Hogy szeretném-e hogy okos legyen? Hát persze! És szeretném-e hogy ügyes legyen? Naná! De legfőképp, szeretném-e hogy gyerek legyen? Mindennél jobban! Hogyan lehet ezt a hármat összhangba hozni...már az óvodában ilyeneken kell gondolkodnunk, nekünk szülőknek.
Annyi helyen látni, hallani, hogy hagyjuk a gyereket igazán gyereknek lenni #letthembechild meg ilyesmi hashtegek futnak szerte-szét az internetekbe, aztán csak kiderül hogy a szomszéd gyereke jár már angolra, a barátnő gyereke emellett még kézműves szakkörre is, ja meg néptáncra és modern táncra is, meg hát a sport is fontos, úgyhogy röplabdára és focira is, meg énekkarba és nem árt egy második nyelv sem így németre is. A sort kb a végtelenségig lehetne sorolni, ahány óvoda, annyi féle külön foglalkozás a gyerekeknek, már kis/középső csoportban is. Ember legyen a talpán aki meg tudja határozni, mi fér bele, mi az elég és mi a már túl sok. Talán többeknél tényleg csak a pénztárca szabhat határt, mivel ezek természetesen fizetős szolgáltatások.
Nálunk így kezdődött...
Szofi becsatlakozott egy ovis csoportba januárban, akik akkor még "minik" voltak, vagy "kicsik", mármint a csoportot illetően, a mai napig nem tudom mi a pontos tényállás, de az biztos, hogy tavaly még nem voltak nekik ilyen foglalkozások. Idén viszont megnyílt a Kánaán előttünk is, és szépen lassan kikerültek a faliújságra a lehetőségek. Először csak a "modern tánc" aztán jött a néptánc, majd a sportágak (foci és kézilabda) és persze az angol is. Lehet hogy egyszerűen csak örülnöm kéne hogy ennyi lehetőségük van a fejlődésre, és persze egyik sem kötelező, de akaratlanul is elgondolkodik rajta az ember, hogy valóban szüksége van-e egy kis óvodásnak ilyesmi "különórákra". Persze nem is mindre egyszerre, de néhányra legalább, vagy egyikre sem?
Őszinte leszek, mert miért ne, hiszen aki ezt az írást olvassa valószínűleg azért van itt, mert érdekli a véleményem. Szerintem nagyon nehéz meghúzni a határt az elég és a sok között, aztán ott van a közösségi nyomás is, mikor látod hogy ki mire íratta be a gyerekét és elgondolkodsz rajta, hogy lehet mégis ő csinálja jól és kell a gyereknek még egy ilyen foglalkozás is. A továbbiakban leírom hogy mi hogyan döntöttünk, mik alapján "szelektáltunk". Azt fontos hozzátennem, hogy mindenki maga ismeri a gyerekét, itt sincs egy konkrét jó döntés, hiszen ami jó a mi gyermekünknek az a másénak meg lehet hogy pont nem való. Egy közös gondolkodás végett íródik most ez a poszt, egy véleménycsere is lehet ebből, mert biztos vagyok benne hogy sokan átmennek ezeken a dilemmákon. De akkor kezdjük is.
Az angol, avagy az idegen nyelvek
Ma már elengedhetetlen angolul tudni, méghozzá jól tudni, ez tény. Az idegen nyelvek ismerete egy óriási tudás, amit nagyon sok mindenre fel lehet használni. Mi is nagyon szeretnénk ha a gyermekeink 1-2 nyelven folyékonyan tudnának majd beszélni. De amíg az anyanyelvén nem tud rendesen beszélni, értem ez alatt például hogy selypít, vagy mesét/verset nehezebben jegyez meg, esetleg vannak szituációk amihez nem találja a megfelelő szavakat még magyarul sem, nem tudja azt körülírni, addig szerintem felesleges még egy próbatétel elé állítani a kommunikációs tudását. Szofi például selypít, és nem szeretnénk ha az alap angol szavakat is már rosszul tanulná meg, rosszul ejtené ki és így talán sokkal nagyobb energiájába kerülne később azt a helyesre fordítani. Így nálunk az angol kimarad idén, és hogy őszinte legyek nem is szeretném az iskoláig ilyen konkrét "tanulós" különórával fárasztani.
A sport az jó
Nálunk két sportág van a kicsiknek, a kézilabda és a foci. Na, mivel Szofi nem tudja mi az a kézilabda, és hiába magyarázzuk neki hogy ez is egy labdajáték, hisz benne van a nevében, hiába nézünk róla videót, ő azt nem akarja. Így meg minek erőltessük, ez tehát kilőve. A focit viszont olyan fiús sportnak tartjuk, bár egy kislány is benevezett rá, meg lényegében ilyenkor még úgyis csak "labdáznak" az órán, szóval hajlunk rá hogy engedjünk a kérésének. Bármikor lehet amúgy csatlakozni év közben, és mindig olyan szomorúan mondja hogy ma volt foci és ő nem mehetett, hogy elképzelhetőnek tartom hogy beíratjuk rá (mialatt ez a poszt íródott beszéltünk az edzővel, és kiderült, rajtunk kívül még nagyon sokan így gondolkodnak és már vagy 50 fősre dagadt a létszám, így még meglátja hogy milyen formában csatlakozhatnának az újak). A nagycsoportosoknak lesz majd úszás, ezt viszont kifejezetten hasznosnak tartom és nagyon bánom hogy anno Szofival abbahagytuk a babaúszást, úgyhogy erre biztosan járni fog majd.
Tánci-tánci
Nálunk két fajta tánc van az óvodában, kezdjük a néptánccal, erre beírattuk Szofit. Nem is feltétlen a tánc miatt, bár nagyon szereti a nagymozgásos játékokat, és itt a körtánc ugyebár elég gyakori. De tanulnak énekeket, mondókákat, megismerkednek a hangszerekkel is, szóval elég összetett a dolog, ezért tetszett meg nekünk. Van egy modern tánc féleség is, amit megmondom őszintén amíg csak lehet kerülni fogunk, persze eljön majd az az idő is biztos, mikor már ő is ott szeretné "rázni". Mivel a nagyobb gyerekeknél ez a modern vonal már egész komoly riszálós koreográfiákat takar, ezért úgy vagyok vele hogy inkább ne tanulja meg direktbe hogyan kell riszálni, majd lesz arra úgyis "módja" az első házibulikban például. Lehet hogy túlgondolom a dolgot, vagy maradi vagyok, vagy túl parás, de amúgy sem tartom jó dolognak amikor kis tinédzserek szinte vonaglanak a táncparketten, nemhogy ehhez még egy alapot is szolgáltassak tánctanulás címén.
Egyelőre a néptánc nagyon tetszik neki, a kis csoportbeli barátnője is jár ráadásul, szóval nagyon jól érzik magukat. Itthon is teljes odaadással próbálja a kistesóját beavatni az éppen tanult ugrabugrálásba, persze kevés sikerrel. Találtam a szekrénye mélyén egy nagyon aranyos kis ruhát ami pont illik a néptánchoz, kis csipkés és virágos, azóta pláne nagyobb az öröme, hogy abban járhat. Már csak egy jófajta kopogós cipellő hiányzik mellé! - meg egy focicsuka!
Nálatok milyen különórákra jár a gyerek?
