#lifeupdate | Személyes

Ma van 1 hónapja hogy beköltöztünk! Épp jókor jutott eszembe hogy összegezzem kicsit a gondolataimat és néhányat itt "papirra vessek", hogy milyen volt az első pár nap, mit tanultunk és hogy érezzük itt magunkat.

Nem is tudom hol kezdjem...annyi minden van amiről irnék, annyi minden más itt mint ami eddig volt, akár a szüleimnél töltött pár hétre vagy a kis panelra gondolok. De akkor kezdjük talán itt. Talán mondanom sem kell hogy egy picike lakásban nagyon "kényelmes" az élet. Egy picit kell csak takaritani, picit kell csak rendet rakni, és én ezt nagyon megszoktam. Rettentően kényelmes volt ilyen szempontból az eddigi életünk, persze más szempontból meg nem :) De itt minden házimunkából jóóóóval több van, és a kertkapcsolatos nappalinak köszönhetően a takaritásból meg főleg. Kb az első héten már tudtam miért mondta azt az előttünk itt lakó család női tagja (egyetlen...szegényke...) hogy minden nap porszivóz, nyugodtan jöjjünk be cipővel, bármerre a házban. Igen, be kellett látnom hogy egyelőre nekem is ehhez kell alkalmazkodnom, ugyanis Szofinak hiába mondom hogy vegye le vagy legalább törölje meg a lábát mielőtt bejön....ami igazából úgy néz ki hogy ki-be rohangál...szóval esélytelen. Szóval kb minden napra ad munkát a porszivónak és ezzel egyidőben lemondtunk a kinézett szőnyegről is, mert kár lenne ide.

A rohangálásról...Szofi mesterfokon űzi és mivel van is hely hozzá igy maximálisan ki is használja. Természetesen egész nap kint lenne a friss levegőn, ami persze jó, de az első pár hét borzasztóan nehéz volt emiatt. Mert nekem pakolnom kellett ezerrel, mindenhol kerülgettük a dobozokat, zsákokat és egyéb cuccokat, bútor kezdeményeket. Meg persze a koszt...mert hát előtte ugyan feljöttünk családilag nagyon-nagyot takaritani de azért még ezt-azt meg kellett csinálni, nem beszélve arról hogy a cuccok kipakolása közben is keletkezett szépen por, illetve a kartonok és hungarocelek szétszedéséből. Ja és persze ha enni akartunk valamit délben akkor főznöm is kellett, szóval kompromisszumos megoldással a délelőtt az "enyém" volt (és van is jelenleg) tehát délelőtt pakoltam, főztem épp mi volt soron, aztán ebéd után alvás délután pedig közös foglalkozás. Nem ment egyszerűen eleinte, nagyon nem. Sőt, néha még most sem...Szofi elég akaratos, képes a ruhámnál fogva rángatni el a tűzhely mellől, vagy épp belém harap... de igyekszem tartani magam/magunkat ahhoz, ha valamit meg kell csinálnom akkor neki türelemmel kell lennie. Egyébként szépen haladunk!

Főleg az altatás terén. Mikor szüleimtől eljöttünk két dolgot terveztem el, az egyik hogy az altatást kicsit könyebbre veszem és véget vetek a hosszú könyörgéseknek. Ez egyébként rendkivül könnyen ment, hihetetlen, de első héten egyik nap pont végeztünk az ebédeléssel és felmentünk kipakolni a mosógépből, Szofi persze egyből rárepült a vegyszeres dobozra (nem volt még hova pakolnom) ezt megelégelve betettem a kiságyába hogy mig kiteregetek nehogy nem figyelek épp és valami baj lesz. Mire végeztem a teregetéssel aludt. Nem mondom hogy nem volt előtte sirás, de kb 2 percnél nem lehetett több. Másnap hasonlóan jártam el, ebéd után irány a kiságy és lám működik. Összesen talán ha kétszer be kellett mennem felvenni ringatni, szuper! Arra figyelek hogy nagyjából azonos időben menjen aludni, kb fél kettő és kettő közt. Tudom hogy ez későn van és az oviban korábban kell majd aludni, de egyrészt ha oviba jár majd akkor nem fél 8-kor kel majd és nem egykor ebédel, ennyi.

A másik amit elterveztem az a szoptatás abbahagyása. Na nem mintha még nagyon szoptattam volna mert már gyakorlatilag nem is volt mit, de este a "szeánszunk" része volt hogy a nagyágyban összebújtunk picit addig apa készitett egy kis tejitalt és azzal el is aludt. Mivel az utóbbi néhány hétben már csak szórakozás volt számára a cici ezért nem meglepő módon nem igazán érdekelte hogy egyszer csak nincs tovább. A négy szoptatás mentes hét alatt egyszer fordult elő hogy öltözés közben meglátta és rájött a "nekem ez kell" érzés de ennyi.

Lépcső, lépcső te csodás! Az első hetekben az is nehéz volt hogy gyakorlatilag egy percre sem hagyhattam egyedül kint, sőt, mivel a legjobb szórakozása a lépcsőn való mászkálás volt ezért fél napokat ültem a lépcsőn és csak másztunk. Kb ötpercenként kaptam szivrohamot mikor a teraszon szaladgált és épphogy megállt a lépcső előtt, és persze csúszkált is. Gyakorlatilag semmilyen játék nem érdekelte se a hinta se a labda se a homokozó, csak és kizárólag a lépcsőn való mászás. A harmadik hétre szépen megtanulta hogy kapaszkodni kell és lassan letenni a lábát, nem rohanni. A múlt héten pedig már egyedül is kiengedtem. Megszokta, már nem játéknak tekinti, nem mászkál rajta, lemegy szépen ha kell neki valami és ennyi. Igazság szerint ez nagy megkönnyebbülés nekem, persze amikor csak lehet kint vagyok vele és figyelem, de néha jó például mikor főzök...hogy egyedül is boldogul. Ha már öt percig csönd van kint akkor pedig kinézek :)

Dobozból bútorba

Mivel gyakorlatilag semmilyen bútorunk nem volt, igy egy ideig dobozokból éltünk. Kivéve a konyha mert az bútorozott, oda egyből elkezdtem bepakolni. A többi helyiségbe pedig lassacskán elkezdtük beszerezni a dolgokat. Szerencsére itt a közelben nyilt egy Mömax áruház, sok szép dolog kapható náluk és több mindenbe beleszerettünk ott, elsőként egy komódba. A bútor csodás, csak ne nekünk kellett volna összerakni. Pedig pár bútort már összeszereltünk....de ezzel három napig küszködtünk. A fotel és a kanapé is innen származik, ezekkel is macera volt. Pedig azt hinné az ember hogy egy fotelra négy lábat felcsavarozni nem ördöngösség, de második nekifutásra inkább elmentünk és vettünk hozzá egy csavarozó- fúró izébizé akármicsodát, tudjátok, ami becsavarja amit kell. A fotel hagyján, ott legalább bejelölték hova kell csavarni, igaz hogy miután mi előfúrtuk és egy fúrószárat bele is törtünk még akkor se ment be a kijelölt helyre teljesen a csavar - nem gond. De a kanapén még egy árva jelölés se volt csak egy rajz - amit egy ovodás is rajzolhatott volna - hogy a négy sarkára csavarozd be és kész. Szóval jó cuccok vannak a Mömaxban, de lehet hogy bútort ott többet nem veszünk, ráadásul 13.000 Ft volt a házhoz szállitás innen a "szomszédból" mig a Kika-ból ingyen kihozták a szekrényt. Mert azt végül onnan szereztük be és nem is bántuk meg, valamint a függönyöket is, amit sajnos sikerült rosszul lemérnünk ezért a teraszajtónál nem hogy földig ér, de földön fekszik egy része...

Lakva ismerszik meg...

Azért itt sem minden olyan tökéletes, ne gondoljátok, meg amúgy is szerintem mindenhol van olyan dolog ami csak akkor kezd el zavarni, vagy épp akkor jössz rá hogy mivan mikor már ott laksz. Például a kisbolt...Először a kobrával mentünk (ABC design Cobra mielőtt valaki rosszra gondolna, ez a babakocsink) és nem tudtunk bemenni, vissza kellett tolatni és megfordulni, majd a kasszához kintről betolatni. Értitek? Nem, nem baj én sem, mert kivülről úgy nézett ki a kisbolt mint egy rendes kisbolt, de nem, ebben konkrétan egy kis ösvény van körbe és kész, nem lehet elférni. De következőre a kis fapados esernyőkocsival mentünk, ennél kisebb kocsi szerintem nincs, nincs rajta semmi extra és ezzel se fértem el, alig birtam bekanyarodni vele arról nem is beszélve hogy Szofi mindent elért, mivel ugye egy ösvény van...De tényleg mindent....utánunk volt mit pakolniuk, azóta nem is mentünk be. Ugyan ez a zöldséges is, csak ott legalább kint tudom hagyni a bejárat előtt a kocsit mert tényleg egy kis luk ami egy félig zárt udvarból nyilik. 

A másik bosszantó dolog a mellettünk lakó és az ő kis autócskája amit napjában vagy ötször is használ, persze semmi közöm hozzá és oda megy ahova akar csak épp a múltkor már majdnem kiszóltam neki hogy júniusban nem kell 20 percet melegiteni a motort indulás előtt. Eleinte nem zavart egyébként, szerencsére nem egy böhöm dizelje van, csak egy kicsi kocsi de akkor is, egy idő után idegesitő hogy az ablakod alatt járatja a motort. 

Szóval igy telnek a napjaink, lassan teljesen berendezkedünk és elfogynak a földről az utolsó cipősdobozok is. Még pár bútort azért be kell szereznünk, de őszintén szólva inkább ráér, örülök hogy a mostani hétvégénk már nem azzal telt hogy na akkor még mit honnan mikor szerezzünk be. Jó lenne ha már jönne az igazi nyár és beüzemelhetnénk állandóra a kismedencét és nem azon kellene agyalni hogy most vajon ki merjem tenni a ruhákat száradni vagy ne. Persze ezek elenyésző problémák, nem szoktam ezen hosszasan rágódni, nem is érdemes, ez a nyár úgyis olyan lesz mint egy hosszú vakáció. 

Ui.: pont tegnap beszéltük meg hogy egyszer vissza kéne mennünk a régi környékre, sétálni és fagyizni egyet :)