Aki követ Instagramon az láthatta hogy "túl vagyunk" az első hosszabb külföldi utazáson - babával. Igen, Szofival, igen, elvittük, igen, hosszú volt....általában ezeket kellett mondogatni ismerősöknek/ismeretleneknek ha felvetődött a téma. Egy külföldi utazás mindig tartogat rizikót, különösen ha kisbaba is van a dologban ezért gondoltam leirom az én tapasztalataimat hátha hasznos és érdekes lesz.
Az utazásról...
Már tavaly még a várandósságom idején előkerült a téma ugyanis párom rögbi (ezt a szót használják igy magyarul??? ) rajongó, kedvenc csapata az All blacks és a 2015-ös WB-t Angliában rendezik meg, igy elérhető közelségbe kerültek számára. Többször beszéltünk egy londoni utazásról és eldöntöttük hogy ha összejön akkor kimegyünk. Azért nem volt biztos a dolog mert a jegyeket sorsolással értékesitették, tehát azok között akik jelentkeztek az adott meccsre sorsolnak, és akit kiválasztanak attól egyből "le is hivják" a jegyek árát. Tehát kvázi nem gondolhatod meg magad mert a jegyeket megvetted. Párom először csak a londoni meccsre pályázott aztán nem bizott a szerencsében és Newcastle-re is regisztrált. Végül ez utóbbira jött össze a szerencse, erre lett két jegyünk.
Igen, kettő. Mert akkor még úgy gondoltuk hogy akkor (vagyis 2015 októberében) már közel kilenc hónapos lesz Szofi és simán kibir majd nélkülünk pár napot mig mi kirándulunk egyet. Persze ez a felvetés a születésével együtt elillant. A kezdeti (és későbbi) nehézségek miatt mindinkább afelé haladtunk hogy nem megyünk el. Ugye az elején még ki sem látszottam a szoptatásból, böfiztetésből és a nem alvásból, Szofi utálta a babakocsit, nappal alig aludt, nem gondoltuk hogy ez jobb is lehet hónapokkal később és bárkire is ott tudnánk hagyni pár napot. Meg amúgy sem igazán lenne kire hagyni de ez már más kérdés, őszintén szólva ebbe bele sem gondoltunk...Aztán szép lassan kialakult a napirend, elkezdtük a hozzátáplálást és valahogy minden könnyebb lett, ekkor döntöttünk a balatoni nyaralás mellett és szuper volt. Mikor hazajöttünk elkezdtünk beszélni arról hogy mehetnénk Londonba akár hármasban is.
Az első terv az volt hogy Londonban leszünk pár napot, onnan párom egyedül elutazik a meccsre este pedig ha vége visszajön hozzánk. Igazság szerint nem volt szimpatikus ez az opció nekem mert nem szivesen maradnék egyedül egy idegen városban akár csak egy órára is, főleg nem babával, meg aztán vele is bármi történhetett volna az úton, ugyanis ha jobban megnézzük London és Newcastle között van egy 3 órás távolság kb. És akkor még eljutni az állomásra, onnan a stadionba meg vissza mindezt este 10-kor...Ezért inkább amellett döntöttünk hogy Newcastle lesz az uticélunk, ott leszünk pár napot. Az utazás összehangolása párom feladata lett, én béna vagyok az időbeli tervezéshez, szóval végül ez lett a menetrend:
- taxival Liszt Ferenc repülőtér (kb 30 perc)
- repülővel London - Luton (kb 2 óra)
- buszos transzfer a kisvonathoz (kb 7 perc)
- kisvonattal St Pancras állomásra (kb 30 perc)
- innen átsétáltunk King's Cross állomásra ahonnan a "távolsági" vonat indult (kb 5 perc)
- Vonatozás Newcatle-be (kb 3 óra)
- taxival a szállodába (kb 10 perc)
Az egyes állomások között volt egy kevés pihenő idő, szerencsére nagyon szuperül megszervezte az indulási és érkezési időpontokat, sehol nem unatkoztunk órákig. Ez igy leirva elég keménynek tűnik és hát az is volt. Mind fizikailag mind szellemileg mindkettőnk - sőt mindhármónk részéről.
Az utazáshoz Szofinak vettünk egy "fapados" babakocsit, tényleg csak a váza van meg a kerekek és vászon ülőrész, nagyon könnyű cipelni és kis helyet foglal. Persze utálja, nem volt meglepetés. Megnéztem pár videót YT-on mások hogy csinálják a babás utazást és ekkor jött a hordozás lehetősége. Én nem vagyok hordozás párti, nekem a babakocsi a favorit ez van, de végül vettem egy csatos Ergobaby hordozót, a Jófogáson - mert azért annyit nem szántam rá... és bevált. Szofit sokkal könnyebb volt utaztatni igy, tudott benne nézelődni és egész jól elvolt benne. Még el is aludt néha. Nem mondom hogy sosem akart kiszabadulni belőle, de mig a babakocsit 20 perc után utálja ebben volt hogy a városban elvolt 3 órát is. Nem mondom hogy nem volt nehéz a közel 9 kilót cipelni de inkább igy mint kézben. Szóval én vittem Szofit és a kézipoggyászt, párom a gurulós bőröndöt és a babakocsit.
Innen már csak az étkezés volt kérdéses számomra, mert mi megeszünk bármit menet közben, de Szofi nem. Még szoptatok reggel-este és alkalmanként ha úgy adódik (pl nagyon nem akar aludni és sir csak...) de elenyésző igy tápszert is kap. Ezzel tehát nincs is probléma, vittünk termoszban vizet, bármikor tudtunk volna bekeverni egy adagot. De a szilárd étel (ami nem gyümölcs) na az már problémás...mert azért egész úton nem lehet gyümölcsön, az szerintem kevés, még ha kiflit is majszol mellé. Mivel a bébiételeket nem kedveli túlzottan ezért utazás előtt két héttel elkezdtem a szoktatást és csak azt kapott, ugyanis kint nem lesz más opció. Hát....nem mondanám hogy megkedvelte, pedig szinte minden márkát próbáltunk. Az útra egy húsos és egy gyümölcsös pürét vittem, a repülőre ugyanis fel lehet vinni bébiételt és mint kiderült a bekevert tápszert is. Az utazás alatt igyekeztünk olyan ételeket enni amiből ő is ehet, illetve megbeszéltük hogy erre az egy hétre kicsit megengedőbbek is leszünk vele. Szóval evett húsos pitét is, gyümölcsös muffint, gyümölcsjoghurtot meg ilyesmik... De ezen kivül természetesen sok gyümölcsöt kapott és az életkorának megfelelő ételeket is.
Az odaút tehát simán ment, a repülő utat végigaludta a városi közlekedést érdeklődve figyelte és a vonaton is jól elnézelődött. Csak egy rövidke sirás volt, mikor a két vonatállomás közti 20 méteren eláztunk, de akkor én is sirni tudtam volna... Visszafelé már nem volt ilyen jó a helyzet. 11-kor indultunk a szállodából és már a vonatút sem volt sima ügy, elég "ficánka" volt, alig lehetett egy helyben tartani. Aztán mondhatni egyre nehezebb volt vele, szeretett volna mászni, játszani. A repülőn aztán tetőzött a dolog, de szerencsére párom mászkált vele igy kicsit jobb lett. A repülőn kénytelen voltam egy pelenkázást bevállalni mert mert voltak nagydologra utaló jelek, de végül üres volt a pelus - mindezt akkor mikor ereszkedni kezdett a gép, azt hittem rosszul leszek abban a szűk kis lukban.
A szálloda és a város...
A szálloda érdekes volt amúgy, nem fűtöttek mikor odaértünk, sem a szobában sem sehol. A szobákban nem padlószőnyeg van hanem parketta - jó hideg - és a fürdőben nincs fűtőtest, a szobában is csak egy kis elektromos izé volt a falon. Nagy nehezen működésre birtuk és kb 3 nap alatt elég elfogadható hőmérséklet lett bent. A fürdőben viszont meg lehetett fagyni. Persze én semmi extra benti dologgal nem készültem se Szofinak se magunknak - elkényeztet minket a távhő - igy dupla zoknival nyomultunk bent. A reggeli volt még ami érdekes, mert nem olyan amit itthon megszokhattunk, ott a röszti, a sült kolbász és a paradicsomos bab a favorit, de azért voltak joghurtuk, lekvárok és müzli is. A hagyományos szalámis-sajtos vonal viszont egyáltalán nem volt.
A Grainger Market - ez egy hagyományosnak mondható piac, étkezdékkel meg minden. Voltak extra nagy képeslapos üzletek, de tényleg itthon egy sima papirbolt ekkora. W7 palettákból is annyi fajta volt hogy csak lestem.
Intu Eldon square - a bevásárlóközpont ahol párszor megfordultunk, a környéke hagyományos angol arculat, szűk utcák, eső áztatta szürke falak, némi park - amiből nem volt sok. Ja és az Apple itt igencsak kitett magáért ezzel az üzlettel.
Newcastle egyébként egy nagyon szép város, a Tyne folyó szeli ketté igy ebben hasonlit Budapesthez. Mondjuk ez egy keskenyebb folyó és egymást érik rajta a hidak, a kedvencem a szép ives gyalogos hid volt, sajnos este nem tudtuk megnézni. Igazából nagyon sok mindent terveztünk megnézni, vagy csinálni a városban és hát sok nem jött össze belőle, aki babával utazik annak erre szerintem számitania kell. Nem bánom egyébként mert a legfontosabbakat igy is útba ejtettük: voltunk a tengerparton ami csodálatos volt, pont mint a filmeken, magas sziklák és hozzájuk csapódó óriási hullámok. Voltunk a városban sokfelé, plázáztunk is és beültünk helyi kis pub-okba pitézni és a kedves pultoslány javaslatára ittam egy finom koktélt is valami helyi likőrből :)
Először kicsit hihetetlennek tűnt hogy a belvárosban felszállunk a metróra és parton meg leszállunk és ott lesz a viz gyakorlatilag pár méterre. De akárhány térképet néztünk mind azt mutatta hogy egy metróval elérhető a part. Mivel kételkedtünk benne ezért az első partközeli településnél leszálltunk, ez Whitley Bay volt. A metró ugyanis Newcastle-ben a föld alatt metróként funkcionál majd a városon kivül már a felszinen mint vonat megy tovább, kb mint nálunk a HÉV.
Whitley Bay pont olyan volt mint amilyennek elképzeltem, leszálltunk a vonatról és egy egyenes út vezetett a partra közvetlen az állomással szemben. Szűk kis utca, picike házak egybeépülve, mind ugyan olyan, kicsi üzletekkel tarkitva. És az egészhez hozzá jött a viz friss illata amit a hűvös szél hozott a part felől. Egyébként az angolok tényleg nem igazán fázósak, bent a városban is rengetegen voltak rövidnadrágban, pólóban, a babákon nem divat a zokni és/vagy cipő, a sapka se nagyon. Nem is beszélve a péntek este az utcákat elárasztó fiatalokról - a lányok egy szál vékony ruciban, szandálban... De itt a parton olyat láttunk hogy tátva maradt a szánk, a lenti képen egy kislány játszik az apukájával, egy kis térdig érő nadrág és póló volt rajta, ki-be szaladgált a vizbe is, természetesen cipő nélkül. Láthatóan élvezte szóval megedződhetett az évek során, nekik ez a természetes, mi meg majd megfagytunk.
Összességében nem bántam meg hogy hármasban vágtunk neki a nagy útnak, nem mondom voltak kemény helyzetek, de ez bárhol előfordulhatna, néha a helyi Spar-ba is nehéz eljutnunk. Szerintem sokat tanultunk az út során, nem csak azt hogy hogyan lehet lekötni egy 1 év alatti gyereket hosszú távon hanem egymásról is, hogy hogyan oldunk meg váratlan helyzeteket. Nem mellesleg nagyon örülök hogy az első repülős élményem megoszthattam a kislányommal még ha ő ebből nem is fog emlékezni semmire :)
Ti nekivágtatok volna ennek az útnak?
