Igen, van néhány dolog amit visszagondolva nagyon rosszul csináltam az első gyerek születésénél, van amihez nagyon rosszul álltam hozzá és igy két év távlatából jó lenne ha ezt a másodiknál már elkerülném. És ugyanezt ajánlom minden "kezdő" és "haladó" anyukának is.
A posztban a saját (olykor fájdalmas) tapasztalataim olvashatóak!
Ha már a fájdalomnál tartunk...
Igen, a szülés testi és lelki fájdalommal is jár. Ezt el kell fogadni, még az olyan embernek is mint én, aki nem igazán birja a fájdalmat. És bizony vannak olyan emberek is akik meg birják, vagy legalább is kifele azt mutatják, ezt is el kell fogadni és talán ez a legnehezebb! Hogy neki miért ilyen könnyű? Nekem miért ilyen nehéz? Nem túlzok kb 3 hónapig éltem fájdalomban, különböző helyeken úgy mint gátseb, váll-derék-hát fájdalom, csukló fájdalom és nem beszélve a szoptatás körüli mindenféle fájdalmakról....amikkel igen, orvoshoz is fordultam. Nyilván semmi extrát nem tudtak kezdeni velem, a gátseb begyógyul(t), mellgyulladásom nincs, a többi meg hát...meg kell szoknia azt a bizonyos "szántást". Tehát mondhatni fejben teljesen a saját felépülésem ellen voltam. Na ilyen most nem lesz! Itt a tavasz, a jóidő, a napsütés, amint lehet irány a kert, már csak Szofi miatt is, neki nagy szüksége van a mozgásra, állandóan vágyik kifele. Amint lehet megyünk is hosszabb távú sétára, nekem sem fog ártani a sok fekvés után...
A szoptatás nem minden!
Tudom, az anyatej a legfontosabb egy újszülött számára, de akkor sem minden. Nem fogom magam hónapokig őrölni ezen, hogy miért nem megy "normálisan", miért nincs elég, miért fáj, stb. Ezt még nem mondtam/irtam sehol, de Szofi az első hónapban volt kizárólag anyatejes és ez még igy két év távlatából is eléggé fájó nekem. Ahogy az előző pontban irtam az első 3 hónap elég nehéz volt a fájdalmak miatt is, és ezért is, mert másból sem álltak a napjaim csak szoptatás és fejés, egész álló nap ehhez kellett igazodnom és sajnos be kell vallanom rohadtul untam. Ez van. Főleg úgy hogy még csak értelme se nagyon volt mert semmi előrelépés nem volt az ügyben. Néha volt egy kattanásom és egy-egy próbahét erejéig elraktam a gépet és csak Szofira biztam a dolgot, de semmi. Az első hónapban is eléggé nyögvenyelős volt a kizárólagos szoptatás, mert ami nincs abból nem tudsz adni...ihattam én napi 5 liter vizet, plusz szoptatós teát és marokszám szedtem a homeós bogyókat de semmi haszna nem volt. Akkor és ott kellett volna elfogadnom a helyzetet és megelégedni azzal ami van, amit adni tudok neki. Szóval ilyen most biztos nem lesz, mert egyrészt időm nem lesz rá hogy egész napom a szoptatás/fejés körül teljen, másrészt tényleg beleuntam már a tej körüli harcokba és inkább elfogadom a helyzetet mintsem küzdjek érte körmöm szakadtáig. (persze azért becsomagoltam a mellszivót a kórházi táskába...)
Te mivel foglalkozol? A saját dolgommal!
A legnagyobb tanulság számomra az első időkből hogy nem vagyok köteles mindenkinek a kérdéseire válaszolni, még a családoméra sem! És igenis a tolakodó kérdésekre én is olyan stilusban fogok válaszolni, mert az a baj hogy ha soha senki nem mondja meg ezeknek az embereknek hogy ilyesmit nem illik idegenektől kérdezni akkor soha semmi nem fog megváltozni az emberek fejében ezzel kapcsolatban. Oké, értem én hogy csak egy ártatlan kiváncsiskodás hogy van-e tejem, de bakker, semmi köze hozzá! Ha most mondaná azt valaki Szofinak hogy látom szereted a csokoládét, azt sem állnám meg szó nélkül akkor a tejes dolgot miért kéne? És ugyan ez a helyzet a kaksis kérdésekkel meg a hordozással is, nem beszélve arról hogy mostmár jönnek a nagyobbikra vonatkozó tapintatos kérdések is, "az enyém már mondókázik" vagy "az enyém már szinezőt kap" ... ezekre a legjobb válaszom eddig: "Aha, és...?"
Sose hagyd sirni! (?)
Kényes téma ez a sirás dolog, hiszen egy újszülött igy kommunikál, ezzel jelzi ha valami baja van. Igen, vagy hogy "csak" az a "baja" hogy szeretne anya közelében lenni, leginkább anya karjaiban, érezni a közelségét. Ez teljesen természetes és érthető, viszont az ember igenis kénytelen egy határt szabni a dolognak méghozzá akár a gyermek érdekében is. Azt irtam régebben hogy Szofi eleinte elég sirós baba volt, sirt a babakocsiban is, meg nappal is szinte egész nap igényelte a törődést, ami persze nem lenne baj, de konkrétan nem tudtam lerakni mert egyből sirt. Ennek meg az lett az eredménye hogy 3 hónaposan még nem tartotta a fejét rendesen, mert mitől is, mikor állandóan a vállamon volt kb. Szóval, nem tudom Fanni milyen baba lesz, és most itt van Szofi is aki majd egész nap szolgáltatja nekünk az "alapzajt" igy lesz mire fülelnie majd, lesz mit néznie és talán ez egy kicsit segitségemre lesz abban hogy ha nem is fogom egész nap kézben tartani és ringatni, mégsem fogja úgy érezni hogy egyedül van vagy hiányoznék neki. Próbálom majd inkább a kezdetektől bevonni a játékba, ha olvasunk akkor úgy hogy ő is hallja, többet fogok énekelni vagy nem tudom, majd amit hoz az élet, ezek még egyelőre persze csak tervek. Aztán az is lehet hogy egész nap rám lesz kötve a hordozóban, ugyanis most készültem és egész pici korától hordozni fogom, vagyis szeretném :)
Ti mivel egészitenétek ki a listát?
1 megjegyzés:
Tetszik a cikked! Köszi
Megjegyzés küldése