#könyvélmény - Buddhizmus anyáknak

Egész jól haladok azzal az újévi fogadalmammal, hogy idén többet fogok olvasni. Mondjuk a nullánál bármi több, mégis szuper érzés, hogy ez már a második könyv idén, amit sikerült kiolvasnom. Az első idei könyvélményem ITT olvashatjátok. De most vágjunk is bele az újba, amivel elég régen kezdődött a kapcsolatom...

Kapcsolat alatt a könyvre gondolok, nem a Buddhizmusra, azzal ugyanis az égvilágon semmi kapcsolatom nem volt eddig. A könyvet még valamikor tavaly előtt, azaz 2017-ben kaptam gyermekeim apjától, nem céltalanul, hiszen akkoriban nagyon sokat beszélgettünk arról, hogy milyen nehézségekkel szembesülök anyaként #hellodackorszak #kétgyerektöbbmintegy, és hogy ezeket egyre kevésbé tudom rendesen kezelni vagy épp megoldani. Kimondom őszintén, elég mélyponton voltam, akkoriban írtam is többször Facebook-on vagy épp Twitteren ilyen kiborulós szövegeket, és még az is megfordult a fejemben hogy a nagyot családi napközibe adom, de aztán túl lettünk ezen is. No nem segítséggel, hanem együttes erővel. Ebben a helyzetben jött tehát ez a könyv, kvázi mikor pont legnagyobb szükségem lett volna rá, hogy egy kis nyugalmat, higgadtságot és erőt merítsek legalább ebből. De nem így lett. Annyira nem talált be nálam akkor ez az írás, hogy el is raktam a szekrénybe a könyvet. Sőt, kb az első 40 oldalt sikerült elolvasnom belőle, de legalább ötször kiborultam tőle, hogy ezt mégis hogy képzeli? Nem tudtam befogadni a mondandóját, nem tudtam azonosulni a szellemiségével, nem jutott be a tudatomig az amit át akart adni, mert annyira magam alatt voltam. Mint minden "valláshoz" kell egyfajta nyitottság és befogadó készség, bár nem szeretem a buddhizmust vallásnak nevezni, és a könyv sem nevezi annak. Mégis kell hozzá egy meglehetősen nyitott gondolkodásmód, befogadókészség az új iránt. A könyv egyébként azzal kezd, hogy nagyon tömören elmeséli ki is volt Buddha, mitől lett az aki. Segít a dolgok mélyére látni, és egységként vizsgálni az egész világot. 

Ahogy az első könyvélményemnél, itt sem fogok olvasónaplót írni, inkább kiemelném, hogy nekem mi tetszett a könyvben, mit tanultam belőle és mivel segített át a hétköznapok nehézségein.

A szenvedésről

A négy nemes igazság a buddhista tanítások egyike, mely a szenvedésről szól, annak okáról, megszüntetéséről és az odáig vezető útról. Mind egyek vagyunk, egyek vagyunk a szenvedésben, ami egyikünk életéből sem marad ki, de mindannyian azon vagyunk hogy ezt elkerüljük, avagy megszüntessük. Az első amit meg kellett tanulnom, és ami után 2 hétig szüneteltettem is a könyv olvasását az az volt, hogy a szenvedés természetes velejárója az életünknek, sokszor sokkal nagyobb bánatot és erőfeszítést igényel tőlünk a szenvedés elkerülése, mintha egyszerűen csak megélnénk azt. Próbáltam átgondolni hogy az adott napon/pillanatban épp mitől szenvedek, és hogy biztosan attól szenvedek-e!? A gyerekeim már megint nagyon hangosak, egy percre nem ülnek meg a fenekükön, ugrálnak és énekelnek, nekem meg legszívesebben lecsukódnának a szemeim és csak hallgatnám a madárcsicsergést. Mikor tudatosan megfigyeltem ezt a szenvedős állapotomat, nem kellett sok hogy rájöjjek, épp teleettem magam valami haszontalannal és ez álmosít, vagy épp hiányzik még egy kávé, vagy szomjas vagyok, vagy megint halogatom egy kellemetlen telefonhívás lebonyolítását. 

A szenvedés tehát mindannyiunk életében így vagy úgy, de jelen van, és mind egyformán azon küzdünk hogy legyőzzük, ebben is egyformák vagyunk. De a könyv szerint érdemes elvonatkoztatni az "én"-től és mindig egyként kezelni a világot önmagunkkal, hiszen ugyan azért küzdünk az életben, elkerülni a szenvedést és boldogan élni. Ehhez kapcsolódóan sokat ír a jó karmáról, ami bizonyos értelemben a vonzás törvényének is lefordítható, valamint a szeretetteljes gondolkodásról, hogyan tudunk egymásnak szeretetet adni.

Jelen lenni

A legnehezebb dolog jelen lenni az adott pillanatban, talán ezért sem olvastam nagyon régóta könyveket, mert mindig ezer máson járt az eszem és nem tudtam odakoncentrálni, bármilyen izgalmas könyvről is volt szó. Vagy ha már századszor játsszuk a gyerekkel ugyan azt, gondolatban már a jövő heti menüt is megterveztem, kitaláltam a szülinapi ajándékokat, vagy épp a nyaralásról ábrándoztam. Holott, ha megéljük az adott pillanatot és jelen vagyunk mindig, a nap minden percében, akkor sokkal összeszedettebbek és kiegyensúlyozottabbak lehetünk. A könyvben van több példa is erre, ahol anyák mesélik el a történeteiket, hogyan vették észre hogy nincsenek jelen az életükben - ez most csúnyán hangzik, de biztos mindenkivel előfordult már például az, hogy ül az iskolában a tanórán, és épp az esti bulira gondol. Ennyi is elég. Szóval tudatosítani kell magunkban mindig az épp aktuális tennivalónkat és az agyunkat is ezen az ösvényen tartani. Ehhez rengeteg gyakorlás kell, kicsit hasonlít egyébként a meditációra, amiről szintén ír a könyv. Apró gyakorlatokkal tréningezhetjük az elménket, hogy az adott szituációra összpontosítson, például mikor sétálok, magamban ismételgetem hogy séta-séta-séta, elsőre furán hangzik tudom, de működik! Ez segít azt is tudatosítani, hogy minden véget ér egyszer, ahogy a séta is (de ha a hiszti-hiszti-hiszti szavakat mondom, tudom hogy annak is vége lesz, így könnyebb kezelni!). Nálam ez segít átvészelni az ovis betegségeket is, a tudatosítása annak hogy ez egy múló állapot, ez a szenvedés ami most jutott, és egyszer vége lesz. Ez a tudatosítás működik érzéseknél is, nagyon szépen meg lehet figyelni hogyan üti fel a fejét a düh például, vagy milyen érzés is valójában a harag, hol bukkan fel, meddig marad, hogyan távozik. Ezt persze a pozitív érzelmeknél is kell gyakorolni, hiszen azok a legfontosabbak, erre törekszünk ugyebár mindannyian, így például ha kisüt a nap és az arcom átjárja a nap melege, mindig elmondom párszor magamban hogy boldog-boldog-boldog. Ez az egyik út a szenvedéstől való megszabaduláshoz, a helyes gondolkodás, a nemes nyolcrétű ösvény egyik része. 

Egykedvűség

Régen ha ezt a szót hallottam, abszolút negatív csengése volt, az jutott róla eszembe hogy érdektelen, közönyös. Pedig ez az legjobb dolog ami az "elménkkel" történhet, és a könyvnek hála sikerült megértenem (megtanulnom még nem teljesen) hogy mit is jelent ez, és hogyan viselkedik az aki egykedvű, és legfőképp miért viselkedik úgy! Legtöbben szerintem művigyort erőltetünk az arcunkra ha a gyermekünk közönség előtt viselkedik rosszul/vagy nem úgy ahogy mi azt elvárnánk. Az egykedvűség nem azt jelenti hogy otthagyod "vergődni" a gyereked, majd lesz valami alapon, egyszer csak elmúlik (mondjuk el fog, persze, de ettől még belül felrobbansz). Hanem elfogadod hogy most ezt dobta az élet, nem tudsz ellene tenni semmit, gondolataid hátralépnek pár lépést, és megfigyeled magad, a szituációt és az arra adni szokott reakciódat. Majd ezt felülbírálod. Mert hogy nagy valószínűséggel - legalábbis én tuti - túlreagáljuk a dolgokat, és az előbbi két bekezdés értelmében teljesen felesleges "drámázni". Hiszen a szenvedés létező dolog, jön és megy, jelen kell lenni és tudni, hogy ennek is vége lesz egyszer. Persze ezt egy kisebb problémánál hamar megtanulja az ember kezelni, festékes lett a szőnyeg, ragacsos a kanapé, megint az út közepén fekszik, ha sokat gyakorolod neked is menni fog. A nagyobb dolgokban, például ha a halálra gondolunk, az már kemény meló elfogadni. Pedig a könyv erre is kitér, a halálhoz való viszonyunkra, segít ezt is feldolgozni, vagy épp máshogy látni. 

Ezeken kívül még nagyon sok hasznos és elgondolkodtató történetet, gyakorlatot tartalmaz a könyv, segít elsajátítani a meditáció alapjait (nem csak csendben, félhomályban, hosszasan lehet, elég akár pár perc is). Segít máshogy látni a világot és megismerni önmagunkat, elvonatkoztatni az "én" és főleg a "tökéletes én" képétől. Mert ki/mi vagyok én? Ma egy kócos, náthás, álmos anya, aki hajnali 5-kor kelt, de holnap egy mosolygós, energikus nő leszek, aki alig várja hogy a fodrász új hajat csináljon neki, pár hónap múlva meg a beszólogatós kolléga leszek, aki már 11-kor menne ebédelni. A világ folyton változik, mi sem vagyunk állandók.

Ti mit olvastatok legutóbb?

Anett

Miért jó együtt alkotni a gyerekekkel? (+VIDEÓ)

Bevallom nem vagyok egy "kreatívmami" sőt "diyguru" sem, bár szerintem ezt már többször mondtam. Mégis fontosnak tartom, hogy a gyerekeim ne csak a konyhában lássanak alkotni, vagy épp a tükör előtt, hanem együtt is készítsünk valami izgalmasat, valami maradandót. Az óvodának hála van néhányszor kapott házi feladatunk is, így kénytelen-kelletlen beépült az alkotó tevékenység a hétköznapjainkba. 

Ötleteket honnan is vehetnék máshonnan mint az internetről, hiszen kéznél van mindig, bár nagy hátránya hogy csak én "nyúlhatok hozzá". Ugyanis ha előkerül a laptop, vagy a mobiltelefon - bár annak a kijelzője olyan kicsi, hogy szerintem alkalmatlan rajta ötleteket böngészni - akkor a gyerekek persze azonnal inkább csak néznék a tartalmat, de nem állnának neki alkotni. Ilyenkor jön jól egy kreatív könyv, amit lehet lapozgatni, bármikor leemelhető a polcról, nem mellesleg teli van színes és alkotásra buzdító témával. 

Ez az 51 játékos ötlet wc-papírgurigára című könyv pont ilyen. A videóban mutatok belőle részleteket is, hogy milyen állatkákat, épületeket és egyebeket lehet alkotni a segítségével. Azt szeretem még benne, hogy nincs különösebb anyagszükséglete, hiszen üres papírguriga általában mindenkinél keletkezik, ehhez csak valami színező alkalmatosságot kell keríteni, és ha szeretnénk akkor ragaszthatunk, vághatunk, hajtogathatunk még hozzá ezt-azt. Tényleg csak a kreativitásunk szabhat határt az alkotásnak, ne féljünk új anyagokat bevetni és kedvünkre kísérletezni a gyerekkel. Nálunk például volt már gomb szeme is a nyuszinak, vagy ragasztottunk már gyöngyöket is a pocakjára díszítésnek. A könyv minden alkotáson szépen végigvezet és ábrával is mutatja hogy melyik lépésben mit kell csinálni, így a gyerekek is könnyedén tudják követni a folyamatot. Azt is leírja, hogy az adott témánál milyen anyagszükségletre kell számítani, milyen eszközöket készítsünk elő. Én egyébként mindig mindent előveszek az a tuti, mert volt már olyan hogy spontán továbbfejlesztésre került az adott jószág, amit alkottunk. Mint fentebb írtam, tényleg nem kell extra dolgokra gondolni, egy kis filcanyag, mozgó szemek, ragasztó, olló, esetleg szívószál és már kezdődhet is a kreatívkodás.

És hogy miért is jó mindez? Mert értékes együtt töltött pillanatokat ad, közös élményt és persze az alkotás örömét is jelenti. A kicsik megtanulják a segítségével, hogy alkotni öröm, sikerélménnyel gazdagodnak és fejlődnek a finom motorikus képességeik is. Ha érdekel, mi hogyan szoktunk együtt alkotni, és belekukkantanál a könyvbe is, akkor nézd meg ezt a videót:

Ti szoktatok valamit közösen alkotni?

Anett

*a könyvet az Álomgyár kiadótól kaptuk

A klasszikus, a modern és az interaktiv - avagy mit olvasnak szivesen a gyerekeim

Bevallom nálunk sokáig nem volt téma a meseolvasás...Szofit nem kötötte le, mindig csak lapozgatni akarta a könyveket, egyiket a másik után, a történetre nem figyelt oda, és igy inkább sokáig csak nézegettük őket. Aztán egyszercsak megért rá, mert szerintem a mesehallgatásra is meg kell érni.

Kb két éves lehetett akkor, Fanni születése után jártunk már, amikor kialakult az az esti rutinunk ami a mai napig is tartja magát. Ennek része, hogy az esti fürdés után az apukájával bevonul a szobájába, választ egy könyvet a polcról és azzal beül apa ölébe és együtt olvasnak. Nincs kényszer, azt választ amit akar, nem muszáj elölről sem kezdeni és lehet akár kettőt is lapozni, nincs ebből probléma. Viszont igy már szivesen vesz magához mesekönyvet, van hogy ő veszi át a mesélő szerepét és a sokat olvasott darabok történeteit szépen vissza is adja a képek alapján.

Eleinte kb "magunknak" vásároltunk mesekönyvet, tudjátok, a "Jaj erre emlékszel?..." kérdést követő vásárlásokra gondolok :) Igy lett a gyűjteményünkben sok klasszikus darab, mint például a Vuk és az Öreg néne őzikéje, amiket egyébként idővel meg is szeretett Szofi. De igy lett nekünk 100 magyar népmesénk is, amiről azt se tudom már hova tettem, annyira nem vesszük kézbe soha. Aztán persze beszivárogtak a mai menő mesék is, amik egy része ugye Tv-ben vagy Youtube-on nézhető, innen ismerte már előtte és könyvben is szivesen forgatja a történetüket. Valamint vannak azok a tipusú könyvek amikben van egy kis csavar, egy kis plusz, amivel cselekvésre ösztönzik a gyermeket. Arra gondolok hogy például kihajtható részeket tartalmaznak, ami mögé egy kis történet van rejtve. Ezek mondjuk jellemzően nagyobb gyerekeknek készültek, de engem nem zavart, egy cuki állatosat igy is beszereztem és nagy sikere is lett. De akkor lássuk most őket egyesével!

A klasszikus

Öreg néne őzikéje

Gondolom senkinek nem kell bemutatni az egyedül élő idős nénit akit imádnak az állatok és a jó szivének köszönhetően befogad egy sérült őzikét, meggyógyitja és persze meg is szereti, könnyfakasztó történet. Legalább is én mindig megkönnyezem, szerintem az egyik legszebben megirt kis történetecske. Állitólag én már óvodás koromban kivülről tudtam és mondtam is ha kellett ha nem :) mondjuk még most is tudom, de Szofi csak a könyvvel együtt értékeli tőlem ezt a szép kis mesét.

Vuk

Másik örök klasszikus, két kötetben is megvan nekünk, egyik rajzosabb, mesésebb, kisebbeknek való, a másik pedig olvasmányosabb, azt egyelőre elraktuk. Nekem régen lemezen is megvolt - mondjuk szüleimnél megvan még a bakelit, csak már nincs min lejátszani - ezt is imádtam én, párom is, és szerencsére Szofi is szereti. Szofi kivülről fújja a dalocskáját is, itt megjegyezném hogy mikor a védőnő ezt meghallotta rákérdezett, hogy "Ugye nem szoktuk nézni a Vuk-ot?" Hát de, igen, viszont gondoltam én, majd jól megnyugtatom azzal hogy inkább könyvben olvassuk többet (!) erre azt mondta hogy ezt a mesét maximum iskolás korú gyerekek nézhetnék, mert a simabőrű mint kifejezés nagyon ilyesztő, és mikor a mesében mutatják a csizmáját az is nagyon ijesztő. Meg hát megöli a rókákat, ezt ugyan igy nem mondják ki sem a könyvben sem a rajzfilmben, de hát na, ez az igazság. 

A modern

Bogyó és babóca

Én modernnek azt tekintem ami az én időmben nem volt és ez erre a mesére tökéletesen igaz. Nem tudom én szerettem-e volna, de Szofi imádja őket. Nem zavar mert szerintem ez még a "jobbik fajta" mai mese, aranyosak a szereplői, egyszerű történeteket mesél el és nagyon szép a szinvilága. Szerethető benne minden figura és kicsit az állatvilágot is közelebb hozza a kicsikhez.

Lumpilumpi

Na ez az a mesekönyv amiről fogalmam sincs hogy mi alapján került a kosarunkba mikor egyszer betévedtünk egy könyvesboltba. Mert hogy teljesen ismeretlen a neve, nem is túl impozáns a boritója és már első ránézésre is látszik rajta hogy nagyobbaknak szól, de mi mégis megvettük. Szofi pedig megszerette, ez tipikusan az a könyv, amit felcsap valahol közép tájon és akkor onnan kell elkezdeni a sztorit, lehetőleg a kis képekről mesélve pár szót. Szereti a grafikáját, és a szereplőket is, a történetet egyben még nem sikerült megismernünk viszont :)

Az interaktiv

Cicó micó bújócskázik

Ez a könyv csere útján került hozzánk, én mikor megláttam egyből már a boritója alapján beleszerettem a szereplőbe is meg a koncepcióba is. Ebben a könyvben cuki kis állatkölykök bújócskáznak, tili-toli könyv a neve, mert a gyereknek magának kell a kisállatokat előcsalogatni- vagyis kihúzni a rejtekhelyről. Szofi egyből rácuppant, a mai napig imádja tologatni a kis lapokat, örömmel mutogatja Fanninak is hogy mit és hol kell keresni. Fanni is imádja, meg is látszik már rajta hogy rágcsálásból is kapott eleget :)

Kérdések és válaszok az állatokról

Ezt a könyvet egyedül vásároltam, tehát nem a gyerek hatására :) igen, a boritóján is fel van tüntetve hogy 6 éven felülieknek való a könyv. Viszont mikor a mellettem álló anyuka lapozgatta teljesen beleszerettem, mégpedig azért mert nagyon sokféle állat van benne, és nem csak a klasszikus ház körül élők, hanem például százlábú, szöcske, denevér meg ilyenek. Vannak benne egész egyszerű kérdések is amúgy, amit már Szofi is megért, és mikor nyitogatjuk akkor amúgysem olvasom fel az egész sztorit ami a lap mögött van, hanem pár szóban próbálok meg válaszolni a könyv által feltett kérdésre.

Nálatok mik a kedvenc gyerekkönyvek?