2016. január 17., vasárnap

Az első év! | #lifewithbaby 6.



Egy év. Iszonyú hosszú időnek tűnik mégis elrohant. Olyan sok minden történt velünk ez alatt az év alatt, rengeteg mindenről volt is szó itt a blogon, vagy láthattátok instagramon (@beautycrumbs néven találtok meg ott) és most megpróbálom röviden összefoglalni mit is jelentett nekem/nekünk ez a 365 nap.

Ma egy éve...

hogy Szofi 10:33-kor megszületett, 53 cm és 3020 g súllyal, szerintem teljesen átlagos paraméterekkel. Mondhatni váratlanul érkezett, mert január 19-re voltam kiirva és az orvosom szerint későbbre volt várható, magyarul semmi jele nem volt hogy ki akar jönni. Ő szépen el is utazott külföldre :) 17-én hajnali kettőkor mégis arra ébredtem hogy valami folyik...párom azt kérdezte nem-e lehet hogy mégiscsak inkább bepisiltem, de nem, ilyen jellegű problémáim szerencsére nem voltak a terhesség alatt. És hát ötperces fájásaim is voltak csak úgy hirtelenjében, mire persze a férfi egyből rosszul lett és stoppolta a fürdőszobát. Majd én is elmentem még zuhanyozni meg ilyesmi, öltöztünk, taxiba szálltunk és négyre már a kórházban voltunk. Akkor már hárompercesek voltak, és minden egyéb jel is szépen megvolt, az ügyeletes doki is megerősitette hogy lehet felfeküdni szépen a szülőágyra. Párom végig velem volt, beszélgettünk két fájás között :) meg értesitette a családokat is. Aztán mikor fokozódott a helyzet már nem voltam olyan "laza" és bizony megviselt a fájdalom pedig nem féltem tőle hiszen tudtam hogy be fog következni. Kértem EDA-t, amit harmadszorra sikerült beszúrni, persze közbe próbáljak meg mozdulatlanul ülni...ülni...fájások közepette..Mikor beadták végre minden fájdalom elszállt, olyan semmilyen érzés volt, csak ott feküdtem és vártam. Néha bejött az orvos vagy a nővér, megnézte a monitorokat, megtapogatott itt-ott, majd az egyik ilyen látogatásnál már nem mentek ki, és elkezdődött. Nem is a tolófájások voltak igazán fájdalmasak, hanem mikor az orvos rásegitett alkarral...nem irok részleteket, azt tudom hogy nagyon rosszul voltam, hányingerem is volt, párom legyezett, közben láttam hogy ő sincs valami jól...egyre hátrébb állt a fejemnél. Amikor Szofi megszületett óriási megkönnyebülést éreztem mikor felsirt és szülésélmény ide vagy oda csak arra tudtam gondolni hogy túléltük, jól vagyunk és vége van. Azt hiszem egyébként hogy a szülésre való felkészülésben hibáztam mert mindenhol csak azt olvastam hogy a szülésélmény milyen jó, felemelő és megható, ami persze igy is van, de nem ez a lényeg, hanem hogy minden rendben legyen velünk, a babával és velem is. Kádas szülőszobában voltam egyébként de eszembe nem jutott volna hogy fogjam magam és ott szüljek, valahogy a szüléssel úgy voltam hogy végezzünk már légyszi...sajnálom, nálam nem volt szülésélmény. Amikor viszont a mellkasomra tették először, na az igen, az élmény volt, olyan pici volt és annyira meleg! Finom édes illata volt és csak szuszogott. Aztán elvitték mérlegelni meg ilyesmi és párom kapta vissza amig engem jó alaposan össze nem tákoltak röpke másfél óra alatt :) A kórházi napok nehezek voltak, alig birtam mozogni a fájdalomtól mellette ott volt Szofi is 0/24-ben, kvázi nulla segitséggel, és azért egy újszülöttel elsőként találkozni, ismerkedni, ellátni nem egy könnyű feladat, legalábbis nekem nem volt az, sosem "gyakoroltam" rokon gyereken, még csak nem is láttam hogyan kell és amúgy sem voltam soha olyan kimondottan "babás tipus" akinek kvázi a vérében van. Otthon aztán minden jobb lett, párom nagyon sokat segitett, két hétig volt itthon velünk és mindenből kivette a részét, főzött is ha kell és a babával is jól elvolt, végre tudtam hajat mosni is :) apró örömök... Az első kb két hónap még igy is húzós volt kicsit mert Szofi eléggé sirdogált ha letettem, igy kb sosem tettem le :) na jó, ez talán tulzás de tényleg nem sok mindent tudtam csinálni akkoriban, sajnos még nem hordoztam. Aztán persze összecsiszolódtunk, jó kis család lettünk és túllendültünk a kezdeti nehézségeken.

Ezekről a kezdeti időkről, illetve későbbi mérföldkövekről beszámoltam már a blogon, belinkelem őket ide annak aki esetleg még nem olvasta:
1. rész
2. rész
3. rész
4. rész
5. rész


Kezdeti félelmek és a valósak...

Arra emlékszem hogy attól nagyon féltem hogy nyilvános helyen elkezd sirni Szofi, valahogy nekem ez a sirós időszak nagyon bevésődött és mélyen érintett. Szóval kezdetben eléggé paráztam bárhová is elindulni vele, még kb a bevásárlást is inkább lepasszoltam. Ez igy utólag nagyon nevetséges dolog, mert hát a babák előfordul hogy sirnak, ez nem újdonság szerintem senkinek. Ma már természetesen ilyen problémáim nincsenek. Mint ahogy olyan sem hogy épp túl vagy alulöltöztetem-e és ezért majd jól megfázik... Nos, ilyenek miatt nem volt beteg, de kétszer volt megfázva, szerencsére hamar túl volt rajta. Nagyon rossz érzés volt betegnek látni, teljesen más volt - nyilván - nem mosolygott, nem nagyon játszott, nem evett én pedig borzasztóan aggódtam érte, alig vártam hogy túllegyünk rajta. Tudom hogy ennél lesznek sokkal komolyabb betegségek is amiket nagy valószinűséggel nem fog elkerülni, mégis, én a legkisebb megfázásnál is borzasztóan aggódtam. Szerintem egyébként minden anya igy van ezzel, legalábbis senki nem mondta a környezetemben hogy túlaggódom a dolgot. Naivan azt hittem egyébként amint nagyobb lesz egyre kevesebb "hülyeség" miatt fogok aggódni de nem igy van, mindig jön valami új. Például mostanában azon agyalok hogy nehogy egy esésnél kitörjön a foga, vagy miközben átrendezi a szobát nehogy rádőljön a szék vagy nehogy leessen a kanapéról mert persze mindenre felmászik. És sajnos mindig nem lehetek a nyomában. De ezen az időszakon is túl leszünk és majd jönnek más, sokkal komolyabb félelmek. Sokat hallottam hogy kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond és hát beigazolódni látszik :) 

Rengeteget tanultam ebben az egy évben, magamról is és úgy általánosságban az emberekről, arról hogy ki hogyan áll hozzá a dolgokhoz. Ami a legszembetűnőbb részemről hogy mérhetetlen tolerancia lett úrrá rajtam mások felé, mondjuk régebben sem sokat idegesitettem magam mások életén, de mostmár olyannyira "nem is érdekel" hogy csak na. Maximálisan igaz hogy mindenki úgy éli az életét ahogy akarja és ebbe az is beletartozik hogy a gyerekét is úgy neveli ahogy akarja. Mivel én sem szeretem ha beleszólnak a dolgaimba ezért másokkal én sem teszem ezt. Meg aztán vannak nekem problémáim elég azokkal foglalkozni nem kell még másé is :)

Babás dolgok...

Régen is imádtam vásárolgatni és hát Szofi születésével sem lett ez másként, csak már inkább neki vásárolok és nem magamnak. Valahogy sokkal hamarabb ráveszem magam egy újabb babacucc megvásárlására mint egy magamnak szánt dologra. Szinte Szofi születésével egy időben indult el a MommyMia box, ami az ország első baba-mama meglepetés doboza és nagyon örültem neki mert ez mindamellett hogy babás dolog még nekem is tartogat meglepetést. Nagyon örülök hogy végigkisérték az első évünket, akit érdekel mik voltak az eddigi dobozkákban azoknak itt vannak a linkek:

A dobozka révén nagyon sok és jó hazai gyártó termékét ismerhettük meg, közülük kettőt emelnék ki, az első a Krisko design, az ő egyedi, szépséges párnáival. A cuki Mézi marokpárnája a decemberi boxban volt és szinte azonnal be is szereztünk mellé egy testvérkét, egy rókás párna formájában, még a PiciPiacon. Ami nem mellesleg egy remek program, igazi dizájner babaholmi lelőhely!



A másik nagy kedvencünk a JudyArt design szépséges nyálkendője volt az októberi dobozkából, ami amellett hogy tényleg mutatós és egyedi, még jó meleg is, igy mi előszeretettel használtuk az őszi időjárásban sálként is. Hamarosan az én ruhatáram is bővülni fog két szép JudyArt termékkel, egy sapka és egy hozzá illő sál van  úton felém, alig várom őket.

Ha már a ruháknál tartunk, rengeteg holmit vásároltam neki, részben azért mert gyorsan kinőtt mindent, részben pedig azért mert szeretem a csini kis babarucikat. A legkedvesebb lelőhelyem a Tesco F&F részlege, itt nagyon jó áron találni basic darabokat, rugikat, pizsiket és persze vannak különlegesebb darabjaik is.

A másik nagy kedvencem a Háda, gyerekruhák közt is ki lehet fogni igazán szép darabokat, amik amellett hogy jó minőségűek még egyediek is. Az ősszel volt egy nagyon jó köröm ott, akkor sok szép rucit találtam, azóta inkább csak egy-egy darabbal bővült onnan a ruhatár, viszont farsangra már megvan a cuki kis jelmez! Aki egyébként farsangi bálba készül és jelmezt keres az most menjen a Hádába nézelődni mert rengeteg van és minden korosztálynak.


Babaápolás terén is kipróbáltunk néhány jó kis terméket, először is még az ősszel érkezett hozzánk a Naurel-től egy babacsomag amiben egy Ella's kitchen finomság és egy organikus babapopsi krém lapult. Bevallom a finomsággal kapcsolatban voltak félelmeim mert eleinte Szofi nem igazán szerette a "bolti" ételeket, de ezt egész jól fogadta, elfogyott a tasak egyből. Később egyébként a baba-mama expón is találkoztunk a Naurel standjával és ott is kipróbáltunk két finomságot és mindkettő izlett neki. Mondjuk most már ott tartunk a hozzátáplálással hogy mindent megeszik, lehet üveges is, leginkább azokból a gyümölcsösek, de a főzelék egy kis reszelt sajttal turbózva szintén elfogy.
Ez a Bentley organic babapopsi balzsam szintén nagyon jó, óriási a mennyiség, még mindig azt használjuk, nagyon finom olajos érzete van és könnyen kenhető. Organikus összetevőket tartalmaz igy extrán kiméletes még a kipirosodott bőrrel is, igy a fogzás idején jelentkező bőrirritációt is szépen helyre tette.


A Baba-mama expón sikerült közelebbről megismerkednem a Weleda márkával is, nagyon kedvesen elmagyarázták a hölgyek mit kell tudni a termékeikről illetve mik is vannak náluk a termékskálán. Végül egy babafürdetőt és egy időjárásbalzsamot vettem, és a vásárlásom mellé még ajándék termékmintákat is kaptunk. Nos, a babafürdető egy álom, nagyon finom lesz tőle a bőr és olyan finom babaillatú is :) Krémes állagú és könnyű eloszlatni fürdés közben a bőrön, de lehet vizben feloldva is használni, nem vettem észre hogy csipné Szofi szemét. Az időjárásbalzsam egy érdekes találmány, ritkán veszem elő, valahogy úgy érzem hogy nem igazán szivódik be és olyan hűvös érzetet hagy a bőrön. Lehet hogy végül én fogom elfogyasztani a kezeimre ugyanis a kesztyűm rendszerint otthon marad....


Hol tartunk most?...

Szofi jelenleg kb 83 cm "magas" és felülről súrolja a 10 kilót :) ez azt jelenti hogy elég nehéz már cipelni, szerencsére elég nagy hajlandóságot mutat arra hogy a saját lábán közlekedjen. Mióta elindult kb nincs megállás, ülve csak az etetőszékben látni. Jól eszik, a hozzátáplálással menetrend szerint haladunk, én egy táblázatot választottam ki, méghozzá ezt ITT, mivel havonta járok védőnői státuszra ezért mindig átbeszéljük hogy mit tervezek a következő hónapra. Néhány kivételtől eltekintve szerinte is jó a táblázat, ő a tojást egy éves kor után javasolta és pl a zöldborsót adhattam héjastul nyugodtan. Igyekszem úgy főzni hogy ő is tudjon enni belőle és akkor legalább nem akar az én tányérom után nyúlni :) A vizet nem igazán szereti maximum ebéd mellé, napközben babateát iszik, vagy áztatok neki csipkebogyót. Nagyon fogékony az új dolgokra, szereti ha "beavatom" felnőttes dolgokba, például hogy a zoknikat hogy lehet szétszedni ha össze vannak tekerve, aztán persze napokig ezzel játszik. Tapsolni és integetni megtanult, illetve berregni és "hű"-zni, ez utóbbi nyilvános helyen elég furán veszi ki magát...Az öltözést eltűri, segiteni nem hajlandó - van ilyen kérdés az egy éves státuszon, szóval be kell majd vallanom hogy nem hajlandó együttműködni az öltözésben, de legalább a vetkőzésben igen. Az alvás terén nem sok változott, továbbra is átalussza az estéket, néha ébred csak fel. Itt megjegyezném hogy a karácsonyi időszak, a két hét téli szünet eléggé megboritotta a napirendünket. Valahogy estére úgy felpörgött mindig hogy örültünk ha 11-re ágyba tudtuk tenni hosszas ringatás után. Aztán szerencsére ez a helyzet visszaállt a jól megszokottra.

Nagyon sok mindent tervezek a mostani évre, remélem Szofinak is lesz majd kedve hozzá és legalább olyan jól fogunk szórakozni mint 2015-ben.

1 megjegyzés:

Veronika Szabó írta...

Valahogy a szüléstől én se félek (még!), elkerülhetetlen, sőt, kíváncsi vagyok a fájdalomra, akármilyen fura is ez, kicsit olyan érzés mint mikor alig vártam a vizsgákat hogy húzhassam a tételt, és lássam; "oké, simaliba" vagy "pótvizsga lesz ebből ba***us!". :D

Én alapból nehezen vásárolok magamnak, fele annyi ruhám sincs mint a páromnak, szóval ha már meglesz a pici szerintem kb úgy kell majd elhajtani vásárolni mert már lekopik rólam a cucc. :D

A Mommy Mia dobozokkal vegyes érzelmeim vannak, várandósként nem tervezek benevezni rá, az eddigiek alapján nincs értelme, de majd egyet én is rendelek, a Krisko-s párnák meg... aw, mi a jegesmacit néztük ki! :P

Nagyon tündér kislányotok van! :)))

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
 

Beautycrumbs Copyright © 2011 -- Template created by Beautycrumbs -- Powered by Blogger