Véget ért ez a nyár is - már ami a naptárat illeti - de azért még előttünk van remélem sok szép meleg nap, amikor beleférhet akár még egy strandolás is, a sok szabadtéri játék mellett. Aki otthon van egy/két vagy több gyerekkel egész nyáron (főleg ha segitség sincs) annak ismerős lehet az a megállapitásom, hogy azért elég "kemény" nyáron vagyunk túl...
Nálunk június elején véget ért az ovi, igy gyakorlatilag majdnem 3 hónapot voltam otthon a két kicsivel. Ez elég hosszú idő ahhoz hogy kifogyjak a játék ötletekből, és a türelemből is néha. Nem mondom hogy rossz a két csajszim kapcsolata, de azért egyre sűrűbbek a súrlódások. Hiába van 8 labda a kertben, mindig az kell ami a másiknál van. Hiába van 3 készlet a színes ceruzákból, mindig az kell ami a másik kezében van. És persze hiába játszik el az egyik szépen magában, tuti biztos hogy a másik odamegy hozzá és kizökkenti, húzza-nyúzza míg összeveszés lesz a vége. Ráadásul Szofi még abban az életkorban van amikor azért mindent még nem ért meg, például hogy Fanni nem tud még úgy szaladni mint ő, olyan gyorsan, olyan hirtelen irányt változtatva. Ezt például napi szinten kell neki elmagyaráznom, látszólag eredménytelenül, igy azt kell hogy mondjam a kitartásom és a türelmem is eléggé megtépázott így a nyár végére.
Néha nagyon nehéz megtalálni a boldog pillanatokat az életben, pedig tényleg ott vannak, karnyújtásnyira, az apró dolgokban. Nem kell mindig valami nagy dologra gondolni, valami különlegesre várni, néha elég ha megtaláljuk a mindennapok szépségeit.
Voltak jócskán szép pillanataink is és nagyon sok hétköznapi jó is történt velünk, amikért igazából nem kellett messzire menni és nem kerültek különösebben pénzbe se, egyszerűen csak hozta őket az élet. Szóval ma inkább ezekről lesz szó, mert néha magamat is emlékeztetnem kell arra amit az egyik régebbi bejegyzésemben írtam a büszkeségről! (ITT olvashatod)
Jöjjenek a mi boldog pillanataink
1. Szofi megtanult pótkerék (kitámasztó kerék, mindenki másképp mondja/ismeri) nélkül biciklizni. Azt kell hogy mondjam sima ügy volt! Apukája tanitotta meg a kertünkben, ami nem épp biciklizésre alkalmas, kicsi és füves, szóval nehezitett pálya volt. Már régóta tekerőssel járt egyébként, igy magát a tekerést már ügyesen csinálta. A sok futóbicóval töltött hónapnak köszönhetően pedig nagyon jól kialakult az egyensúlyérzéke. Ennek a kettőnek köszönhetően - nomeg a bátorságának - szinte azonnal ráérzett a biciklizésre és azóta is igy közlekedik mostanság az utcán.
2. Imádjuk a vadvirágokat és most hogy már Fanni is szépen közlekedik egyedül - mármint gyalog - be lehet engedni a tarka rétre, a félméteres gazba. Imádnak benne gázolni és hozzák nekem a szebbnél szebb réti virágokat, csokorba gyűjtjük őket és hazavisszük hogy este apa is láthassa milyen szépségeket találtunk aznap.
3. Fanni egész ügyesen motorozik már, persze inkább csak a sima aszfalton. Egy-két eséstől eltekintve nagyon ügyes, és érdeklődő mindenféle járgány iránt. Tologatni kell a rolleren, és a tekerős biciklin is, nagyon élvezi.
4. Szofi megtanulta magát hajtani a nagy hintán, tudjátok, azon aminek nem olyan kosár az ülőrésze. Simán felugrik rá egyedül, már elindulásnál sem kell meglökni, nagyon bátran egész magasra hajtja fel magát.
5. Fanni elég erősen elindult az önállósodás útján és nem csak rossz értelemben - leveszi magáról a pelenkát főleg ha kakis... Nagyon ügyesen öltözködik, a cipők a kedvencei, az én papucsomban is ügyesen sétál. A leveseket már ügyesen kanalazza egyedül és a lépcsőzést is próbálja már egyedül megoldani - persze ez utóbbinál a pulzusom az egekben...
Nálatok milyen szép pillanatok voltak az idei nyárban?
Anett
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése