Életjel

Nagyon régen volt már poszt a blogon, egész pontosan június 5.-e óta, ami lássuk be több mint két hónapot jelent. Nagyon hiányzott a posztolás de jelenleg egész más dolgok kötik le minden szabad percem és energiám. Akik követnek Instagramon tudhatják miről van szó :) az első 2 hónap nem is volt húzós, viszont utána már képtelen voltam megoldani hogy leüljek posztolni, az állandó kimerültség és rosszullét leszívta minden energiámat. Általában este 8 körül már aludtam. Mostanság rendeződni látszik a helyzet (bár lehet csak azért érzem mert épp szabin vagyok) és remélem hogy néha azért majd tudok a blogra is koncentrálni, bár bevallom hogy már a bloglovin helyett a babakocsis fórumokat csekkolom előbb.

Ennyit a rinyálásról és a mentegetőzésről. Azért az utóbbi időben rendesen átértékelődött minden az életemben...

...be kellett látnom hogy rengeteg időt elvett az életemből a blogolás - persze tudom hobbi és kikapcsolódás - de úgy érzem nagyobb részben volt ez pótcselekvés, valamiféle mentsvár mintsem hobbi. Itt volt nekem mikor egyedül éreztem magam, mikor unatkoztam, ha kellett egy kis örömforrás - amiből sok minden ráadásul pénzen vett öröm volt. Amikor nem volt kivel beszélgetni, nem volt hová elmenni, nem volt mit csinálni, üresek voltak a gondolataim...ez adott egy kis motivációt, egyfajta célt az életemnek, megerősítést meg még ki tudja mi mindent. Ezt a sok-sok mindent most felváltotta az élet, a társas kapcsolatok, a család és a tervezgetés. Úgy érzem hogy e két dolog közt kellene megtalálnom az egyensúlyt, mert nem szeretnék lemondani egyikről sem! Valamint nem tudom elfogadni azt a gondolatot hogy a blog már nem a hobbim, nem az életem része, mert nem létezhet hogy egy dolog amit 3 éve csinálok szívvel-lélekkel egyszer csak nyomtalanul eltűnjön az életemből.

Szóval igyekszem visszarázódni a blogolásba és ha nem is olyan sűrűn lesznek posztok mint előtte, de azért mindenképp szeretnék alkotni még!

Ja, és időközben blogszülinap is volt, ezt mindenképpen meg kell ünnepelni!