2017. január 4., szerda

3+1 biztos jel arra hogy Szuperanya vagy!


Igy az ünnepek elmúltával én mindig "önvizsgálatot" tartok, hogy milyen lett ez az év, mi az amiben fejlődtem, mit tettek hozzám a napok, illetve mit vettek el. Sosem gondoltam magam tökéletesnek, de be kell valljam néha az internetnek hála - meg néha az ismeretlen kedveskedőknek is - hajlamos vagyok még annál is rosszabb embernek/nőnek/anyának (és persze bloggernek) képzelni magam mint amilyen valójában vagyok.

Mivel az anyai rész üt leginkább sziven, mert őszintén nem érdekel hogy nem én vagyok a legjobb, legsikeresebb ember/blogger, de azért be kell vallanom nem lenne rossz legalább egy icipicit a tökéletes anya szerepéhez közel kerülnöm. Nos, ez idén biztosan nem sikerült, több sebből vérzik a dolog, de szerencse hogy itt van nekem az internet meg az utca népe és azért sikerült képbe kerülni hogy milyen is egy "szuperanya". Igen, ezeket mind megkaptam valamilyen formában, természetesen nem mindet a szemem közé, volt amiről hallottam hogy mások megkapták, volt amiről meg a netes fórumokban olvastam. Szóval lehet hogy néhol túl kritikusan, szarkasztikusan vagy keményen fogalmaztam vegyétek úgy hogy ez csak egy nagy összegyúrt része az egésznek.

1. A természetes szülés, anyatejes táplálás üdvözitője
Te szuperanya vagy ha természetesen szültél, de még szuperebb ha érzéstelenités nélkül (lehetőleg minimum 24 órát vajúdva, mert aki első gyereknél nem vajúdik ennyit azt nem nevezzük szülésnek), és persze gátvédelemmel, mert fő a természetesség. Neked meg sem kottyant a fájdalom, sőt, igazi katartktikus, földön túli élmény volt az egész folyamat - igen, a beöntés is! - de a legszuperebbek hazavitték a méhlepényt és minimum elültették. Hmm? Persze hangoztatod hogy a császár is szülés, sőt szerinted az örökbefogadás is egyfajta szülés, hiszen "szülő" születik, egy család, de azért ha találkozol egy olyan emberrel akinek ez az egész nem jelentett valami nagyon nagy "örömet" - mint ÉN - sőt, a szülés gondolata sem tölti el földöntúli boldogsággal és netalántán még a fájdalomra is emlékszik, akkor egy sanda fejbiccentéssel elintézed, persze a háta mögött némi kibeszéléssel. Persze neked a tejed is azonnal beindult, sőt az előtejből is fejtél már a szülés előtt igy pluszban hűtőt is vennetek kellett, a mellszivót hirből sem ismered, vagyis de, mert találkoztál egy olyannal mint ÉN, és az mesélt róla. Meg a fájdalomról, ami ezzel jár(hat).

2. A nagykönyv szerinti gyerek
Te szuperanya vagy hisz a gyermeked már a kórházban is "eszik-alszik" üzemmódban működött és őszintén nem érted hogy másnak hogyhogy nincs ideje naponta főzni, szépitkezni, bevásárolni, kertet rendezni, a hobbijával foglalkozni, (ja és persze dolgozni) mikor egy kisbaba 3 óránként eszik, közte meg alszik, és ezt minimum 3 hónapig műveli. Persze este is csak egyszer kel enni, sosem fáj a hasa és bármilyen betegség elkerüli hisz anyatejes!!! (lásd 1-es pont) és mint tudjuk az anyatej az égvilágon mindenre jó, de tényleg, még a reggeli kávédba is. Neked sosem kell olyanon gondolkodnod hogy kell-e vizet adni a gyereknek, ilyen hülye kérdéseket is csak olyanoktól hallasz mint ÉN, akinek volt hogy 5 percet aludt az újszülöttje és volt hogy 5 órát. Kiszáradt? Szomjas lenne? Vagy még éhes? Nálad ezek nem kérdések. Természetesen a hozzátáplálás is ment mint a karikacsapás, minden új iz elsőre pipa, csakis frissen, egyenesen az őstermelőtől, nulla vegyszer, nulla bolti kaja, csak tiszta, természetes izek.

3. A gyermeked az előirtaknak megfelelően fejlődik
Hát persze, mert Te foglalkozol vele rendesen. Neked nem kell sosem izgulni a státuszok előtt, vagy a védőnői látogatáskor, hiszen gyermeked már egy hetesen tartja a fejét, aztán szépen át is fordul - mindkét irányba, ahogy elő van irva. Megtanul szépen egyedül felülni, nem erőlteted és nem ülteted, még az öledben is csak fektetve tartod, nehogy véletlen...Aztán szépen elkezd mászni, felállni, mindezt egyedül és rendkivül ügyesen. Neked sosem kell az esés közben elharapott vérző gyermeki szájat törölgetned, vagy a puklikat jegelni a fejen és a térdeken, hiszen Te mindig ott vagy mellette védőszárnyként, nem úgy mint ÉN, aki hagyta szabadon próbálkozni és igen, esni is. Aztán gyermeked szépen elkezd önállóan enni, szigorúan kanállal és jobb kézzel, hiszen ez a normális. Csak semmi maszatolás, kézzel turkálás, földről evés. Persze beszélni is hamar elkezd hiszen Te foglalkozol vele rendesen, olvasol neki meg beszélsz hozzá (???? mert más szerinted kukaként ül otthon a gyereke mellett biztosan) és el vagy képedve ha jön egy olyan anya mint ÉN aki "bevallja" hogy néha megy néha a TV, vagy épp a Youtube a gyereknek. Persze ha viccesen megjegyzem hogy milyen édesen énekli gyermeked a Jonalut vagy a Peppa Malacot akkor szabadkozol hogy csak MP3-ban hallotta és az is csak a szomszéd gyerekétől (itt csúnyán nézel rám) hallatszott át.

4. Gyerekkel is szabadon
Sosem értetted miért "korlátoz" egyeseket a gyermek, Ti ugyan úgy élitek az életeteket mint gyerek előtt. Férjeddel (hisz ki a fene szül házasság nélkül gyereket?) ugyan úgy eljártok barátokhoz, meg kirándulni és a házasságotok is pont ugyan olyan mint a gyerek születése előtt, hiszen a tiéddel bárhová el lehet menni, bárhová be lehet ülni még egy három fogásos ebédre is sőt egy Imax filmet is simán végigalszik mellettetek, idegen helyen meg simán eljátszik órákig azzal az egy árva plüssel amit magatokkal vittetek. Te továbbra is tudsz napi 4 órában dolgozni, barátnőzni, eljárni tornázni meg persze fodrászhoz, valamint a napi otthoni teendők is lazán mennek. Sosem jutott eszedbe a bölcsi gondolata, de még csak a családi napközié sem, hisz nem akarod Te lepasszolni másnak a gyereked, nem azért szülted. Igaz hogy anyukád hetente kétszer jön vigyázni rá (és a házimunkába is besegit, khm...) a tesód is beugrik rendszeresen, valamint anyósodra és barátnődre meg a szomszéd nénire is bármikor ott tudod hagyni játszani (!!!) és nem felvigyázni. Számodra felfoghatatlan hogy vannak olyan anyák mint ÉN, aki bár nem dolgozik (mert biztosan lusta) de mégis elgondolkodott már minimum a családi napközin egy-egy nehezebb napján, sőt a legnehezebb napokon még munkába is visszamenne egy kis "kikapcsolódás" gyanánt.

Persze a listát lehetne folytatni szinte a végtelenségig mert ahogy nő a gyerek úgy szembesülök egyre különfélébb problémákkal és ehhez kapcsolódó elvárásokkal, de jelenleg még itt tartunk. Kicsit félek mondjuk az ovis időszaktól mikor ténylegesen elkezdődik a méricskélés - mert bár nem törvényszerű hogy lesz ilyen, de azért le merném fogadni hogy fogok hallani pár "az enyém már egy évesen szépen rajzolt" kedves megjegyzéseket. Tudom, el kell engedni a fülem mellett, és el is szoktam, soha senkivel nem mentem bele ilyen jellegű szócsatákba, mert amúgy élőben nem is tudom mit tudnék arra mondani hogy most az én gyerekem leginkább bal kézzel rajzol, hát ez van, nem hinném hogy ez magyarázatot igényelne. De itt és most jól esett egy kicsit kiirni magamból még ha néhol eléggé túlzó is lett a megfogalmazás talán.

3 megjegyzés:

Csilla írta...

Imádtam ezt a bejegyzest✌��️

Margó Sántha-Szűcs írta...

Nincs ebbe túlzás Anett, ez így van ahogy leírtad...eszméletlen sok Anyuka érzi ezt át nap mint nap, mert ma divat lett ügyet csinálni mindabból amiket te is kiemeltél.

Calo(z) írta...

Oh, szerintem még elég lightosan írtad le. Nekem a nehezebb napokon az is eszembe jut, hogy úgy kellene visszaválaszolni ennek a sok jóhiszemű megmondóembernek, ahogy ők beszélnek velem. Szerintem fel se fogják sokan, hogy mennyire bántóak ezek a dolgok.

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
 

Beautycrumbs Copyright © 2011 -- Template created by Beautycrumbs -- Powered by Blogger