2017. október 12., csütörtök

Játékok, amit anya is szeret, illetve amit a gyerek se | #momlife


Nem árulok zsákbamacskát, az én gyerekem - most ugye leginkább a nagyobbikról van szó - nem igazán tud egyedül játszani. Vagyis tudni éppen tud szerintem csak nem akar! Igy nagyon nem mindegy milyen játékokkal vesszük körbe magunkat, mert azok bizony előbb-utóbb (de inkább előbb) az én kezemben kötnek ki.



Emlékszem mikor kicsi volt, elkezdett mászni, később önállóan lépegetni a bútorok mellett, olyan jól elvolt a pakolással. Aztán ülve elmatatott szinte egész nap, persze akkor is játszottam vele de észrevehetően jobban elvolt egyedül. De még ha csak a tavalyi nyarat nézem akkor is szépen eljátszott a kertben amig én mondjuk főztem és megértette - legalább is nem ellenkezett - hogy amig dolgom van nem tudok menni játszani. Na most ez nem igy van, nagyon nem... Általában csak a játékok ki- és szétpakolásáig jut, a többi részt rám hagyja. Ebben a bejegyzésben azokról a játékokról fogok irni amik nekünk bejöttek a közös játszások során illetve azokról amik nem. De akkor kezdjük is a jobbik kategóriával.

Amit szeretünk


Az első számú kedvencünk mint gondolom még oly sok családnál az a Lego. Egész pontosan a Duplo, mert még méretben ez felel meg az életkornak nálunk. Bevallom Fanninak is oda szoktam adni néhány darabot, ami nem fér a szájába, nincs hosszú nyaka amit a torkán lenyomhat, szóval ő is serényen pöckölgeti az elemeket, néha meg is rágcsálja. Van már pár készletünk, de ha valahol meglát valami mást akkor az tuti kell neki, jó gyerekhez méltón persze (akarom most azonnal!). A legutóbbi kedvenc szett az Jake a kis kalózkölyök és a hajója, meg persze Hook kapitány és a kincs is beletartozik. Ez is egy olyan szett amit használtan vettem, nincs nekem ezzel bajom, csak néha a használt Lego ugyan annyira jön ki árban mintha újonnan venném ingyen szállitási akcióval.


Szoktunk vele mindenfélét épiteni is, szerepjátékozni is, most a kedvenc ilyen szituációs gyakorlatunk az óvoda, és a gyerekek óvodáztatása. Készitem fel a gyereket a januárra :)

A másik kedvencünk a kirakózás. Már egész nagy - na jó, viszonyitás kérdése - több darabos képeket is szépen kirak. Van hogy egyedül is, sőt, mostanában kb csak ez az aminek egyedül is nekivág a játékok közül. Szereti ezt a hagyományos "lapos" kirakót, és szereti a kockákból állókat is. Abból is van pár, csak szétszórva, én meg lusta voltam egy kép kedvéért összeszedni őket #rosszanya



A másik ami hihetetlen hogy hogy le tudja kötni az a matatóskönyv, vagy hogy is hivják ezeket. Textilből készült és különböző dolgokat lehet vele csinálni, játszani. Például a miénkben van számvonat, a vagonokra a számokat tépőzárral lehet rátenni, vagy van benne mosógép amibe kis ruhákat lehet pakolni, meg ilyenek. Ezt még második szülinapjára kapta Szofi és mai napig nagyon jól eljátszunk vele.



Amit még nagyon szeretünk azok az apró cukiságok, amikkel az apró babakezek is jól elboldogulnak. Rengeteg ilyen cuki, kézzel készült kisállatunk van, hála a baba-mama meglepetésdobozoknak, a Pici Piacnak meg az én cukiságok iránti rajongásomnak. A legutóbbi beköltözőink ezek az édes kis unikornisok voltak, amikkel Évi a KisTojás Babajátékok készitője lepett meg minket. Szofinál amúgy is unikornis láz van, Fanni pedig a kis cimkéknek nem tud ellenállni, képes percekig szuggerálni a mintákat rajta, aztán meg azt se tudja hogyan tömje az egészet a szájába, annyira édes. Praktikus hogy a cimkébe karikát is fűzhetek, igy könnyen rögzithető a babakocsira, de akár cumilánc is csatlakoztatható rá, legalább velünk utazhat mindenhova. 



Amit nem szeretünk


A sokak által favorizált és mindenféle mamifórumokon ajándéktippként felbukkanó kis konyhácska nálunk a játéktároló szerepét tölti be. Első nap még mondjuk hogy felkerültek a fazekak a tűzhelyre, de azóta maximum a kis mikróból veszi elő hogy már el is készült az ebéddel.

A másik ami nem kicsi szivfájdalmam hogy nálunk "nem játszik" pedig tulajdonképp én szeretném, az a rajzolás. Se kifestőkönyvbe se kis füzetkébe, a ceruza ellen a gyermekem be van oltva. Nyáron mondjuk szépen elfestegetett kint a teraszon, de most hogy jönnek a hűvösebb idők nem akarom hogy ott üldögéljen (meg én sem akarok kint üldögélni, na), szóval a vizfesték kilőve. Filcet meg nem mertem még venni neki... Ehhez kapcsolódóan emliteném a gyurmát, a gyurmázást, ami egész addig az 5 percig poén amig a szineket össze nem keveri de úgy atomilag. Elkezdi tépkedni és egymásba nyomkodni, ha ezzel kész van akkor már se formázni nem akarja se semmit.

Amit szintén nem igazán élvez, soha ki sem pakol azok a memóriajátékok. Tudjátok azok a kis kártyák amin figurák vannak és ha leforditod őket meg lehet keresni a párjukat.  Ha leforditom ha nem, akkor sem érdekli, van három fajta ilyenünk is, még Babócás is, de semmi.


Nem mehetek el szó nélkül amellett a kategória mellett amit ő ugyan szeret, de én a falra mászok tőle. Mert bizony ilyenek is vannak. Például a zongora, ami beépitett dallamot is játszik, ezt elinditja és erre ugrál. Persze hagyom, mert ez egyrészt 5 perc nyugi nekem, másrészt Fanni iszonyatosan élvezi nézni ahogy Szofi produkálja magát. Plusz vannak azok a csipogós babajátékok, tudjátok, amikkel a kisbabák játszanak. Na ezeket Szofi marékra fogja és 'mindentbele' módjára elkezdi végig ugráltatni őket az egész nappalin. Magyarul: odacsapkodja a bútorokhoz hogy minél nagyobbat csippanjanak. Hát szuper...


Nálatok milyen játékok váltak be a közös játék során?

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
 

Beautycrumbs Copyright © 2011 -- Template created by Beautycrumbs -- Powered by Blogger