Nem is tudom hol kezdjem...talán ott, hogy bár sokan ajánlottátok nekem ezt a könyvet olvasásra, magamtól talán sosem vettem volna kézbe. Egyrészt életrajzi művet sosem olvastam még, és nem is igazán vonzott ez a műfaj, elképzelni sem tudtam milyen lehet valakinek az életét könyvben olvasni. Másrészt tartottam tőle hogy túl sok politikai érintettsége van a műnek, és engem nem igazán érdekel ez a téma. Szerencsére párom meglepett ezzel a könyvvel, igazán bánhattam volna, ha kimarad az olvasólistámról.
Valakinek az életéről olvasni kicsit olyan "izé" nekem, mert lehet hogy túl száraz az egész, ledarálja az itt tanultam, ebbe szerettem bele, ott dolgoztam kötelező elemeket és a maximális izgalom hogy megbüntették gyorshajtásért. Vagy lehet hogy túl extra az élete és ki sem látszik a menő dolgokból, 5 diploma könnyedén, rengeteg utazás, siker mindenhol, ami persze szuper, de mindenképp irigységre adhat okot. Ezzel szemben van ez a nő, aki Amerika első számú színesbőrű first lady-je és tulajdonképpen olyan átlagos ámde irigylésre méltó az egész élete, hogy csak na! Nem fogok most sem olvasónaplót írni, inkább kiemelek belőle tanulságos, hétköznapi és kedvenc részeket.
Hétköznapi
A könyv a gyermekkoránál kezdődik, olvashatunk a családjáról, annak hátteréről, az Amerikában eléggé jelen lévő rasszizmusról, a gyermekként megélt félelmeiről és az édesanyjához fűződő igen erős, szerető és támogató kötelékről. A családjának pont ugyan azokkal a problémákkal kellett megküzdenie, mint mondjuk itthon egy átlagos magyar családnak. A családfő betegsége és ezzel kapcsolatos nemtörődömsége, a kiszolgáltatottság, a taníttatási dilemmák mind részesei lehetnének akármelyikünk életének. Több olyan momentum is van az életében ami az én életemben is pont ugyan így jelen volt. A legkedvesebb "közös emlékünk", mikor apa régi autójába beültünk és csak mentünk, igazából semerre, céltalanul, csak egy fagyiért, mert másra nem tellett, és nekünk ez volt a vakáció. Vagy az idősebb fiútestvér védőszárnya, akire bármikor bármiben lehet számítani. Rengeteg olyan élethelyzet van az életrajzában, amivel könnyű azonosulni, és így nagyon olvasmányos, könnyen befogadható lesz az egész sztori. Azt hihetnénk, hogy az Obamával közös életét áthatja egy rózsaszín köd, hogy náluk minden cukormázból van, pedig nem. Őszintén ír a kapcsolatuk kezdetén benne felmerülő ellenállásról, arról hogy az ő házasságukban is volt mélypont, ahol még tanácsadó segítségét is igénybe vették, és hogy a gyermekvállalás sem ment gördülékenyen nekik. Természetesen mesél a kampányról is, hogy milyen áldozatokat kellett meghoznia azért, hogy a férjéből politikus majd pedig államfő lehessen. Szinte teljesen feladta magát ezért, a férjéért, mert hitt benne és támogatni akarta, majd pedig, mikor a férje elérte a célját, sikerült újra felépítenie önmagát is.
Tanulságos
Számomra nagyon becsülendő volt számos "kedvezőtlen" dologhoz való hozzáállása. A rengeteg nehéz helyzet, mikor nemcsak feketeként, hanem nőként is hátrányos megkülönböztetés érte, és mégis könnyedén sikerült kezelnie ezeket. Vagy mikor Obamával csak a hétvégéik voltak közösek, mégis együtt voltak, együtt maradtak, szerették egymást és a közös jövőre koncentráltak. És persze az a rengeteg lemondás, amit meg tudott tenni a férje karrierjéért, szintén nagyon becsülendő és elgondolkodtató volt számomra. Sajnos hajlamos vagyok a legkisebb lemondást is néha tragédiaként felfogni, ami tudom hogy nem jó hozzáállás, és nem előremutató, de talán a következő ilyen helyzetben eszembe fog jutni hogy bizony van akinek ennél ezerszer nagyobb áldozatot is meg kell hozni a közös cél érdekében. Egyébként ezt szerettem igazán ebben a könyvben, hogy hétköznapi szituációkra ad csodálatos megoldási lehetőségeket, ihletet a jobb gondolkodásra, hogy néha máshogy is hozzá lehet állni dolgokhoz.
Kedvenc
A hétköznapi történetek és az őszinteség volt ami leginkább tetszett a könyvben. Nagyon becsülöm benne, hogy firs lady-ként bár lemondott a saját karrierről, mégis megtalálta a saját útját, ami a politika mellett haladt, hiszen elszakadni tőle nem tudott soha, semmilyen téren. Érdekes volt olvasni, hogy a média és egyéb kívülálló személyek milyen aprólékosan bele tudtak kötni tényleg mindenbe ami vele/velük kapcsolatos volt, kezdve a ruházkodásával vagy épp a gyerekek szabadidejével kapcsolatosan. Ami nekünk hétköznapi embereknek csak egy ártatlan cselekedet, ott az ő világukban egy csámcsognivaló bulvárcikk lenne. Ez valahol megdöbbentő azért. Nagyon tetszett az is a könyvben hogy őszintén mesélt benne a családi kapcsolataikról. Hogy az Obama nagymama milyen fontos volt nekik, hogy mennyire igyekeztek a gyermekeiket hétköznapi módon kezelni és nevelni, és furcsa volt olvasni hogy például egy olyan szokványos történés, hogy megnézzék a gyerekek előadását, mekkora szervezést és felhajtást vont maga után. Természetesen a legjobb részek közt volt az is, mikor a Fehér Házban véghezvitt projektjeiről írt, azt tudtam róla hogy nem volt az a kanapén ülő First Lady, de nem gondoltam hogy tényleg ennyi mindent vitt véghez, ilyen sok nemes ügy mellé oda tudott állni, összhangban mindezt a férje politikai nézeteivel és előrehaladásával.
Érdekes olvasmány volt tehát számomra ez a könyv, minden tekintetben egy más világot mutat be, de soha nem "feladósan vagy lemondóan" hanem mindig bizakodva és pozitív hozzáállással. Érdekes volt belelátni egy kicsit a politikai életbe, vagyis inkább ami mögötte van, hogy mekkora csapat együttműködése szükséges egy sikeres kampányhoz, vagy magához az ország irányításához. Meg persze azt is jó tudni, hogy a nagy emberek sem tökéletesek ;)
Ti olvastátok már ezt a könyvet? Tetszett?
Anett
.png)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése