2015. június 5., péntek

Személyes | #lifewithbaby / 2.

Mondtam én hogy csodás lesz ez a május! Igazából csak jó dolog történt velünk ebben a hónapban, bár az is lehet hogy én veszem egyre lazábban a helyzeteket!

Először is, most volt egy éve hogy megtudtuk babát várok! Emlékszem, május 19-e volt, akkor már 5 napja vártam azt ami mindig pontosan érkezik, de semmi jelét nem mutatta. Csak kíváncsiságból vettem tesztet - rögtön egy rakattal, mondván jó lesz később is - és még aznap este meg is csináltam. Fél pillanat alatt ott volt a bizonyíték a kezemben, a döbbenet pedig az arcomon és az ijedtség a szívemben. Azt már írtam itt a blogon hogy áprilisban hoztuk meg a döntést, akkor hagytam abba a dohányzást is és bevallom egyikünk sem gondolta hogy a következő hónapban már három tagú lesz a családunk. Volt bennem azért félelem hiszen sok időm nem volt készülni, utánajárni dolgoknak, vagy éppen egy nagy orvosi kivizsgálásra elmenni hogy minden rendben van-e. De talán jobb is így hogy nem paráztam túl az elejét, csak megtörtént és kész.

Az első anyák napja
Fantasztikus érzés volt úgy ébredni hogy édesanya vagyok én is! Szofitól egy csodás napot kaptam ajándékba, reggel 7-ig aludt, mosolyogva ébredt és egész nap le nem lehetett törölni az arcáról a mosolyt, olyan kis angyalka volt! Voltunk természetesen a nagymamákat is köszönteni és beugrottunk a dédihez is, ahol nemrég született kiskutyus, végre láthattam a kis bogyókát.

Fülbevalózás
Eljött az ideje hogy megtörténjen...nagyon féltem tőle, természetesen tudtam hogy könnyekkel fog járni a dolog mégis megviselt. Nekem a második fülbevalómat 15 évesen lőtték igy tudom hogy maga a folyamat nem fájdalmas, csak egy kis csípés az egész, de ez egy babának nyilván sokkal több és rosszabb dolog. Már a jelölésnél előjöttek az első könnycseppek, és utána sem lett jobb a helyzet, de szerencsére nagyon könnyen meg lehetett vigasztalni. Nem vérzett, nem gyulladt be, szerencsére semmi gondunk a fülbevalóval. Az öltöztetést kicsit még szokni kellett utána, nagyobb odafigyelést igényelt de már megszoktuk.

Babafotózás
Annyira vártam már hogy eljöjjön 9.-e és mehessünk fényképezkedni, kíváncsi voltam Szofi hogy bírja majd. Mondjuk az új dolgokat, új helyeket szereti, mindig nagy szemekkel néz körbe és a fényképezőt is megszokta már, így ez a része nem volt kihívásokkal teli. Viszont az öltöztetéstől féltem kicsit, mert ugye több háttér, más díszlet előtt készülnek képek és ahhoz át kell öltözni, de összességében jól bírta, egyszer kezdett csak el sírni de hamar megvigasztalódott. Olyan sok szép ruhácska volt a műteremben hogy nehéz volt visszafogni magam hogy ne nézzek szét köztük alaposan és ne adjak fel Szofira mindent. És végre szép családi fotók is készültek hármunkról :)

Babadolgok
Szépen gyarapodik és növöget is, annak ellenére hogy az életkorának megfelelő tartomány alsó felén van a fogyasztása. A védőnő szerint nincs ezzel baj hiszen bőven megvan a havi hízása, egyébként meg nem tudom min csodálkozok, ezt örökölte valószínűleg tőlünk, hogy a kevéstől is hízunk. Lassan a 7 kg felé halad, szóval tudok "gyúrni" rendesen.

Az ételek kóstoltatásával kapcsolatban azt javasolta a védőnő hogy 5 hónapos kor után kezdjük el. Egyet értek vele, nem kell annyira sietni, az első hetekben meg úgyis csak egy kis kanálhegynyi almát fog kapni - szerintem, bár erről még nem beszéltünk - azzal 6 hónapos koráig majd elbarátkozgatunk. Mondjuk, az Infacol szerintem megedzette az ízlelőbimbóit, az valami borzasztó, szerencsére már jó ideje nem kell neki adni, hasfájásra volt egyébként.

A fejét már szépen megemeli és tartja is sokáig, szépen emelkedik a mellkasa is, persze továbbra is figyelemmel kíséri a gyógytornász, havi egy alkalommal. Mindig mutat valami "szuper" gyakorlatot, legutóbb a reptetést, hogy nyugodtan tartsuk fel a fejünk fölé, gondolom vágjátok mire gondolok. Hát én elég parás vagyok, szerencsére ott volt a párom is és ő egyből föl is kapta. Nagyon tetszett Szofinak! Május utolsó napjaiban egyszer reggel nagy vergődés árán átfordult a hátáról hasra! Először persze segíteni akartam neki mert úgy szenvedett de párom mondta hagyjam majd abbahagyja ha már elfáradt, de addig küzdött mig végül átlendült! Persze azóta se, és hasról hátra se, szóval várunk. Viszont egyik szombat reggel "jó sokáig" aludtunk - 8 - és mikor kimentünk már másik irányban volt a feje, vagyis a tengelye körül megfordult. Nézett ránk nagy szemekkel, nem tudom mióta lehetett fönt, de egy pisszenést sem hallottunk.

A babakocsit továbbra is utálja, mármint a mózeskosarat, a hordozót szereti, de az meg ugye nem tesz jót a gerincének hosszú távon. Próbálom ezt szem előtt tartani amikor sétálni megyünk és nem az tenni fel a vázra. Egyébként rengeteg anyuka tolja az egész pici babáját hordozóban vagy sportrészben, nagyon rossz látni ahogy görnyedve fekszik benne a pici...a másik kedvencem amikor vastag takaróval van letakarva a mózeskosár kupolája hogy ne süssön be a nap. Ezzel sajnos a levegőt és a szabad kilátást is lezárja az ember, még ha alszik is a baba, én azért szeretném látni hogy nem-e egy nagy légy ül a fején... Sajnos ezzel én is küzdök egyébként, de már kinéztem egy cuki napernyőt!

A "beszéde" továbbra is szépen alakul, a "rárárá wáwá" után már a "nana" is megy, néha mintha felfedezni vélnénk az apa szót is. De miért nem az anya az első??? Most már elég rendesen sikoltozik is. Ez akkor a legjobb mikor a babakocsiban tolom. Persze jönnek egyből a "szegény baba hogy sír" megjegyzések... pedig legtöbbször csak igy "beszélget", sikítozik. Amúgy meg, kinek mi köze hozzá, az utcán idegennek nem szóljuk meg a gyerekét, mikor tanulják már meg emberek. A másik meg hogy nekem olyanok ne mondjanak semmit akinek takonyba meg koszba fekszik a kisbaba (!!!) a mózesban és csak a jóég tudja mitől alszik olyan mélyen hogy mellette három felnőtt fennhangon anyázhat....A legjobb az volt mikor nem bírtam és visszaszóltam, hogy az enyémnek legalább biztos nincs melege, ő ugyanis a mózeskosárra rátette azt a téli takaró részt, nem tudom mi a neve, plusz fel volt hajtva a kupola és még le is volt takarva hogy ne süssön be a nap. Ezért szerintem igazán kár volt kihozni szegény babát...  Na jó, a legjobb akkor is az volt mikor visszafele jöttem és ő (aki beszólt) ott volt a bolt előtt és a gyereke épp egy orbitális hiszti közepén volt, hát egy széles mosolyt eleresztettem feléje mikor elmentünk mellettük. Egyébként hogy lehet az hogy egy anya nem képes felfogni hogy egy baba gyakorlatilag bármiért tud sírni, hiszen így kommunikál? Már elfelejtette hogy az övé is volt pici? Nyilván én sem hagyom hogy órákig könnyben ússzon, de valahogy haza kell érnünk, mert nem vagyok a nyilvános szoptatás híve, rövid távra ha megyünk akkor inkább hazamegyek amúgy meg megoldom máshogy. Mindegy, nem túráztatom magam ezen tovább.

Volt a hónapban két szülinap is a családban, Szofi jól viselte a körülötte lévő sok "idegen" embert, sokukkal ugyanis még nem találkozott. Jókat nézelődött, vigyorgott és barátkozott. Egyáltalán nem volt félénk vagy ijedős, simán elaludt a buli közepén is ha épp úgy alakult hogy ott volt apa ölében és jött az álommanó.

Ennyi lett volna a mi májusunk röviden, tömören. Majd még jövök egy listával hogy mit érdemes, hogy érdemes vásárolni a babának, ugyanis a napokban szelektáltam Szofi ruhái között és kénytelen voltam levonni némi következtetést....

5 megjegyzés:

Gabica írta...

Nagyon fotogén baba, bájos arca van! :)
Szeretem olvasni ezeket az összefoglalókat rólatok, várom a következőt! :)

Nóra írta...

annyira édes...! :)

Réka írta...

Gyönyörű kisbaba :-)

Anett írta...

Gabica: köszi! Örülök hogy tetszenek ezek a posztok, igyekszem majd rendszeresen irni ilyen témában is :)

Nóra: köszi!

Réka: köszi!

Gigi. írta...

Hihetetlenül fotogén, gyönyörű baba! :)

Megjegyzés küldése

 

Beautycrumbs Copyright © 2011 -- Template created by Beautycrumbs -- Powered by Blogger