2017. október 18., szerda

A 3+1 dolog ami tényleg másképp lett??? | #momlife


Egyik nap eszembe jutott hogy volt nekem egy posztom még márciusról - Fanni születése előtt 5 nappal került ki - amiben arról irtam hogy mik azok a dolgok amiket másképp fogok csinálni a második gyereknél. Ha még nem olvastad ITT megteheted és most nézzük meg hogy tényleg másképp is történtek-e ezek a dolgok :)



Fanni nemrég múlt 6 hónapos, igy erről az első félévről tudok nyilatkozni csak, de amúgy is az a posztom a kezdeti nehézségekről szólt leginkább, szóval lássuk!

1. A fájdalmak...
Össze sem lehet hasonlitani a két szülésem, ez most tényleg más volt. Mindenben! Mondhatni jól éreztem magam a vajúdás alatt is, rohadtul fájt, sokkal jobban mint az első és még fájdalomcsillapitót sem kaptam, de a felépülés az hihetetlen de két nap volt kb. Már a kórházban alig éreztem valamit, simán ültem, mászkáltam, semmivel nem volt problémám. Lelkileg is sokkal könnyebb volt minden, Szofi minden nap bejött hozzám az apukájával, semmi idegesség vagy bánat nem volt az arcán, vidám volt mint mindig és érdeklődő. Otthon is jól fogadta a kicsit és szerencsére az időjárás is kedvezett nekünk, amint lehetett már toltam is elő a babakocsit és kint voltunk a kertben, Fanni azóta is csak kint tud jót aludni nappal.

2. A szoptatás para...
Hát a szoptatással megint nem mentek simán a dolgok, a kórházban gyakorlatilag nem indult még be a gépezet :) alig volt mit mérni az evéseken. Persze a kedves doktornéni itt is ráment az idegeimre meg a lelkivilágomra, mert bár kértem tápszert de nem adott, sem pótlást sem pedig receptet hazamenetelkor, azért odatolta az arcomba hogy a gyerekem ki fog száradni ha nem adok neki enni. Szerencsére a csecsemős nővérek rendesek voltak, mondták menjek ki a folyosóra inkább mielőtt itt elájulok (meg ne lássa már a dokinéni hogy záporoznak a könnyeim) és vegyek nyugodtan tápszert a patikában semmi baja nem lesz tőle a gyereknek. Szerencsére még aznap felhivtam a védőnőmet, mondta hogy kiszáradni biztos nem fog, hisz akkor végső esetben tényleg ott a tápszer, de tudja hogy szoptatni akarok és másnap kijön hozzánk mikor hazaértünk és segit. Jött is, hozta a babamérleget és ellátott pár jó tanáccsal. Az eleje nagyon nehezen ment, ugyan úgy fájt és sebeim is voltak mint anno Szofival. Fejtem rengeteget mig párom itthon volt aztán már nem volt rá időm és igazából az alatt a két hét alatt szépen be is állt a kereslet-kinálat. Néha voltak mély pontok, mikor minden kis nyűgösség mögött azt feltételeztem hogy nem elég neki az a mennyiség amit produkálni tudok, hiába van egész nap mellen, párom már felöltözve állt az ajtóban sokszor hogy akkor ő most elmegy tápszerért és kész, de aztán mindig volt valami ami átlenditett ezeken. Például olvastam a növekedési ugrásokról, azok nálunk jó pár napig is eltartottak. Ilyenkor arra gondoltam hogy csak ezen a héten legyünk túl és meglátjuk. És sikerült! Borzasztóan örülök hogy sikerült, nem tagadom, egy kicsit azért másodjára is kikészitett ez a tej kérdés :)

3. Az én dolgom a más dolga?
Szerencsére már több mint másfél éve elköltöztünk a panelból, ahol meg kell hagyni elég idegesitő emberek éltek. Nem volt nap hogy valaki meg ne kérdezte volna hogy van-e tejem, mennyi, milyen a kaki meg ilyenek. Itt szerencsére ilyen nincs, soha senki meg nem kérdezte hogy anyatejes-e, pedig most büszkén mondhattam volna hogy igen, de akkor is jobban örülök hogy senki nem kérdezett rá. Még a gyerekorvosi rendelőben sem! Annyira jó :) a súlyát se kérdezték soha (elég picinek született) sem az alvási szokásait se azt hogy jó baba-e :)

+1 Sirni és sirni hagyni...
Tény, hogy Fanninak sokkal hamarabb alkalmazkodnia kellett dolgokhoz mint anno Szofinak. Persze eleinte őt is sokat dajkáltam, még itthon is magamra kötöttem a hordozóval, meg ugye a hosszú szoptatási idők.... De bizony hamar előkerült a játszószőnyeg és hamar ott találta magát mellettünk lent ahogy játszunk. Nem volt csend sosem, ha elaludt akkor sem szóltam rá Szofira hogy maradjon csendben, nem is tudott volna mondjuk :) Nagyon hamar társra találtak egymásban, Fanni csodálattal nézi Szofit, már elejétől kezdve, Szofi pedig minden Fanni körüli teendőben részt vállal. Szóval azt már egy videóban meséltem (ITT) hogy Fanni többet lett hagyva sirni - de szép kifejezés... - de muszájból, hisz például nem mondhatom a nagyobbiknak hogy pisilj be mert most nem tudok menni...

Nagyjából bejöttek tehát a számitásaim, de azért lehetett volna ezt jobban is csinálni, tudom. Nekem ez most igy sikerült, és belátom nehéz azokat betartani amit az ember magában előre elképzel egy adott szituációról.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
 

Beautycrumbs Copyright © 2011 -- Template created by Beautycrumbs -- Powered by Blogger