Nem mondom, feladta a leckét ez az év...pedig az volt a tapasztalatom hogy a páros évek mindig könnyebbek. Ehhez képest már az év első napja is borzalmas volt és sajnos a folytatás is tartogatott pár elég kellemetlen napot, helyzetet.
Sajnos az újév rosszul indult nekünk, azt is mondják amilyen az újév első napja olyan lesz az egész év..hát adja az ég hogy ne! Szofi már december 31-én belázasodott, semmi egyéb más tünete nem volt, nem is volt olyan "magas" a láza, egy kis lázcsillapitóval lentebb ment. Kicsit levert volt és erőtlen, egész nap rajtam volt, nem sokat evett, szóval tipikus lázas állapot. Szerencsére az estét átaludta, még a tüzijátékra sem ébredt fel. Azt hittük másnapra jobb lesz a helyzet de sajnos rosszabb lett. Elsején délután ötkor irány az ügyelet, ugyanis nem tudtuk otthon lentebb vinni a lázát. A doktornő semmit nem tudott mondani hogy mi lehet, virusra tippelt és tovább küldött minket a kórházba vér és vizelet vizsgálatra. Ekkor már 40 fok felett volt a láza. Nagyon megijedtünk és igy utólag visszanézve ez volt a legrosszabb "döntésünk", az ijedtség és a kétségbeesés. Gyorsan kocsiba szálltunk és indultunk, elég sokáig voltunk az ügyeleten, már este 7 is elmúlt, valószinűleg ez is hozzájárult ahhoz hogy párom figyelmetlen volt és benézett egy egyenrangú kereszteződést, jobbról belénk jöttek. Nem tudom leirni mit éreztem, valahogy olyan volt az egész mintha előtte egy másodperccel már éreztem volna az ütközést. Elöl ültem, Szofi rajtam volt a hordozóban, be voltunk kötve és szerencsére az ijedtségen kivül nem lett senkinek semmi baja. Mivel a szemtanú hölgy egészségügyben dolgozott, megnézte Szofit nincs-e gond de szemmel láthatóan semmi baja nem volt, mikor kiszálltunk a kocsiból abbahagyta a sirást egyből, nézelődött, mutogatott és mivel amúgyis a kórházba készültünk taxit hivtam és mi elmentünk. Ennek a "kis balesetnek" köszönhetően egy hónapig nem volt autónk, mert mire kijött a kárszakértő, mire felmérte és megjött a határozat és mire végeztek vele a szerelők már január vége volt.
A kórházban alig vártunk egy órát mire bejutottunk a vizsgálatra. Az általános állapotfelmérésen a doktornő nem látott semmi extrát, egy kis szivzörejt állapitott meg amit okozhatott a baleset vagy akár a láz is, mivel eddig sosem hallott ilyesmit a háziorvosunk. A belgyógyászati vizsgálatokra fel kellett mennünk az osztályra ahol szembesültem azokkal az állapotokkal amiket eddig csak a TV-ben láttam, anyák a földön nyomorogva szakadt matracokon, borzasztó volt. Ekkor választhattam egyébként hogy vagy befekszünk és reggel vesznek vért és vizeletet, vagy itt kivárjuk mig megcsinálják és megjönnek az eredmények. Azt hiszem egyértelmű hogy utóbbit választottam. Aztán elvitték Szofit vérvételre, hallottam kint hogy sir, mikor visszakaptam tiszta vér volt a ruhája, és az egész kézfeje tiszta lila volt. Majd felragasztották a vizeletgyűjtő zacsit és vártunk. Hosszú órákat a folyosón ülve, mivel nem igazán akart inni ezért nem is volt pisi nagyon sokáig. A végére megérkezett a párom is és Szofi is kicsit jobban lett, lentebb ment a láza, sokkal éberebb is lett és ivott is rendesen. A vizsgálatok eredménye mind azt mutatta hogy valami virus lesz a háttérben és néhány lázcsillapitási tanács kiséretében hazaengedtek minket azzal hogy a háziorvosnál jelentkezzünk.Azt megjegyezném hogy itt a kórházban mindenki nagyon kedves volt és türelmes annak ellenére hogy látszott rengeteg a beteg és kevesen vannak rá.
Hazaérve végre kisirhattam magam, nem mondom hogy sokat aludtam aznap este. Valahogy mindig utólag fogja fel az ember hogy akár rosszabbul is elsülhetett volna minden és mi mégis megúsztuk kvázi semmivel. A balesetnél szemlélődő "katasztrófa turista" idős párnak pedig azt üzenném hogy tapintatlan dolog más nyomora felett állni és sajnálkozni, főleg ha nem szemtanúk. Valamint örüljenek hogy kulturált és nőies tudtam maradni abban a helyzetben is és csak annyit mondtam hogy köszönjük a jótanácsokat megfogadjuk és viszont látásra. Egyébként párom mondta hogy miután mi beszálltunk a taxiba még visszajöttek kárálni.... Hát nem minősitem.
Szóval hazaértünk valamikor este 10 után, lázmérés után lefektettük Szofit, párszor ránéztünk este de szépen aludt, nem volt meleg a teste, elmúlt a láz. Reggelre viszont tiszta kiütés lett, ilyet még nem láttam, persze elkapott az ideg, amúgy is mentünk volna a dokihoz szóval öltözés indulás. Ott mondta a gyermekorvosunk hogy ez a három napos láz nevű betegség ami kiütésekkel végződik, szóval mondhatni semmi komoly. Egyébként másnapra már szinte az összes kiütés elmúlt.
Mivel autónk nem volt jó ideig ezért nem is voltunk sehol, se család, se babaúszás se semmi. Viszont volt sok időnk gondolkodni, én mondjuk őrlődtem is hogy hogyan tovább, azt már a múlt évben elhatároztuk hogy innen elköltözünk ezért elkezdtük felmérni az ingatlanpiacot. Gondolkodtunk hogyan, hová lehetne, ugyanis az ingatlanárak eléggé megugrottak és hát ha az ember nem rendelkezik kimerithetetlen bankszámlával akkor azért egyeztetni kell az igényeket a lehetőségekkel. Szóval januárban elméletben elindultunk a változás felé. Emellett Szofi első szülinapját is szerveztük, szerettük volna ha az elsőt nagy családi körben tudnánk tartani ezért az étterem mellett döntöttünk. mivel nálunk már két vendéggel is telt ház van. Persze az én családomban mindig van aki nem ért egyet ezzel-azzal ezért nem volt végül teljes a létszám de igy is szuper volt. Szofi nagyon jól érezte magát, ettünk-ittunk és még a torta is finom volt - nem csak szép :) Ezt azért jegyzem meg mert előtte nap azt álmodtam hogy gyönyörű lett a torta de undoritó az ize...szerencsére nem igy lett.
A költözésen kivül a másik amit elterveztem az új évre az a torna volt, csak lájtosan, valami olyanban gondolkodtam ahová együtt Szofival tudunk járni, igy ő is kikapcsolódik kicsit és én is. Végül a kangatraining mellett döntöttem mert itt van közös mozgásos rész is és semmi extra nem kell hozzá, még hordozó se mert lehet kölcsönkérni az oktatótól. Nagyon megszerettük, bár első alkalommal az oktató lánya jól beleharapott Szofi ujjába, ő meg cserébe kitépte a kislány kezéből az almás dobozt, szóval volt sirás rendesen dehát ez van, mostmár egyébként megszokták egymást :) Nagyon jól esik ez a kis mozgás, szerencsére nem is kell messzire mennünk érte, csak pár utca gyalog, viszont csak heti egy alkalommal van itt óra - egyelőre! Ha jobb idő lesz akkor indul a babakocsis kanga is, már alig várom. A kangatraining.hu oldalon akit érdekel ez az megnézheti hogy a közelében van-e óra valahol.
Ja, és megvolt az első "igazi" nagy családi betegségünk is. Úgy tűnik hogy a babaklubból hazahoztunk egy jó kis hányós nyavaját....mondhatjuk tisztitókúra volt. Szofi még aznap este túlesett rajta - ez volt szerdán - mi pedig péntek este váltottuk egymást a mosdóban. Hát nem mondom...utoljára talán tizenévesen voltam ilyen rosszul mikor többet ittam a kelleténél...na azóta se. Szerencsére mindenki túl lett rajta egy este alatt és semmi extra kezelést nem igényeltünk :) Egyébként Szofit csütörtökön elvittem orvoshoz, ahol vagy 1 órát kellett várnunk, végig azon agyaltam mi lesz ha most megint rájön a dolog...de szerencsére nem. Ő sokkal jobban viselte ezt a betegséget mint mi felnőttek, szépen eljátszott nap közben nem volt levert vagy fáradékony, én meg legszivesebben egész nap feküdtem volna :) Mondanom se kell azóta nem voltunk babaklubban.
Közben elkezdtünk házakat nézni, de csak félgőzzel, egyet-egyet, mikor épp milyen kedvünk volt. Ezt hamar meguntam, mondom igy ebből nem lesz semmi, kell valami ami megadja a kezdő lökést, ami ösztönöz és nem hagy nyugodni, hajt előre. Párom mondta adjam el a lakást, tudtam én is hogy ez lesz az ami majd végleg elindit az úton, tudtam hogy eljön ez a pillanat de nehéz volt meghozni a döntést. Meghirdettem, egy hét se kellett neki és eladtam. Azóta aláirtuk már a szerződést is és legkésőbb április 8-ig ki kell költöznünk. Hogy hova, azt még nem tudjuk :) persze azóta keressük "az otthont" ezerrel, van is már potenciális jelöltünk de elég nagy váltásra készülünk, jól meg kell gondolni. Végülis a vidéket elvetettük, de kimegyünk a város szélére, ezzel együtt jár hogy nem lesz minden ott a "szomszédban", viszont lesz csend, jó levegő és kert. Sajnos ideális számitás szerint is lesz legalább egy hónap mig nem tudunk beköltözni, bármit is választunk, a rosszabb számitás szerint pedig akár 2-3 hónap is lehet mig "otthontalanok" leszünk. Ezt egyelőre a nagyszülőknél képzeljük el eltölteni, de lehet hogy inkább albérletbe megyünk. Ezen egyébként még nem nagyon agyalunk, bár én már gondolatban elkezdtem pakolni, lesz pár cucc amit nem cipelnék magammal, igy várható hogy blogsale lesz vegyes felhozatallal: ruhák, táskák, cipők, parfümök meg még amit kitalálok.
Szóval itt tartunk most, úgy néznek ki a napjaim kb hogy reggel felcsapom a laptopot, levelek ellenőrzése milyen hirdetések jöttek, telefonálgatás, utánajárás, és szép lassan a pakolás. Ahogy közeledik az időpont valószinűleg úgy fognak fogyni a posztok a blogon, bevallom ez az utolsó ami eszembe jut nap végén, hogy még irjak is. Persze azért igyekszem heti 1-2 bejegyzést kitenni, de nem igérek semmit. Feltettem pár használható cuccot Facebook-on blogsale-re, amit tudok eladok amit meg nem azt a gyűjtőhelyre berakjuk, nem akarok felesleges holmikat ide-oda utaztatni, Igyekszem majd még videókkal is jönni de az az igazság hogy Szofi szinte csak a babakocsiban alszik délután, mert itthon kb 20 percenként felébred mert vagy egy mentő szirénázik, vagy a szomszéd csapkodja a radiátort vagy az ajtaját...szóval egy idő után meguntam hogy ötvenszer kezdem elölről a videót. Ezért lehet hogy vele együtt fogok majd megint kamera elé állni :)
Meséljetek, nálatok hogy indult az újév? Van valami nagy tervetek 2016-ra?
