Négyszemélyes esti rutin - elképzelés vs. valóság | #momlife

Mostanában gyakran eszembe jut hogyan is képzeltem el anno az anyaságot, amikor még még csak maximum az utcán szembejövő anyukákat néztem. Néztem őket hol rezignált arccal hol pedig teli vigyorral terelgetni az egy vagy éppen több gyermeküket és elképzeltem milyen lesz majd ha én sétálgatok igy az utcán a gyermekeimmel. Nos, a séta is megér egy misét, akarom mondani blogposztot...de ma az esti rutinunkról szeretnék irni. Arról hogy milyennek képzeltem el és vajon mi lett belőle!

Az elképzelés

Hétköznap van, apa hazaér a munkából fél hat körül, széles vigyorral az arcán nyit be a házba, a gyerekek csak úgy repülnek a karjaiba, utánuk pedig én is. Pár szót beszélgetünk mialatt átöltözik, elmondja milyen volt a napja, merre járt aznap, milyen volt a nehéz megbeszélés amire napok óta készült. Mikor rendbeszedte magát kimegy a gyerekekkel egy picit játszani a kertbe amig én elkészitem a vacsoránkat. Fanni tejbegrizt kap, egy kis vaniliás izesitéssel, Szofinak extra szendvicset készitek, felvágott, sajt és sok-sok friss zöldség lesz rajta, én egy kis kétszersültet eszem sajtkrémmel és zöldségekkel, apának pedig melegitek az ebédről marad levesből és másodikból. Ma igazán büszke lehetek a gasztronómiai teljesitményemre, mert minden nagyon finom és szuper egészséges lett, biztosan neki is izleni fog. A kajával pikk-pakk végzek, 6-kor már jöhet is mindenki vacsorázni. Miután mindenki megette az elé tálalt finomságot, még egy kis desszertre vágyunk, igy összedobok egy gyümölcsös zabkását mindenki legnagyobb örömére, majd pedig bekapcsolom a TV-t és belenézek a Hiradóba. Mivel megint csak a mocsok ömlik belőle igy kikapcsolom és inkább kimegyünk még játszani a kertbe. A gyerekek szépen eljátszanak egymással meg a játékaikkal, mi pedig picit kertészkedünk, kapálunk, gazalunk és locsolunk, ja és gyönyörködünk a sok szép virágban amit nemrég ültettünk. Fél 8 fele már elég hűvöske a szél igy bemegyünk, kicsit összepakoljuk a nappalit, az a 2-3 legókocka se maradjon a szőnyegen amit véletlenül elöl hagytunk. Eljön az esti pancsi ideje, nagyon várták már a gyerekek, mindenki szalad a fürdőbe, csobog a viz, duzzad a hab a kádban. Belevetik magukat és még úgy fél óra játékot engedélyezünk, aztán fogmosás és irány az ágy. Én Fannival elmegyek még egy utolsó összebújásra a szobánkba, hamar álomba szenderül a ciciktől. Szofi az apukájával megy, mesét olvasnak, felváltva, majd ő is bebújik az ágyába és hamarosan már alszik is. Na eljött végre a mi időnk, lemegyünk és megnézünk egy részt a kedvenc sorozatunkból, közben beszélgetünk és egy deci bor is lecsúszik néha, nem tagadom. A nap méltó lezárásaként én is veszek egy nagy fürdőt valami illatos fürdőbombával és megyek, jól kialszom magam reggelig. Apa szintúgy.

A valóság

Hétköznap van, apa ma viszonylag korán hazaért, épp 6-ot üt az óra, szaladunk elé üdvözölni, látszik rajta megint nehéz napja volt. Elkezdené mesélni de Szofi már rajta lóg, egy szót nem tudunk váltani mert elkezd visitani az első NEM hallatán, ugyanis apa még nem tud menni játszani, hiszen még haza se ért, és hát vacsorázna is meg ilyesmi. Megpróbálok valami közös vacsit összehozni, apának bedobom a mikróba az ebédre főzött borsólevest, megint izetlen lett, nem tudom hogy tud MINDIG ilyen vacakul sikerülni, hiába gyakorolom... Szofit kérdezem mit enne, a válasz persze a semmit, Fanni meg 5 óra körül szokott gyümölcsöt kapni, úgy vagyok vele nem éhes. Bekapcsolom a TV-ben a mesét, hátha Szofi abbahagyja a sirást és nyugodtan meg tudunk vacsorázni. Ez a taktika legalább 10 percig működik is, mikor rájön hogy ő mégis enne, de csakis apa ölében, csakis apa kanalával, a leves felét szétlocsolva asztalra - ruhára. Nem tudom hova lett az én szépen evő lányom mióta oviba jár...Fanninak se kell több, jön ő is kunyizni, már látom ahogy az apja lábát harapja, majd bekerül az etetőszékbe és hárman esznek egy kanállal. Na de én mit egyek? Egy kis Korpovitra gondoltam meg egy fél almára, de aztán eszembe jut hogy van itthon friss kifli meg vajkrém, és hogy valami egészséges is legyen hozzá felvágok egy paradicsomot. Mindezt megfejelem egy kis nápolyival (szigorúan édesitőszerrel készült!) és hát egy kis eper meg banán még senkinek sem ártott meg igy estére, nem igaz? Mivel a mesét senki nem nézi igy átkapcsolok a Hiradóra, amitől Szofi teljesen kikel magából - most nagyon szépen fogalmaztam - és nem érti meg hogy egyszerre nem lehet mesét is nézni meg Hiradót is. Ezen már majdnem összeveszünk de inkább kikapcsolom a Tv-t és kimegyünk a kertbe "játszani". Locsolni kéne, de amint előkerül a slag és abból a viz mindkét gyerek ott ugrál alatta és már csurom vizesek. Nem lenne ez gond de este 7 fele már nincs az a nagy meleg, igy a békesség kedvéért inkább ma sem locsolok. Végigjárjuk a kertet és megállapítjuk hogy a pár hete ültetett virágaink fele konkrétan életképtelen és kiadtunk értük egy valag pénzt tök feleslegesen mert egy árva virágot nem hoznak. A másik része meg lassan elszárad mert sose locsolunk...lásd fentebb. Na jó inkább bemegyünk, úgyis lassan 8 óra, meg még van mit csinálni bent is, a vacsora maradvány az asztalon, mosogatógépbe is be kéne pakolni, utat török a szétdobált játékok között és elejtek egy "igazán összepakolhatná valaki a játékokat" fél mondatot, de láthatóan senki sem hallja meg. Mivel szigorú és következetes szülök vagyunk igy lefekvés előtt még egy kis mesenézés belefér de pontban 8-kor legkésőbb irány a pancsi! Ennek láthatóan mindkét gyerek örül, de mikor felérünk a fürdőszobába mindkettőből kisördög lesz. Persze Szofi kezdi, rohangál és sikítozik, nem akar fürödni, nem hozza a pizsamáját és nem kell pisilnije sem. Fanni követi, úgy érzi tud ő már szaladni de a lábai néha másképp gondolják és azért még igy estére befigyel egy nagyobbacska esés, egy nagyobbacska sírással fűszerezve. De legalább őt le lehet vetkőztetni, Szofi még ellenkezik az apukájával, percek kérdése és eltörik a mécses. Hogy miért? Miért ne! Teljesen mindegy gyakorlatilag bármiért, soha nincs nálunk este hiszti nélkül. A "nemakarokfürödni" után jön a "nemakarokkiszállni" játék, a végkimenetele ugyan az mint amit fentebb irtam. Szofi hisztije - Apa idegrendszere 2:0 . Én ezt szerencsére már a mi szobánkból hallgatom, mert Fannival összejövünk egy utolsó esti összebújásra. Na jó ez hazugság, mert megismételjük még legalább éjfélkor meg hajnali 3-kor is. Azért 9 fele mindkét gyermek elcsendesedik igy miénk a pálya. A hirtelen jött "szabadidővel" nem tudunk mit kezdeni, igy gyors zuhany aztán egy nagy alvás következik részünkről is. Egészen éjfélig.... :)