Van pár dolog amire "nem vagyok büszke" az életünkből, meg hát senki sem tökéletes, még én sem :) igy született meg ez a felsorolás.
Persze egyik sem egetrengető valami, legalább is szerintem és merem remélni hogy más is találkozott már élete során ezekkel a botlásokkal. Kezdjük egy könnyebbel és haladjunk a komolyabb témák felé:
1. Nem viszek a 'játszira' kaját
Őszintén szólva nem is értem más minek visz, olyan kellemetlen a dolog mindkét fél részéről mert ugye a gyerekek ha látják hogy a másik eszik valamit akkor nekik is kell. Na de annyit meg senki nem fog hozni hogy mindenkinek jusson. Mi mindig úgy indulunk el itthonról hogy eszünk-iszunk előtte és még ha sokáig is maradunk ami nagyon max 2 óra, akkor is annyit kibir kaja nélkül (inni mindig viszünk és van kint kút is!). Ha meg már hozni akar akkor miért nem egy alma vagy banán kerül a táskába? Miért kell a ropi, pufi, gumicukor stb.? Nem azt mondom hogy az enyém nem kap ilyeneket de ez egy nyilt provokáció hogy a többi gyereknek kiguvadjon érte a szeme...és már jöhet is a hiszti.... Én egész egyszerűen megmondom neki hogy ha megéhezik megyünk haza enni, ennyi. Nem fogok minipikniket kanyarintani a játszótéren.
2. Mindent szabad ami nem tilos
Hát igen, az ésszerűség határain belül persze, elég sok mindent megengedek neki. Hát nem erről szól a gyerekkor? Ilyen alap dolgok hogy sárban dagonyázás, vagy eső után a pocsolyákban ugrálás nálunk természetes dolog. Szokott kapni bubis vizet, sőt, szörpöt is bele, valamint a Lush üzletet is messziről - mondhatni illatról - kiszúrja a plázában, onnan fürdőgolyó nélkül haza nem jöhetünk és addig nincs nyugi mig el nem pancsoljuk mindet. Tizoraiztunk már fagyit is, erre sem vagyok büszke, és van "saját" okostelefonja is, amin ugyan van billentyűzár, de ha feloldom simán elboldogul vele, fényképező, youtube, ezek a kedvencei. Persze ezek a "botlások" alkalomszerűek, nem ez teszi ki a mindennapjait, de tény hogy ott vannak.
3. Sirni és sirni hagyni...
Hát igen, az a fránya dackorszak...sajnos vannak azok a helyzetek amikor egyszerűen bármit tehetek vagy mondhatok akkor sem hagyja abba a hisztit és oroszlán könnyeket hullajtva dől belőle a visitás. És igen, van hogy csak az segit ha magára hagyom picit és szépen lenyugszik. Mert hiába mondom el ezerszer hogy a lépcsőn ne takarja el a szemét mert ha leesik szétmegy a feje, nyilván még nem fogja fel mit is jelent ez, az meg ha azt mondom hogy akkor mennünk kell a doktorhoz a kórházba még fel is lelkesiti például, mert valamiért imádja a dokikat. Szóval nem szoktam hergelni egy idő után már az "értsd meg hogy veszélyes" dumával, inkább hagyom hogy kitombolja magát. Ebben az a "szép" hogy például ez az eset az udvaron szokott történni és tök jó látvány lehet egy visitó gyermek az utca népének.
+1 Nem szórakoztatom non-stop
Mielőtt kistesója született volna be kell lássam néha talán túl sok "figyelmet" szenteltem neki, igyekeztem sok játékot megtanitani neki, hogyan kell rajzolni, kirakózni, homokvárat épiteni, együtt gazaltunk meg ilyenek. De mióta itt van velünk Fanni is eléggé megcsappant a közös játékra forditható időm. És azt vettem észre hogy igazából egyedül nem is igazán játszik semmivel. Hiába épitettük hónapokon át a Lego házakat, ha egyedül kell vele játszani akkor addig jut hogy kiboritja a nappali közepére és kész. Ugyan ez a szines ceruzákkal is, a kis műanyag zöldségekkel, és még sorolhatnám. Ami valakinek egyébként természetes, hogy egy ennyi idős gyerek nyilván nem szeret egyedül játszani, amit még meg is értenék, de hogy semmit nem tud egyedül játszani az már túlzás. Szóval elkezdtem "nem szórakoztatni", és most igy 3 hónap alatt ott tartunk hogy ha kiboritja a Lego-t akkor kb 15 percet még elvan vele de utána már mondanom kell neki hogy mit épitsen. Lett ennek a módszernek egy pozitiv hozadéka is, mert például nagyon szépen szerepjátékozik például, fog két állatkát és végigmegy velük a konyhán, beszélgetnek egymással, van hogy az állatkák épitenek vagy rajzolnak.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése