Az első közös nyár! | #lifewithbaby 4.

Eltelt az első közös nyarunk családként, babával! Voltak nehezebb pillanatok is, a meleg nagyon megviselt minket, de azért túlnyomó részt fantasztikusan telt az első nyár. Ennek az összefoglalóját olvashatjátok most.

A nyár jó és rossz oldala

Kezdjük akkor a rossz dolgokkal, essünk túl rajta...az első ilyen a meleg. Nem szokásom panaszkodni arra hogy meleg van, mert hát ez a nyár része, de azért ez tikkasztó volt. Panelban a nyár elviselhetetlen és kész, voltak napok amiket nem is tudom hogy éltem túl, Szofi egy fokkal jobban birta nálam, de ő is szenvedett rendesen. Volt megint hogy napközben alig aludt, volt hogy alig evett és volt párszor hogy éjszaka is felébredt. Sajnos az sem volt jobb mikor lementünk sétálni mert egyrészt kinek van kedve a déli hőségben kimenni még ha árnyékba is, másodszor meg inkább otthon folyok szét egy szál semmiben minthogy magamra vegyek valami ruhát ami aztán rámtapad. Sajnos nagyon-nagyon hiányzik a kert, hogy ki lehessen ülni, letenni egy pokrócot amin Szofi eljátszhat, akkor pancsolni amikor akarunk és csak úgy beszélgetni a természetről mesélni neki, úgy hogy nem hallja rajtunk kivül még vagy 20 ember.

Sajnos volt egy kisebb pánik is, mai napig nem tudom hogy hogyan is kellett volna reagálnom a dologra, de tény hogy eléggé bepánikoltam. Az történt ugyanis hogy egyik nap Szofi felébredt a délutáni alvásából, odamentem és felvettem, dajkáltam kicsit majd mikor tettem volna le a pelenkázóra láttam hogy folyik az orrából a vér. Az egész arca véres volt, nekem a vállam és a ruhám is. Borzasztóan megijedtem, szó szerint az egész életem lepergett a szemem előtt. Mentőt hivtam, a hölgy a telefonban megkérdezte látom-e még hogy folyik a vér, mondom nem. Akkor hivjam az ügyeletet és megadta a számot. Persze nem vették fel a telefont mert ügyelet este 8-tól van, ekkor meg fél 6 volt. Végül a gyermekorvost elértem, megnyugtatott és mondta hogy a gyermek fül-orr-gégészetre menjünk be. Ott azt mondták hogy belekarmolt az orrába, amit kicsit furcsállottam mert egyik ujján sem látszott vér. Szóval ennyivel megúsztuk, de azóta minden nap körmöt vágok.

A nyár egyik legjobb része az volt hogy párom csaknem a teljes augusztust itthon töltötte szabadságon. Iszonyat sokat jelentett a segitsége is és persze lehetett sok közös programot is szervezni. Mivel Szofi már elég sok minden szilárd ételt eszik ezért párom be tudott segiteni az etetésbe is és már ez önmagában nagyon sokat jelentett. Nagy könnyebbség volt hogy nem nekem kellett mindenről gondoskodni, pl leböfizett ágynemű csere, gyümi reszelés, viz forralás, babakocsi összecsukás/nyitás, öltöztetés, peluscsere stb...szóval könnyen és gördülékenyen mentek a dolgok. Végre volt időm nyugiban főzni, awww, nincs is annál "rosszabb" mint mikor csak az egyik szemed lehet a kaján, meg a gondolataidnak is csak a fele.

Hurrá, nyaralunk!

Nagyon vártuk az első közös nyaralás, persze azért voltak félelmeink is. Szofi hogy fogja viselni hogy nem otthon alszik, elviseli-e a sok embert a parton, a nyüzsgést, mit szól majd a vizhez...stb. Azt kell hogy mondjam kár volt parázni mert simán ment minden, első nap volt egy kis nyugtalankodás de másnap már minden rendben volt. Persze, biztos ami biztos part menti szállásunk volt, már csak azért is mert szoptatást/altatást mindenképp nyugodt körülmények közt szerettem volna lebonyolitani. Végül volt kétszer is hogy a parton is elaludt simán, nem kellett felmenni a szobába. És hát a strandolást imádta, meglátszik hogy az én lányom :) szinte tapsolt mikor meglátta a vizet. Arról megoszlanak a vélemények hogy milyen korban "ajánlott" a közös strandolás, nekünk a védőnő azt mondta hogy 6 hónapos kor fölött vihetjük élővizbe és medencébe is nyugodtan, persze csak ha a viz megfelelő hőmérsékletű. Szóval mi vittük és mivel ilyen jól ment ezért a babaúszást is elkezdtük, ami azóta rendszeres vasárnapi családi program lett nálunk. 

Összességében viszont elmondhatom hogy babával nekiindulni hosszabb távra nem egy könnyű menet. A probléma már a pakolásnál látszott, miszerint a "Jó lesz nekünk az az egy bőrönd" kijelentésem elég könnyelmű volt. Végül persze fullosan megpakoltuk a csomagtartót plusz az anyósülést is :) meg úgy kb minden szabad helyet a kocsiban. A nyaralásnak kevés igazán nyugis perce volt, mert mindig ott kellett lennie a szemünknek rajta különben elmászott. A kissé problémás dolog még a mi étkezésünk volt, reggelit ugyan kaptunk a hotelban de Szofi nem igazán szeret egy helyben állni - akkor még a mózesban - igy hol kivettük hol mentünk vele pár kört az asztal körül. A strandbüfé már jobb volt ilyen szempontból mert ott lekötötte a tömeg, szóval kibirta mig apa sorba állt halért aztán megettük. Mivel akkor már a glutént bevezettük ezért engedélyeztem neki pár kis falat kenyeret, nagy élvezettel nyammogta. Bevallom a savanyú uborkát is megnyalattam vele, először megrázkódott tőle de aztán tátotta a száját :)

Egyéb babadolgok

Utolsó héten jutott eszünkbe hogy meg kell még csináltatnunk Szofinak a személyit, ezért próbáltam időpontot foglalni okmányirodába de persze közel s távol sehol nem volt már. Azért ez nagyon gáz szerintem hogy másfél vagy két hónapra rá tud csak az ember időpontot kapni ügyintézésre. Sürgősségit meg nem akartunk igy kénytelenek voltunk vidéken megoldani a dolgot. Azóta már el is készült az okmány és nagyon kis cuki fejet vág rajta :)

Mikor hazaértünk a nyaralásból egyértelművé vált hogy a mózesnek lassan mennie kell. Folyton hasra fordult és már mászott volna ki belőle, elméletileg kapható hozzá valami "hám" szerűség ami rögziti a babát de valahogy nem tudtam elképzelni hogy mint egy kutya úgy utazzon. Ezért amint először stabilan felült már váltottunk is a sport részre. Sajnos ezzel visszajutottunk a kezdeti szörnyű babakocsis élményekhez, ugyanis utálja hogy be van kötve! Alig lehet beletuszkolni a kocsiba néha. Ha már elindultunk akkor nincs gond, szereti, nézelődik is, de azért van hogy fél órámba is beletelik hogy bekössem. Remélem ez idővel változni fog majd.

A nyáron (vagyis leginkább augusztus folyamán) volt teritéken a fogzás, két fogacska is napvilágot látott, azóta pedig a napokban már fölül is van egy, plusz egy pedig készülőben. Egész jól viselte a dolgot, voltak persze keményebb napok, amikor szinte megállás nélkül nyűgös volt és le sem tudtam szinte tenni, de ez szerintem a melegnek is köszönhető részben. Semmilyen fogzást segitő rágóka nem vált be nekünk, bármit előbb megrág mint azokat, és krémeket sem használtunk rá. Viszont elkezdtük már a fogmosást és azt nagyon élvezi.

Az ősz is tartogat nekünk izgalmakat majd bőven. Fogok irni legközelebb a babaúszásról, októberben utazni is fogunk, arról is lesz beszámoló és persze a mozgásfejlődésről, ami napról-napra egyre aktivabb nála!

Nálatok mivel telt a nyár?