a szerző - Kollár Anna - is tartott egy kis előadást. Nagyon magával ragadó a stílusa és a személyisége, az általa hozott "feladatok" pedig nagyon zavarba ejtőek voltak.

"Mondd azt magadnak hogy feltétel nélkül szeretem és elfogadom magam" 

Huhh, még leírni is nehéz nemhogy belenézni a tükörbe és kimondani. Sosem dicsértem magam, meg igazából otthonról sem ezt hoztam, pedig hogy őszinte legyek lett volna/lenne miért dicsérniük de valahogy kialakult bennem egy olyan kép magamról, hogy nem érdemlek dicséretet semmiért, hisz csak teszem amit tennem kell, a tőlem telhető legjobban és ennyi. Pedig ez egyáltalán nem így van! Bármilyen hétköznapi apróság miatt is büszkék lehetünk magunkra és kell is lennünk!

Mert ott van az a kis belső hang a fülünkben, ami mindig ugyan azt a gonosz kis monológot suttogja a fülünkbe, "úgysem tudod megcsinálni, hiszen gyenge vagy, nem értesz hozzá, nem vagy rá képes" stb. A leghétköznapibb szituációkban is előjön ez a gonosz énünk, ha csak arra gondolok hányszor szerettem volna tortát sütni, de mindig jött az a kis hang a fejemben hogy úgysem tudom megcsinálni... Hány csinos ruhát nem próbáltam fel az üzletben, mert hogy úgysem fog jól állni... És persze ott vannak az ennél sokkal komolyabb dolgok is, amikbe sosem vágtam bele, mert hogy úgysem fog sikerülni... Viszont ennek a gonosz kis hangnak is megvan a maga ellensége! Ami nem más mint a szeretet, amit saját magad iránt táplálsz és engeded hogy utat törjön, hogy átjárjon és magával ragadjon. Na most, ezt így leírni is elég nehéz, de átélni, megélni, előcsalni még nehezebb, rengeteg gyakorlást igényel. Nekem ebben segített ez a könyv, hogy megértsem az én kis gonosz belső hangomat, azt hogy miért jött létre, honnan származik, melyik múltbéli negatív élményemből táplálkozik, melyik bizonytalanságom használja fel ellenem.

Szituációk amikben én nyertem a belső gonosz hangom ellen:

1. nem meglepő módon az autóvezetést hozom elsőre. Aki régebb óta követ az tudja, nekem a vezetés nagyon nem "fekszik". Vagyis ez egyáltalán nem igaz, mert nagyon jól vezetek, csak mindig van valami ami teljesen elbizonytalanított ezzel kapcsolatban. Elsőként meg kellett találnom hogy milyen régi emlékből táplálkozik a kis gonosz, amik egyébként részben meg sem történtek, csak az agyam vetítette előre a képeket. Ilyen például hogy nem tudok leparkolni ha megérkezem valahova. Soha nem volt még ilyen, mégis minden egyes elindulásnál ez jutott elsőként eszembe, még akkor is mikor a saját szüleimhez indultunk! Nevetséges! De a könyv gyakorlatainak segítségével sikerült visszaszorítani ezt a negatív érzést ami a vezetéssel jön elő belőlem, nem mondom hogy soha semmi nem vet vissza, mert mikor leesett a hó hiába győzködtem magam hogy a városban biztos letakarították az utakat, akkor sem mertem elindulni. Ilyen is van, de ez egy hosszú út még, és már tudom, hogy a vezetés gyakorlásán túl az agyam is dolgoztatnom kell, hogy ne gondoljak semmi olyat, ami hátráltathat benne.

2. Kezdeményezőkészség. Huh, na ez a másik ami a béka feneke alatt van nálam. Vagyis csak volt. Mindig ha volt valami ötletem, akár témajavaslatom, azt elhessegettem, mondván biztos senkinek nem tetszene, biztos más már kitalálta előttem, stb. Hülyeség! Ha valamiről nem beszélünk akkor az nincs is. Ha nem mondom el mit találtam ki, ha nem kérdezem meg hogy másoknak lenne-e kedve hozzá, akkor az a gondolat igazából a semmibe vész, pedig lehet hogy társra találna. Úgy érzem nyitottabb lettem a könyv által, mert ha a szeretetet választod a félelem helyett, akkor sokkal jobban megérted mások viselkedését is.  Vannak olyan emberek akikben sokkal több szeretet van mint bennem, ez van, nem vagyunk egyformák. Van aki ezt toleranciának nevezi, szerintem viszont ez több annál. Viszont abszolút tuningolható jellemzőnk, és érdemes is rajta nagyon sokat dolgozni, ehhez vannak is a könyvben konkrét gyakorlatok. Ilyen gyakorlatozás után született meg a blogra illetve a youtube csatornámra a "kézműves Mikulás csomag", amit én találtam ki és én kerestem hozzá együttműködő partnereket is. Mondanom sem kell gondolom, mennyire meglepődtem mikor kiderült hogy mindenkinek akinek elküldtem tetszik az ötlet és benne van!

3. Megsütöttem az a tortát, hogy "egye meg a fene" - megehetné helyettem mert nagyon hizlal de rohadt jó lett! Persze nem elsőre, mert az a tészta szalonnás lett, a krém meg vajízű... De másodszor már tökéletes lett, pont olyan, amilyet a nagymamám sütött régen gyerekkoromban. Sajnos annak a tortának a receptje nincs meg, így nekem kellett kikísérletezni, és sikerült!

4. Végére hagytam a második legfájóbb dolgot számomra, ami nem más mint a fogyás. Ahogy az évértékelő videóban is láttátok/hallottátok, nem volt egy könnyű év nekem 2018. Olyannyira nem hogy borzasztó nehezen vettem rá magam bármiféle mozgásra, az étkezéseket sem tudtam tartani, rengeteget "bűnöztem" aminek meg is lett az eredménye. Ettől persze még jobban magam alá kerültem, folyton azt hallottam a fejemben, hogy más ha rosszul érzi magát akkor egy falat se megy le a torkán, én meg csak tömöm magam mint egy liba. Naponta százszor lement ez a lemez a fejemben legalább, aztán láttam a fittmamikat mindenhol, akik tűzön-vízen át is megoldják a mozgást meg az egészséges kajálást, én meg egyszerűen nem jutok egyről a kettőre, sokszor a kedvenc magazinomat is csak épp átlapozni van időm, a házimunka a nyakamra dől, és akkor még betegek a gyerekek is, ha meg esetleg elmennék valahova akkor persze az sem jön össze... A könyv gyakorlatait használva viszont rájöttem, ha egy icipicit jobban elfogadom magam, máris sokkal több gondot veszek le a saját vállamról. Itt most nem arra kell gondolni, hogy ezek után "elfogadtam" ha este 10-kor jött rám a csokievés, hanem azt, hogy ha úgy éreztem én most nem akarok megmozdulni, akkor ledőltem a szőnyegre a gyerekekhez és inkább játszottunk. Jól éreztük magunkat, nevettünk, nevettem néha az élet adta nehézségeken is közben, és tudatosítottam magamban, hogy ez egy múló állapot, holnap biztosan másképp lesz. Ezeknek a gondolatoknak hála találtam meg azt a mozgásformát amit nagyon szeretek csinálni, és meglepő módon, bár el kell mennem hozzá itthonról, mégis sokkal jobban be tudtam illeszteni a mindennapokba, és sokkal több kedvem is van hozzá.

Az itt felsorolt néhány példában is van még mit fejlődnöm, újabbnál újabb kis célokat tűzök ki magamnak, igyekszem a könyvben megismert feladatokat is minél többször gyakorolni. Amiben pedig még abszolút segítséget várok tőle, az a munkába való visszatérés. Ez most a legnagyobb dilemmám, fogalmam sincs hogy hogyan tudnám (elbírnám-e) a két gyereket két helyre vinni és még bejárni dolgozni is. Pedig tudom, sokan csinálják, nálam mégis valahogy olyan bizonytalan az egész. Lehet hogy az igazi motiváció hiányzik? Vagy egy új munkára vágyom igazából? Esetleg szeretném megadni Fanninak is hogy 3 éves koráig itthon legyen velem? Na ezek azok a kérdések, amikre MÉG nem tudom a választ!

Ti milyen könyvet olvastok mostanában?

Anett