Időbeosztás és munkamegosztás anyaként? | #momlife

Sokan úgy gondolják hogy egy anyának, aki az ideje nagy részében otthon van, annak minek időbeosztás. Régen, mielőtt anya lettem talán még én is igy gondoltam. De aztán teltek az évek, jöttek a "szürke" hétköznapok, lett két gyermekünk és be kellett látnom hogy igenis szükségem (szükségünk) van időbeosztásra. Munkamegosztásra pedig végképp!

Nem kertelek, nyilvánvaló hogy a házimunka zöme rám marad, hiszen azért mégiscsak én vagyok otthon, apa dolgozik, nem lenne reális elvárni tőle hogy például hazaérkezés után álljon már neki mosni, mosogatni meg ablakot pucolni. A napjainkat is jórészt én alakitom , hiszem én látom hogy épp mire vágynak a gyerekek, vagy mit igényelne az otthonunk rendrakás terén és hogy a rövid hétvégéinket is hasznosan töltsük, változatosan - na ez sem egyszerű. Engem mindig érdekelt más családok működése - főleg azoké persze amik kivülről nagyon csillognak - igy gondoltam hasznos lehet számotokra ha összefoglalom néhány pontban hogy nálunk hogy is zajlik egy hétköznap vagy épp hétvége megtervezése és hogyan osztozunk a családunk körüli teendőkön.

MUNKAMEGOSZTÁS

1. Szervezés és ügyintézés

Nem tudom más hogy van vele de én utálok ügyeket intézni. Mégis sajnos rám marad az esetek 90%-ában, hiszen apa egész nap az irodában, megbeszélésről megbeszélésre rohangál, meg egész nap amúgy is telefonál munkaügyben. Igy ha valamit el kell intézni, meg kell szervezni akkor az az én feladatom. Ilyen például a nyaralás leszervezése, a hova menjünk, mikor menjünk, mit vigyünk kérdése. De én intéztem a teraszunk felújitását is, a redőnyök és a napellenző javitását, de a vicces kedvű cirkó miatt is az én hangom cseng ismerősen az ügyfélszolgálatos hölgynek. Ezek esetében nekem kellett szakembert találni, leegyeztetni velük a munkát és persze itthon lenni,átvenni az elkészült művet. Van két terület ami mégis az övé lett, az egyik az autó, egyrészt az ő nevén van igy neki egyszerűbb ezzel intézkednie, másrészt én a két gyerekkel nehezen vinném el vizsgáztatni mondjuk.... A másik ilyen terület az óvoda, akiket én nem szivesen hivok fel mert egyszer elég undok volt velem a vezető (vagy nem tudom pontosan ki volt a vonal másik végén) igy ha nem muszáj akkor őket kihagyom. Szerencsére ez a két dolog azért nem annyira rendszeresen igényel telefonálgatást. Nyilván a gyerekeket is én viszem a dokihoz, védőnőhöz - bár eleinte mikor Fanni kicsi volt nem mertem bevállalni és akkor együtt mentünk.

2. Házimunka

Mint fentebb már irtam a java az enyém, nincs is ezzel bajom, viszont van néhány olyan terület amiben segitenie kell. Nagyon szerencsés vagyok, mert szinte kérnem sem kell semmit, tényleg bármiben besegít, hétvégén takarit ha kell, szóval tényleg szerencsés vagyok.

Amiben segitség kell az néha a napi bevásárlás - tudom, ez most furán hangzik - de biztos veletek is előfordult már olyan például hogy hazaérkezvén a boltból észrevettétek hogy kimaradt valami. Na, velem ilyen rendszeresen van. Vagy például megvan minden a holnapi főzéshez de bekattan valami és mást akarok inkább de persze a boltba lusta vagyok elmenni, akkor ő hazafele beugrik és bevásárol. Vagy egy másik példa, neki hazafelé a városban útba esik egy kis pékség ahol isteni a pékáru, szóval a kenyeret meg a kiflit van hogy onnan hozza haza nekünk. A másik amiben segitenie kell azok a nagyon házimunkák, ahol neki a gyermekfelügyelet a fő feladata, mert egyrészt nekem se fér bele mindig minden az alvásidőbe, másrészt meg zavaró úgy vegyszerekkel dolgozni hogy a két gyerek ott ugrál a lábad alatt.

Ezeken kivül van pár dolog amit mindig rábizok, mert én utálom, ilyen a lefolyótisztitás... kapálás.... növényeink tetűirtása.... csupa szuper tevékenység!

3. Gyerekek

Aki gyerekkel/gyerekekkel van otthon az néha úgy érezheti hogy minden napja egyforma, sosincs vége az otthoni teendőknek és egész nap "csak" gyerekfelvigyáz. Pedig nyilván nem igy van, de tud ez fárasztó munka is lenni mit kell tagadni, igy bizony van hogy délután 5-kor már percenként az órát lesem hogy mikor jön apa, az egyszemélyes felmentősereg! Mikor hazaért és akklimatizálódott (értsd: a két gyerek legalább azt hagyta neki hogy nyugton levegye a cipőjét) onnantól besegit a gyerekek körüli teendőkben is. Játszik, vacsorát oszt és a fürdetést és altatást is együtt csináljuk. Ha nagyon húzós volt a napunk akkor még az is lehet hogy én közben elvonulok csendes magányomban... De vannak például olyan dolgok is, amiket kifejezetten ő akart a gyerekekkel kapcsolatban. Ilyen a motorozásra, biciklizésre tanitás is, ő tanitotta meg Szofit pár hete kitámasztó kerék nélkül is biciklizni és Fannit is elinditotta már a motorozás útján.

IDŐBEOSZTÁS

1. A hétköznapok

Volt mikor "alárendeltem" mindent a két gyereknek, a házimunka ráér alapon, meg én is ráérek....De hosszú távon ez nem volt célravezető. Ezért ha tetszik ha nem, a napjainkat meg szoktam előre tervezni. Például: délelőtt házimunka van, nem szeretem ha minden a röpke alvásidőre meg a hétvégére marad. Egyrészt alvásidőben én is pihenek, azt az időt magamra és a hobbimra forditom. Hétvégén meg inkább családi programot tervezek, mintsem a porszivóhoz kössem magam. Tehát hétköznap délelőtt haladok a házimunkával, jórészt ezt is beosztottam egyébként. Nem akarom egy nap alatt rendbevágni az egész házat mert úgyse menne. Mosni mindig kora reggel szoktam, amint vége a reggeli osztásnak már inditom is a gépet, igy ez hamar lemegy, közben egy kis porszivózás, rendrakás, portörlés, ilyesmik beleférnek. Főzni minden másnap szoktam, nekem ez egy "tortúra" ha szabad ilyet mondani, mert mindkét gyermekem aktivan részt venne benne...igy minden kétszer annyi ideig tart és duplán veszélyes. Amelyik nap pedig nem főzök, aznap délelőtt - ilyen melegben jó korán - elmegyünk játszóterezni, biciklizni, plázázni (igen, Szofi imádja a buszozás miatt, meg mert bekönyörgi magát a játékboltba...). Szóval valahogy igy sikerült megtalálnom a hétköznapokban az egyensúlyt, ami jó nekem, mert a házimunkával is tudok haladni, jó a család szempontjából is, főzés szempontjából is, és valahol a gyerekeknek is szerintem mert legalább hozzászoknak ahhoz, hogy az életben vannak muszáj dolgok is.

2. A hétvégék

Mivel mindkettőnk családja vidéken él, igy javarészt mi szoktunk "lemenni" látogatni a nagyszülőket. Nem tudom kinél hogy van ez, de nálunk anyukám annak örülne leginkább ha minden héten mennénk. Ami fizikailag képtelenség egyszerűen... Egyrészt a másik nagyszülők is akkor joggal mondanák hogy hozzájuk is menjünk minden héten, másrészt akkor mikor fogunk mi négyesben bármit csinálni? Ott a kert is, jó lenne programokra is eljárni, meg csak úgy otthon lenni és játszani. Ezért azt vezettük be hogy egyik héten az én szüleimhez, másik héten párom szüleihez megyünk, a harmadik hét végén meg otthon maradunk és az a két nap csak a miénk. Ekkor ha valakinek kedve támad jönni hozzánk látogatni akkor arról persze lehet szó, de mi nem családlátogatunk. Hát nem mondom hogy könnyű volt ezt bevezetni, meg mindig akad valami olyan alkalom ami miatt ez megborul (például születésnap vagy valami családi esemény) de nálunk ez működik és szeretjük.

3. Az énidőm

Bevallom nagyon nehéz mostanság minőségi énidőt teremteni magamnak. Persze, van hogy este elvonulok és befekszem egy kád forró vizbe mig apa elvan a gyerekekkel. Vagy egy csendes zugban előveszem a gépem és a bloggal foglalkozom. De ezek annyira rövid dolgok, fél órák, maximum egy óra, ami úgy érzem mostanság hogy nagyon kevés. Nem beszélve arról, hogy minden ilyen "saját idő" elvesz a mi "közös időnkből", amikor mi négyen, családként létezhetnénk, akár csak úgy, akár valamilyen programban. Hiszen logikus hogy ezekben a percekben én "pihenek" ugyan, de a párom kvázi második műszakként a gyerekre vigyáz (ami egyáltalán nem abból áll hogy ülnek szótlanul és rajzolgatnak...). Tudom, hogy hétköznap az egész napos munkától fáradt, ilyenkor nem is szoktam rá háritani kizárólagosan semmilyen dolgot, hétvégén is azért csak módjával. Hiszen neki is jár az énidő, ami nála sem csak abból állhat hogy a gyerekekkel biciklizik, hanem egy kicsit a saját dolgaira is kell időt szakitania. Próbálom megtalálni az egyensúlyt az énidő és a miidő között, és nem kivonni magam a családi életből amint lehet és alkalom van rá. Nyilván az lenne a jó ha lenne valaki aki segit nekünk a gyerekek körül és átveszi őket akár csak egy-két órára és mi kettesben is tudnánk minőségi időt együtt tölteni.

Ti hogyan osztjátok be az időtöket anyaként?

Anett