2015. április 30., csütörtök

Személyes | #lifewithbaby / 1.

Gondoltam megosztom veletek hogyan is telnek a napjaink Szofival, miket csinálunk vagy éppen nem csinálunk együtt!
Én...
Azt már az elején sejtettem hogy nem nem lesz könnyű belerázódni egy új fajta életformába de nem hittem hogy ennyire. A munkám során hozzászoktam a változásokhoz, sűrűn változtak a projektek, újak indultak, régiek véget értek, mindig más és más helyet, feladatot és embereket kellett megszokni. De a babázás más, ez a változás nem hasonlitható semmihez, testet-lelket megváltoztató, igénybe vevő, édes feladat.

Az első hónapban borzasztóan fáradt voltam mert 3 óránként fel kellett keltenem Szofit este enni, ami tekintve hogy nehezen alszik el hát nem volt kellemes. Erre azért volt szükség mert picit sárga volt még, illetve hogy ne száradjon ki, mert az újszülöttek állítólag még nem jelzik ha éhesek...szóval a védőnőnk javaslatára keltettem fel. Egyébként sok értelme nem volt mert alig evett viszont annál többet sírt, mi meg annál kevesebbet aludtunk. Szerencsére ennek vége, azóta egyszer sem kelt fel magától este.

Azt még itt az elején el kell mondanom hogy két ember tanácsait fogadom meg: gyermekorvosét és  a védőnőét, illetve egy emberét hallgatom meg és gondolkodom el rajta: édesanyámén. Kapok elég sok ilyen-olyan tanácsot emberektől, akár idegenektől is, de persze a családot se kell félteni...hogy miért nem igy vagy úgy csinálom...hát azért mert nem, mert ő az én gyerekem és ez most csúnyán fog hangzani de azt csinálok vele amit akarok.

Miért nem adsz neki egy kis cukros teát? - Mert nem.
Miért kell igy kiöltöztetni? - Mert nekem ez tetszik és amig azt hordja amit ráadok addig ez van.
Miért kell állandóan felvenni? - Jogos egyrészt, de hiszek a kötődő nevelésben. - Az mi? - Hagyjuk...
Minek ennyi babaruha? - Egyrészt mert hamar kinövi, másrészt mert imádom őket és azt veszek a gyerekemnek amit akarok.
Ugyanez a kérdés a játékokra....
Már adhatnál neki almát/banánt/ jóég tudja miket.... - Persze, majd ha a védőnő azt mondja lehet akkor lehet. Én nem vagyok ellene egyébként, nem zavarna ha fél éves kora előtt más izeket is megismerne. De mondom, majd ha a védőnő is javasolja.

És megfogadom, ha legközelebb egy vadidegen megkérdi az utcán/liftben/bárhol hogy

VAN TEJCSI?

Azt fogom válaszolni hogy

a, PERSZE, TEGNAP VETTEM A TESCOBAN 5 LITERT!
b, AHA, ÖN IS KÉR?
c, NINCS, ELADTAM MINDET, VALAMIBŐL MEG KELL ÉLNI.

Babadolgok...
Most hogy eltelt egy negyed év hármasban és vissza tudok tekinteni hosszabb távon, azt mondhatom hogy elég ügyesen összeszoktunk. Természetesen a "szokásos" dolgok nem kerülték el Szofit sem, úgy mint a hasfájás, de hamar túl lett rajta. kb egy hónap alatt már érezhetően másért sírt, ha sírt. Mert természetesen ettől még szokott sirni, sőt....huhh...ha alvásra próbálom rávenni...amit be kell valljak feladtam. Ha nem akar aludni akkor úgysem kényszeríthetem, nem? Mindent kipróbáltunk, ringatás, éneklés, járkálás, többszöri evés hátha még éhes (de ez rizikós a hasfájás miatt....), babakocsizás, de semmi. Ha nem látszik rajta hogy álmos, ásítozik és dörgöli a szemét akkor nem fog elaludni és pont. Ez alól talán az autó a kivétel, ott általában indulás után 10 perccel már durmol.

Viszont ha elaludt akkor gyakorlatilag sok-sok órán keresztül tud aludni. Ez nap közben nem túl szerencsés, lenne ha hagynám, de nyilván nem fogom hagyni hogy 6 órát aludjon. Egyrészt mert akkor mikor fog enni, másrészt este nem fog aludni. De mint mondtam nem egy alvós baba, igy nem kell félnem az ébresztésektől, csak kettő van belőle nap közben :) este pedig alszik mint a bunda már születése óta. Páromat kérdezték is eleinte a munkahelyén hogy hogyan birja a virrasztást, majd irigykedtek hogy nálunk olyan nincs.  Egyelőre...ugyanis elkezdett megindulni a foga, még csak egy pici duzzanat van az inyén, a dokinéni szerint még ez akár több hónap is lehet mire kibújik.

Szóval kialakult egy napirendünk szerencsére és általában minden napunk e szerint zajlik. Reggel ébresztő majd reggelizés, előbb Szofi aztán mi. Apa lelép dolgozni, én altatok, jön a délelőtti szunya. Majd újra evés és utána már estig csak játék és szabadfoglalkozás, illetve egy séta, már ha elég kitartó vagyok.....

Ugyanis nem igazán szereti a babakocsit, vagyis inkább a bezártságot, hogy nem tud nézelődni. Alig vártam hogy jó idő legyen és le tudjam hajtani a kupolát. Azért igy sokkal könnyebb, mert amúgy eléggé küzd a helyzet ellen...ha értitek mire gondolok...Szóval egy óra séta általában összejön. Voltunk már vele többször nagyszülőknél vidéken, a hordozót szereti, abban a Tesco-ba is bemerészkedtünk már, elaludt, de nézelődni is szeret.



Szofi szépen fejlődik, hozza az elvárt heti gyarapodást sőt még picit túl is teljesit. két hónaposan azt mondta a védőnő hogy jó nagy hasa van....a három hónapos státuszon pedig hogy jó sokat nőtt. Szóval most szép kis formás, nyúlánk alakja lett, bár én és a család sosem láttuk pocakosnak :) Meg aztán ahogy mondtam, kb az elvárt gyarapodást hozza. A státuszon mondta a védőnő azt is hogy nem igazán emeli a fejét ezért menjünk el gyógytornára, ahol a gyógytornász "felvilágositott" hogy ha nincs hason a gyerek akkor nem is fogja emelni. Oké, tudom, az én hibám hogy sajnos nagyon hamar megsajnáltam mindig ha nyafogott hason és visszafordítottam, már bánom, kicsit tovább kellett volna hagyni "vergődni". Szóval azóta hasalás van és kiskutyás sírás, "váo-váo-vá, vá-vá-vá". Ez egy hete volt, már sokat javult a helyzet, akár 40 percig is elvan hason, csak az eleje keserves aztán rájön hogy most nem fogom visszaforditani és akkor nézelődik kicsit, majd pihen aztán megint nézelődik.

Sajnos a haja eléggé kikopott, viszont elkezdett nőni az új babahaj, főleg elől a homlokrésznél látszik, nagyon édes. Már kb az összes pöttyös ruháját kinőtte, lassan újakat kéne beszereznem mert a pöttyös a kedvencem rajta. De már annyi cuccot vettem mostanság hogy jobb hatszor meggondolni hogy kell-e még, mert most a nadrágos szerkókra kattantam rá. Viszont olyan hamar kinövi a ruhákat hogy csak pár hétig hordhatók, igy sokszor ismétlem hogy NEM VESZEK TÖBB RUHÁT. Aztán mégis.

Mindennapok...
Valahogy igy telnek tehát a napjaink, szerencsére már nem csak a délelőtti alvásidőt tudom szabadon felhasználni, házimunkára pihenésre vagy bármire amire szeretném. Ha ébren van szépen eljátszik a játszószőnyegen, de akár a kiságyában is hagyhatom, ott is elvan. Igy szoktam vasalni, port törölni, összepakolni vagy éppen blogolni is :) A főzés viszont más tészta...az délelőttre van időzitve mindig...
 Általában egyszerű ételeket főzök de volt már hogy félbe kellett hagynom és lekapcsolni alatta a tűzhelyet. Imádok főzni egyébként és örülök hogy jut is rá időm. Általában minden másnap főzök, két napi adagot, persze hétköznap egyszerűbbeket amit csak néha kell megkavarni, de például bevállaltam már a túrógombócot is...mondjuk kicsit izgultam mert ugye az fölött ott kell állni, de nem lett gond, elkészült :) Gyűjtöm a receptötleteket is, hogy ne mindig csak ilyen egyszerű ételeket együnk, szóval néha kisérletezni is fogok.


Nektek hogy telnek a napjaitok?

7 megjegyzés:

Elíz írta...

Cuki Szofi! :) A tejes kérdésre a válaszlehetőségek nagyon jók :D Egyébként teljesen jogos, hogy úgy csinálsz mindent, ahogy Te akarod, hiszen miért is ne így tennél?! :) Te vagy az anyuka, ő a te babád, Nálad jobban ki tudná, hogy mi a jó neki :)
A kaják pedig nagyon guszták, szerencse, hogy már befejeztem az ebédet :D

Nóri - Fifty Shades of Women írta...

Csodaszép kislányod van, gratulálok hozzá! ;-)
Nagyon édes, ahogyan a a hatalmas szemcskéivel figyeli a körülötte zajló dolgokat!
Legyen sok-sok örömben részetek az elkövetkezendőkben!

PAncsi írta...

Nagyon édes! A kedvencem a legeslegelső kép, olyan édes kis kupac ott még :D
A tejes kérdésre szánt válaszok nekem is nagyon tetszenek! :)

Szandra-The very style blog írta...

Jó volt elolvasni, hogy hogyan telnek a napjaitok :).
A "Van elég tejed?" kérdés engem is kiakaszt.. az ilyen kérdésekre most már én is hasonló válaszokat mondok :D Amúgy én is leginkább a védőnőre meg a dokira hallgatnék, de sajnos nagyon sokszor mondanak egymásnak ellentmondó dolgokat, és akkor döntsem el melyiknek higgyek/adjak igazat... :/ De amúg meg igazad van a tanácsokat illetően: Te neveled a gyereket, Te vagy vele 0-24-ben, Te ismered, úgyhogy hadd döntsd már el Te, hogy mit hogyan csinálsz.

Nóra Korán írta...

Gyönyörű baba! :) tökéletes. :) teljesen rendben van, ha nem fogadsz meg mindenféle tanácsot, hiszen a babák sem egyformák, te ismered, te látod rajta, ha valami nem jó. sok-sok boldog percet kívánok Vele. :)

Réka írta...

Gyönyörű a kisbabátok :-) Nagyon jó lehet Anyának lenni, minden kis nehézségével együtt is, már nagyon vágyom erre a szerepre :-)

Vattacukor írta...

Eliz: köszi! Néha nehéz elhinni hogy egyeseket a tanácsokkal csak a jószándék vezérli és nem a kioktatás....

Nóri: köszönjük szépen :)

PAncsi: köszi. Nekem is az az egyik kedvencem, de már ideje lenne feltennem egy frissitett alvásos képet, mert már máshogy fest a dolgok :)

Szandra: hát igen...szeretem olvasni fórumokban is hogy anyák hogy egymásnak tudnak esni mindenért! De tényleg mindenért...

Nóra Korán, Réka: köszönjük! :)

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
 

Beautycrumbs Copyright © 2011 -- Template created by Beautycrumbs -- Powered by Blogger