2018. március 21., szerda

A klasszikus, a modern és az interaktiv - avagy mit olvasnak szivesen a gyerekeim



Bevallom nálunk sokáig nem volt téma a meseolvasás...Szofit nem kötötte le, mindig csak lapozgatni akarta a könyveket, egyiket a másik után, a történetre nem figyelt oda, és igy inkább sokáig csak nézegettük őket. Aztán egyszercsak megért rá, mert szerintem a mesehallgatásra is meg kell érni.



Kb két éves lehetett akkor, Fanni születése után jártunk már, amikor kialakult az az esti rutinunk ami a mai napig is tartja magát. Ennek része, hogy az esti fürdés után az apukájával bevonul a szobájába, választ egy könyvet a polcról és azzal beül apa ölébe és együtt olvasnak. Nincs kényszer, azt választ amit akar, nem muszáj elölről sem kezdeni és lehet akár kettőt is lapozni, nincs ebből probléma. Viszont igy már szivesen vesz magához mesekönyvet, van hogy ő veszi át a mesélő szerepét és a sokat olvasott darabok történeteit szépen vissza is adja a képek alapján.



Eleinte kb "magunknak" vásároltunk mesekönyvet, tudjátok, a "Jaj erre emlékszel?..." kérdést követő vásárlásokra gondolok :) Igy lett a gyűjteményünkben sok klasszikus darab, mint például a Vuk és az Öreg néne őzikéje, amiket egyébként idővel meg is szeretett Szofi. De igy lett nekünk 100 magyar népmesénk is, amiről azt se tudom már hova tettem, annyira nem vesszük kézbe soha. Aztán persze beszivárogtak a mai menő mesék is, amik egy része ugye Tv-ben vagy Youtube-on nézhető, innen ismerte már előtte és könyvben is szivesen forgatja a történetüket. Valamint vannak azok a tipusú könyvek amikben van egy kis csavar, egy kis plusz, amivel cselekvésre ösztönzik a gyermeket. Arra gondolok hogy például kihajtható részeket tartalmaznak, ami mögé egy kis történet van rejtve. Ezek mondjuk jellemzően nagyobb gyerekeknek készültek, de engem nem zavart, egy cuki állatosat igy is beszereztem és nagy sikere is lett. De akkor lássuk most őket egyesével!

A klasszikus



Öreg néne őzikéje
Gondolom senkinek nem kell bemutatni az egyedül élő idős nénit akit imádnak az állatok és a jó szivének köszönhetően befogad egy sérült őzikét, meggyógyitja és persze meg is szereti, könnyfakasztó történet. Legalább is én mindig megkönnyezem, szerintem az egyik legszebben megirt kis történetecske. Állitólag én már óvodás koromban kivülről tudtam és mondtam is ha kellett ha nem :) mondjuk még most is tudom, de Szofi csak a könyvvel együtt értékeli tőlem ezt a szép kis mesét.

Vuk
Másik örök klasszikus, két kötetben is megvan nekünk, egyik rajzosabb, mesésebb, kisebbeknek való, a másik pedig olvasmányosabb, azt egyelőre elraktuk. Nekem régen lemezen is megvolt - mondjuk szüleimnél megvan még a bakelit, csak már nincs min lejátszani - ezt is imádtam én, párom is, és szerencsére Szofi is szereti. Szofi kivülről fújja a dalocskáját is, itt megjegyezném hogy mikor a védőnő ezt meghallotta rákérdezett, hogy "Ugye nem szoktuk nézni a Vuk-ot?" Hát de, igen, viszont gondoltam én, majd jól megnyugtatom azzal hogy inkább könyvben olvassuk többet (!) erre azt mondta hogy ezt a mesét maximum iskolás korú gyerekek nézhetnék, mert a simabőrű mint kifejezés nagyon ilyesztő, és mikor a mesében mutatják a csizmáját az is nagyon ijesztő. Meg hát megöli a rókákat, ezt ugyan igy nem mondják ki sem a könyvben sem a rajzfilmben, de hát na, ez az igazság. 

A modern



Bogyó és babóca
Én modernnek azt tekintem ami az én időmben nem volt és ez erre a mesére tökéletesen igaz. Nem tudom én szerettem-e volna, de Szofi imádja őket. Nem zavar mert szerintem ez még a "jobbik fajta" mai mese, aranyosak a szereplői, egyszerű történeteket mesél el és nagyon szép a szinvilága. Szerethető benne minden figura és kicsit az állatvilágot is közelebb hozza a kicsikhez.



Lumpilumpi
Na ez az a mesekönyv amiről fogalmam sincs hogy mi alapján került a kosarunkba mikor egyszer betévedtünk egy könyvesboltba. Mert hogy teljesen ismeretlen a neve, nem is túl impozáns a boritója és már első ránézésre is látszik rajta hogy nagyobbaknak szól, de mi mégis megvettük. Szofi pedig megszerette, ez tipikusan az a könyv, amit felcsap valahol közép tájon és akkor onnan kell elkezdeni a sztorit, lehetőleg a kis képekről mesélve pár szót. Szereti a grafikáját, és a szereplőket is, a történetet egyben még nem sikerült megismernünk viszont :)

Az interaktiv



Cicó micó bújócskázik
Ez a könyv csere útján került hozzánk, én mikor megláttam egyből már a boritója alapján beleszerettem a szereplőbe is meg a koncepcióba is. Ebben a könyvben cuki kis állatkölykök bújócskáznak, tili-toli könyv a neve, mert a gyereknek magának kell a kisállatokat előcsalogatni- vagyis kihúzni a rejtekhelyről. Szofi egyből rácuppant, a mai napig imádja tologatni a kis lapokat, örömmel mutogatja Fanninak is hogy mit és hol kell keresni. Fanni is imádja, meg is látszik már rajta hogy rágcsálásból is kapott eleget :)



Kérdések és válaszok az állatokról

Ezt a könyvet egyedül vásároltam, tehát nem a gyerek hatására :) igen, a boritóján is fel van tüntetve hogy 6 éven felülieknek való a könyv. Viszont mikor a mellettem álló anyuka lapozgatta teljesen beleszerettem, mégpedig azért mert nagyon sokféle állat van benne, és nem csak a klasszikus ház körül élők, hanem például százlábú, szöcske, denevér meg ilyenek. Vannak benne egész egyszerű kérdések is amúgy, amit már Szofi is megért, és mikor nyitogatjuk akkor amúgysem olvasom fel az egész sztorit ami a lap mögött van, hanem pár szóban próbálok meg válaszolni a könyv által feltett kérdésre.




Nálatok mik a kedvenc gyerekkönyvek?


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
 

Beautycrumbs Copyright © 2011 -- Template created by Beautycrumbs -- Powered by Blogger