Az ideális korkülönbség csak a tankönyvekben létezik. Az ideális korkülönbség mindenkinél más. Az ideális korkülönbség 'monnyonle.
Kinek mi az ideális? Bármiben! Na ugye hogy mindenkinek más! Ezért nem is értem miért mondják azt sokan (kb mindenki) hogy a gyerekek közti 2 év az ideális korkülönbség. Legalábbis én mindenkitől ezt hallottam. Igy visszanézve mindenkitől, AKINÉL NEM ENNYI VAN A GYEREKEK KÖZÖTT! Akkor meg honnan tudja? Miből gondolja? Gondolom ő is csak ezt hallotta, mert ezt mondja mindenki. Nos, lassan két hónapja tudom, sejtem, gondolom hogy ez nem feltétlen van igy. Sőt. Jelenleg úgy érzem hogy nagyon is nincs igy!
Azt tudtuk már Szofi születése után is hogy kis korkülönbséget szeretnénk a gyerekek között. Ehhez még jött a költözés menedzselése is, igy mindenképp az után terveztük, de nem akartunk túl sokat várni, mert én már nem szerettem volna "túl öregen" szülni. És jött az a két éves duma mindenhonnan hogy majd milyen jó lesz nekem (nekünk, meg nekik is) hogy kis idő van a gyerekek között. Tudom hogy minden gyerek más, meg minden család is más, de én csak a saját tapasztalatomról tudok nyilatkozni szóval álljon itt néhány pontban hogy szerintem miért is nem annyira ideális - jelen esetben - ez a kis korkülönbség.
1. Amikor a nagy még nem annyira önálló
Persze nagyon sok mindent meg tud egyedül csinálni, de nem mindent, és mikor ott sir a kicsi a karomban akkor jövök rá hogy mennyit is jelent reggelente felöltöztetni a nagyot. Mert hogy még nem öltözik egyedül, és az ételt is oda kell elé tenni, sőt, néha be is segitek az evésbe, még tanitani kell ezekre. Irhatnám azt is hogy ki kell szolgálni, de nem szeretem ezt a szót, inkább maradjunk annyiban hogy szüksége van rám a napi szükségleteit ellátni.
2. Úton a szobatisztaság felé
Ezt külön pontba szedtem mert esküszöm könnyebb lenne ha bele se vágtunk volna, hanem egyszerűen csak nem lenne napirendi ponton a bilikérdés állandóan. Igazság szerint egyre rosszabbul haladunk vele, vagy visszafele haladunk már nem is tudom de tény, hogy látom rajta hogy stresszeli a dolog és már engem is, semmi kedvem az egészet "erőltetni". Tavaly nyáron még szólt hogy pisilni kell és rá is ült a bilire, néha nagydolog is sikerült aztán szép lassan elmaradtak ezek. Ma már ott tartunk hogy szinte semmi nem sikerül. Amikor meg pont szól hogy menjek segiteni akkor persze pont szoptatok vagy altatok vagy próbálom magam összekaparni hamvaimból egy húzós délelőtt után. Ja és a legjobb, már nem érdekel hogy sosem ül rá a bilire, de konkrétan ellenkezik a pelenkacsere ellen is, ami igy plusz időt és energiát von el.
3. Dackorszak te csodás
Szofi sosem volt az az egy helyben ülős fajta, de amióta ehhez még a dackorszak is hozzájött, azóta nem szivesen "engedem szabadjára" idegen helyen, mert nem érem utól és sajnos nem is hallgat rám ha visszahivom. Most pedig hogy a kicsit is vinnünk kell magunkkal bevallom úgy szoritom a kezét az utcán hogy beleizzadok. Pedig felénk a belső utcák egész kockázat mentesek, néha jön csak autó, de akkor is, hiába tanitom már egy éve - mióta itt lakunk és motorozni járunk - hogy az út szélén menjen, jöjjön vissza ha hivom, álljon meg ha kérem stb. de semmi. Aztán persze jön a hiszti, hogy a játszótérre menjünk, fagyizni menjünk vagy csak amarra menjünk, és próbálok nem az utca közepén kiborulni vagy kiabálni hogy menjünk már, mert persze addigra a kicsi is felébredt és sir rajtam.
Szóval nem mondom hogy tutira rossz ez a kis korkülönbség hisz még csak két hónapja vagyunk benne kb, lehet ebből még jó dolog is, de most még csak ezt az arcát mutatta meg. Igy én ha valaki megkérdi tőlem milyen az élet két kisgyerekkel, és mikor ideális szerintem bevállalni a kistesót én azt szoktam mondani:
- ha a nagy már tud rendesen beszélni, kifejezni magát, az érzéseit,
- ha szobatiszta, teljesen,
- öltözni és vetközni is tud magától valamint a napi szükségleteit "ellátja" pl megmossa a kezét, a kis poharát a csap alá tudja tartani ha szomjas, meg tud enni egy almát vagy egy joghurtot egyedül, stb,
- némiképp szófogadó :)
- lecsengett a dackorszak,
- és lehetőleg túl van már a bölcsis/ovis beszoktatáson és az immunrendszere is hozzáedződött már.
Aztán hogy ezen csillagállások valaha találkoznak-e az már egy más kérdés, feltételezem hogy olyan nagyon ideális helyzetről sosem beszélhetünk, vagyis csak remélem hogy másnál sem annyira tökéletesen passzol mindig minden mindenhez.
Szóval nálatok mennyi az annyi?
4 megjegyzés:
Nalunk most szuletett az elso , ma ot hetes pont es alapvetoen kettot tervezunk de en a terhesseg alatt eldontottem, hogy nagyobb korkulonbseggel fog jonni a masodik. Eleve nekem magas vernyomasom lett a terhesseg feletol kb, amivel korhazban is voltam 32 hetesen, utana pedig szigoru pihenes, fekves stb. Ezt egy kisgyerek mellett nem tudnam megtenni. Meg ha belegndolok, hogy mekkora pocakom volt es meg azzal kellene hajolgatni naponta isten tudja hanyszor a gyerekhez hat az is eleg erot probalo. Plusz csaszaros voltam es azert az elso 1-2het amig nem gyogyult be annyira a vagas, huzos azert. Eleg az ujszulottet emelni es ellatni. Szoval en mindenfelekeppen a 4-5-6 evet latom "idealisnak". Meg en szeretnek visszamenni dolgozni nem "egyfust" alatt szulni kettot. 4-5evet otthon lenni ket gyerekkel azert eleg probatetel egy nonek szerintem, teljesen hatterbe kerul a no ami termeszetes folyamat es nem feltetlen baj vagy rossz,de megfontolando szerintem az is. Kitartast a gyerkocokhoz, semmi sem lehetetlen es turelem, turelem :)
Mi három gyerkőcöt szeretnénk. Dani most lett 1. Jövő nyár végére, őszre tervezzük az első kistesót, ha minden jól megy, bő 2 év lesz köztük. Várnék talán többet is, de mivel 3at szeretnénk, így inkább a 2. és a 3. között hagyok magamnak időt, ha úgy érzem szükséges, ha nem, akkor hasonló, bő 2 évvel a 2. után jöhet a 3. Korban sem szeretnék nagyon kicsúszni, mert az csak nehezít mindenen... de majd látjuk. :) Ami biztos, hogy nem egyszerű néha egy gyerekkel se, nem hogy kettővel. Vagy hárommal. De a kihívások megoldásai a legjobb kalandok az életben. :D
Lexi: Gratulálok a kisbabádhoz! Teljesen egyet értek amúgy, a 4-5 év szerintem is jobb lehet, én már nem akartam annyit várni mert az nekem azt jelentette volna hogy negyven fele szülök és azt nem szerettem volna. És tényleg nehéz pihenni ha ott van melletted egy örökmozgó pár éves csemete, nekem az utolsó két hetet kellett pihenni de borzalmas volt.
Verus: bevállalósak vagytok, minden elismerésem :) én bevallom azért elgondolkodtam a másodikon is, de mint mondtad a kihivás nagy kaland! Az életkor ami nálam is nagyban döntött, mert nem akartam már olyan későn szülni, én is azt érzem hogy az nehezit mindenen.
Megjegyzés küldése