Milyen volt 2017? | Személyes

Most, hogy visszaolvastam a 2016-os évem (ITT irtam róla) olyan mintha idén semmi nem történt volna velünk. Pedig azért voltak érdekességek, hullámvölgyek meg persze szuper pillanatok is. Most nem fogom havi bontásban részletezni az évet, inkább kiragadok egy-két szösszenetet belőle, amik a legemlékezetesebbek voltak.

Instagram #2017bestnine Beautycrumbsblog

Januárban ünnepelte Szofi a második szülinapját. Nagyon izgultam, nagy családi ebéddel készültem ezúttal ugyanis otthon tartottuk végre, nálunk. Előző héten Szofi picit beteg volt ugyan, de hétvégére túl volt rajta, igy semmi sem állt az ünneplés útjába. Egy apró dolgot kivéve, amin azt hittem nagyon sokáig nem fogom magam túltenni...szüleim nem jöttek el. Úgy voltak vele hogy biztos még beteg a gyerek, pedig kedden beszéltünk és mondtam hogy hétvégén megtartjuk a szülinapot, de anyu szerint abban maradtunk hogy pénteken hivom még és lefixáljuk. Nos, szerintem ez nem igy történt, és mivel nem hivtam pénteken, persze ő se engem mert annyira azért nem érdekelte hogy beteg-e még Szofi...igy vasárnap fél 1-kor telefonáltam nekik hogy hol vannak már, a válasz: otthon. Úgy látszik nekünk mindig jut valami extra az év első hónapjára.

9 hónap bent - 9 hónap kint 

A következő hetek várakozással teltek, vártuk Fannit. Véglegesitettük a babaszobát (ITT irtam róla). Az utolsó pár hétben ráadásul kimélnem kellett magamat, de igy is előbb érkezett Fanni kb 2 héttel, inditott szüléssel. Erről már ITT irtam részletesen, nem akarom megismételni, összességében egy nagyon jó élmény volt a második szülésem. Innentől kezdve nem nagyon szóltak másról a napjaim csak a babázásról, meg Szofiról, sokat játszottunk, próbáltam megtalálni az egyensúlyt Fanni, Szofi, Én és a család között. Ami igy több hónap távlatából úgy tűnik nem igazán, vagy nem mindig jól sikerült. Az első 4-5 hónap teljesen jól alakult, voltak kisebb-nagyobb "csatáink" Szofival, de ezt természetesnek vettem hiszen talán neki volt a legnehezebb belerázódni ebbe az új helyzetbe. Aztán nyár elején már fogytán volt az energiám, kimerültek a tartalékaim és újratölteni esélyem nem volt. Szofi is egyre inkább igényelt volna engem, viszont Fanninak meg véget ért az eszik-alszik korszak... szóval elég nehéz volt ez az időszak nekem. Ekkor gondoltuk először hogy Szofinak talán jót tenne ha közösségbe járna és vele egykorú gyerekekkel tudna játszani. Ugyanis a legnagyobb problémám az volt hogy gyakorlatilag nulla percet volt el akkoriban egyedül. Semmi nem kötötte le, szó szerint lehúzta rólam a nadrágot főzés közben hogy menjek már játszani. Udvarra nem ment ki egyedül, se a medence se a mesenézés, semmi nem érdekelte egyedül. Ha leültem mellé akkor minden rendben volt, de hát egy pici babával meg egy háztartással azért nem tudom a nap 24 óráját játékkal tölteni. Voltak próbálkozások erre, pár hétig próbáltam a lehető legtöbbet vele tölteni (ITT irtam róla hogyan szerveztem közös programokat) de nem volt célravezető. 

Augusztus elején úgy döntöttünk mégiscsak próbáljunk meg pár napot nyaralni két gyerekkel. Meglepően jól sikerült a dolog, Szofi mondjuk hozta a szokásos formáját, de legalább már felvette a karúszókat. Fanni pedig jól elnézelődött a parton, sétálgattunk és még a nyilvános szoptatást is meg tudtam oldani a kis szélsátorban. Alig várom hogy jövőre is menjünk, szerintem ugyan ide fogunk menni mert nagyon gyerekbarát a strand és cuki kis városka Alsóörs, nagyon jól éreztük magunkat. Egyébként a nyaralás alatt/után döntöttem el hogy komolyan neki kell állnom valamiféle fogyókúrának, ugyanis pont egy fárasztó strandolós nap után rákattintottam a H&M webshopra és rendeltem magamnak egy szuperakciós farmert 46-os méretben. Ugyanis nyaralás előtt voltunk vásárolgatni és ott már néztem nadrágokat de a 44-es nem jött rám, ettől totálisan kiborultam. Mikor hazaértünk másnap megjött a farmer és hát ez sem jött rám. Két napig sirtam. Aztán eldöntöttem nem küldöm vissza, belefogyok "ha addig élek is". Semmi extrát nem csináltam/csinálok egyébként csak elhagytam a cukrot és a cukros dolgokat (persze karácsonykor felfüggesztettem részben) nem eszek kenyeret és kb semmilyen pékárut, vagy csak teljes kirőrlésűt. Emellett otthon tornázom és sokat járunk sétálni is. Ennyi. Már az első hét sikeres volt, igy megfogadtam ha elérem a 65 kg elsődleges célt akkor meglepem magam egy rég vágyott táskával. Ez 7 kg minuszt jelentett és sikerült november végére elérni. Megvan a következő célom is már :)

Közben Szofit nem vették fel az oviba "helyhiány" miatt. Elmentünk hát a közeli családi napközibe körülnézni, érdeklődni. Bevallom kettős érzéseim voltak a dologgal kapcsolatban. Először is lelkiismeret furdalásom volt amiatt hogy be akarom adni mert itthon már nem tudom lekötni. Bántott az is hogy még nincs 3 éves, nem lenne neki ez kötelező és hát egy kisebb vagyont kellett volna otthagyni. Addig-addig gondolkodtunk rajta hogy egyik nap mikor felhivtuk az ovit hogy januártól mehet-e Szofi, azt mondták igen. Szóval igy elvetettük a családi napközit. Jelenleg pedig nagyon izgulok hogy fog neki tetszeni az óvoda. Olyan furcsa belegondolni hogy nem hozzám fog szaladni ha szomjas, nem nekem szól hogy wc-re kell menni, nem én adom neki az ebédet... Ugyanakkor bizom benne hogy lesznek társai a játékban, az egész napos fogócskában, bújócskában, focizásban meg hasonlók :)

Nagyon izgalmas és mozgalmas volt ez az évünk is. Remélem a jövő év már nyugisabb lesz, nem bánnám ha tényleg semmi de semmi nem történne velünk :) csak élnénk boldogságban, nyugalomban és persze egészségben. Remélem Nektek is szuper évetek volt és várjátok már hogy egy mégjobb év kezdődjön :)

Boldog új évet kivánok!