2017. április 12., szerda

Hurrá, négyen lettünk! | Személyes


Nem is tudom hol kezdjem, elég nagy érzelmi hullámvasút volt ez az elmúlt két hét, sőt, mondhatjuk hogy az elmúlt négy hét, hiszen két hete van velünk kb Fanni, de már előtte két héttel intenziven készültünk az érkezésére.

36 hetes voltam Fannival mikor az orvosom azt mondta az egyik rutin találkozásunk alkalmával hogy ilyen méhszáj értékekkel már meg is tudná inditani a szülést, ha a 40. hét környékén járnék, vagyis jó lenne ha pihennék, feküdnöm ugyan nem kellett, de a séta és mindenféle emelgetések kizárva. Igy a szülés előtt két héttel már boltban sem voltam egy kiló kenyérét és még a környékbeli sétákról is le kellett mondanunk. Emellett pedig minden nap tiszta ideg voltam hogy most akkor mi lesz, bármelyik nap megindulhat? De nagyon korai még...és mi lesz Szofival, mire a nagymama felér Budapestre az minimum két óra, vagyis feltételezhetően egyedül kell bemennem szülni...bevallom ettől féltem leginkább. Aztán ott volt még a március 15.-i hétvége amin az orvosom külföldre utazott, akkor meg azon paráztam...Szóval elég stresszes volt az utolsó két hetem. Végül úgy beszéltük meg hogy a harmadik NST vizsgálatra be kellett mennem a kórházba, március 24-én 19 órára, mert ha tovább "romlik" a helyzet akkor ott is kell maradnom. És végül igy is lett. Bejött a vizsgálatra a szülésznőm is és persze a párom is, szerencsére volt egy olyan rossz előérzetünk hogy ebből maradás lesz pénteken, igy anyósom feljött délután vigyázni Szofira :) Mikor a doki közölte hogy meginditaná a szülést átbeszéltük igy négyen hogy miért lenne ez célszerű most, párom leszaladt a kocsiba a cuccaimért (készültünk) és belevágtunk.

Bevallom kettős érzések voltak bennem az inditott szüléssel kapcsolatban. Egyrészt szerettem volna a természetre bizni és ameddig lehet bent tartani Fannit. Másrészt eléggé "ideális" volt az időzités, mert nem kell kapkodni hogy ki/hogyan vigyázzon Szofira és én hogy jutok be a kórházba, mert ezek mind el voltak rendezve, ráadásul a szülésznőm is pont szabadnapos volt, vagyis egész végig csak velem tudott foglalkozni. Szóval némi rossz érzéssel ugyan de "belevágtunk", burokrepesztéssel inditotta az orvosom, amiről persze előre olvastam jót és rosszat is... Nem fogok mindent részletesen leirni, de hátha jól jön még valakinek egy kis tapasztalat másoktól ebben az ügyben, szóval, a burokrepesztés maga tényleg nem fáj, csak ne nézd meg a "kötőtűt" amivel csinálják :) egy pukkanás az egész és folyik a magzatviz, ha meg nem akkor a doki kicsit rásegit a kezével egy kis pocakmasszázzsal - ez utóbbi viszont nem valami kellemes. Ez után jön a várakozás, a dokim fél órát adott hogy maguktól meginduljanak a fájások, különben rá kellett volna segiteni gyógyszeresen, de kb 5 perc múlva már éreztem valamit.

Maga a szülés teljesen más volt mint Szofival. Rövidebb de sokkal fájdalmasabb. Nem kaptam érzéstelenitőt és semmilyen infúziót sem, se katétert szóval szabadon mozogtam a szobában. Volt bent bordásfal, meg kötél és az a nagy labda is, sőt, mivel üres volt a szülőszoba mondta a szülésznőm hogy kimehetünk zuhanyozni is vajúdás közben vagy befekhetek a kádba. Bevallom ezek nekem nem bejövős alternativák voltak, viszont a mászkálás nagyon jót tett a vajúdásnak is (éljen a gravitáció) és a bordásfal hatékony fájdalom levezető volt. Az orvosom fél óránként jött be megnézni hogy állunk, a szülésznőm végig bent volt és párom is. Amikor azt mondta a doki hogy a következő már tolófájás lesz, fel kéne feküdni az ágyra, akkor azért rendesen beparáztam, minden erőm elhagyott. Az első pár próbálkozás teljes kudarc volt, hiába biztattak úgy éreztem nem megy. Végül most is segitenie kellett a dokinak egy kis külső nyomással de messze nem úgy és olyan erővel ahogy azt Szofinál tették, azért jó tudni igy utólag hogy lehet ezt másképp is, finoman és emberségesen. Végül kb 4 órás vajúdás után, szombaton 0:08 perckor megszületett Fanni. Egy kis gátmetszésre végül igy is szükség lett, de pikk-pakk összevarrta ráadásul még fájdalomcsillapitó szurit is kaptam hozzá, érdekes itt ezt is lehetett.. Azért ezek a dolgok igy utólag pluszban szarul esnek...Na mindegy. Ez után egy órán keresztül hármasban hagytak minket, a szülésznőm segitett mellre tenni Fannit, aki egész ügyesen aktivizálta is magát. Párom egyébként nagyon "felbátorodott" igy a második szülésre, segitett nyomni is és többször meg is nézte "hogy halad" a dolog, igy elég hamar megtudtam hogy rengeteg haja lesz Fanninak :) a dokim néha rá is szólt közben (érdekes erre emlékszem) hogy óvatosan kukucskáljon mert volt olyan kismamája akinél erre ráment a házasság (vagyis előbb a házasélet aztán a házasság, értitek...na...)

A kórházi napok vegyesen teltek, voltak jó és rossz dolgok is. Szerencsém volt mert volt szabad ágy a nemfizetős kétágyas szobában igy oda kerültem. A már ott levő anyuka is nagyon aranyos volt, jókat beszélgettünk és az őt követő anyuka is jófej volt, jól kibeszéltük a problémáinkat :) Összességében a gyermekágy itt sokkal jobb volt, például az nagy segitség volt hogy a kaját behozták a szobába és nem az volt hogy valahova a szomszéd folyosóra kirakják halomba 'oszt vegye el mindenki magának. Szóval egész nap a szobában feküdtem és rágyúrtuk a tejtermelésre :) Amitől még féltem az az volt hogy mi lesz ha bejönnek látogatni apa és Szofi, hogy fogadja majd hogy én nem mehetek haza. Nos, ugye szombaton délután már bejöhettek megnézni minket (hajnalban még a csecsemősöknél volt Fanni de reggel 6-kor megkaptam), igy a mamával együtt hármasban jöttek. Szofi teljesen izgatott lett Fanni látványától, ütögette az üveget (a kis kórházi kocsit) és mondta neki hogy induljunk :) aztán teljesen érdektelenné vált számára és inkább rohangálni kezdett. Vasárnap megint jól viselkedett, bejöhettek a szobába mivel a lakótársam férje is bent volt, nem volt semmi gond, beszélgettünk kajáltunk aztán hazamentek. Viszont hétfőn...sajnos nekem is szar estém volt mert Fanni egész este fent volt és már éhes volt, nekem meg volt szerencsém pár nem túl kedves csecsemőssel megismerkedni hajnalban, szóval rossz passzban voltam én is, de Szofi is, és olyan hisztit levágott hogy csak na. Az egy gyors látogatás volt...másnap viszont már mehettem haza, igaz fél napot vártam mire kadták a papiromat de mindegy, ezt szerencsére jól viselte a kisasszony és itthon is egész jól alakultak a dolgok. Legalább is eddig :) de erről majd még valószinűleg irni fogok!

Az első két hétben itthon volt velünk párom, ő az egyetlen segitségem, ezen a héten viszont már visszament dolgozni. Igyekszik ugyan korábban hazajönni de 18 óránál előbb ez esélytelen, igy a nap kvázi teljes részét egyedül kell végigcsinálnom. Szofi teljesen jól viseli hogy itt van Fanni is, sőt, mindenben részt akar venni, igy inkább ebben szokott a probléma lenni. Például hogy vele fürdene a kiskádban...ennek köszönhetően az eddigi hosszas, nyugis, nevetgélős fürdetéseink átcsaptak tortúrába, veszekedésbe, lassan talán elfogadja vagy megérti hogy ha Fanni nagyobb lesz akkor betesszük mellé a nagykádba, de ettől függetlenül a fürdetés elejétől-végéig egy borzalom lett. Viszont krémezésben nagy segitség, meg is fésülgeti a babahajkefével, tisztitja az orrszi-porszit, kidobja a használt pelust és kb mindent megcsinál amire megkérem Fannival kapcsolatban. De az összeszokásról, a hétköznapokról és a napi rutin kialakitásáról illetve a sok-sok újdonságról még a későbbiekben irni fogok. Rengeteg mindenről tudnék még mesélni de azért nem akarom "túladagolni" sem a dolgot, igy ha van valami konkrét dolog amire kiváncsiak vagytok irjátok meg nyugodtan.

Köszönöm a sok kedves hozzászólást és gratulációt amit Facebook-on illetve Instagramon irtatok, nagyon jól esett!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
 

Beautycrumbs Copyright © 2011 -- Template created by Beautycrumbs -- Powered by Blogger